Hol a legjobb és a legrosszabb a világon nőnek lenni?

És hol áll hazánk a rangsorban?

Egy nőbarát ország, ahol a nemi egyenlőség és az inkluzivitás nem csupán üres szavak a politikusok beszédeiben. Ahol a családon belüli erőszakot a törvények féken tartják, ahol a nőgyilkosságot komolyan veszik, ahol a munka meritokratikus és az egyenlő bér garantált, ahol a biztonság adott, és a nőket a magas állásokban és a kormányban is komolyan veszik. Utópia? Talán, sőt, sajnos, valószínűleg, még mindig az, még akkor is, ha sok állam már megközelíti ezt az állapotot. Például Norvégia, Svájc és Finnosrzág. És aztán vannak olyanok, melyek fényévekre vannak tőlük ebben a tekintetben: ilyen Szíria, Afganisztán és Jemen.

View this post on Instagram

The 2019 #WPSindex is now available on our website! This year we have data from over 167 countries—including sub-national data from China, Nigeria and India—that gives a comprehensive look at women's well-being globally. See where your country ranks via the link in our bio!

A post shared by GIWPS (@georgetown_wps) on Oct 22, 2019 at 8:30am PDT

A Women Peace and Security report (Nők, béke és biztonság jelentés), melyet a Georgetown Institute készített, éppen ezekről a viszonyokról ad számot, pontos számításokkal tudományos alapon. A listán, mely aszerint rangsorol, mennyire nőbarát egy ország, Magyarország a nem annyira előkelő 49. Helyet foglalja el. Az első Norvégia, a második Svájc, a harmadik Finnország, az utolsó helyezett Jemen, Németország a 17., az USA a 19., Csehország a 30., Románia az 53.

A Women Peace and Security index a nők státusát mutatja meg a világ különböző országaiban, és három különböző terület mérőszámaiból adódik össze, nevezetesen: a nők inkluzivitása a társadalomban, a biztonságérzetük és az igazságos bánásmód a törvény előtt. Ez a három makrorendszer több alkategóriára oszlik, mint a Parlamentben való részvételi arány, a mobiltelefonhoz való jutás, az, hogy mennyire diszponálhatnak a nők a saját pénzük felett, vagy annak a lehetősége, hogy bérért dolgozzanak. Minden kategóriához tartozik egy értékelés, amelyek aztán összeadódnak és így alakul ki a sorrend. Az Egyesült Államok például hiába teljesít jól majdnem minden alkategóriában, az eredményt lehúzza az a tény, hogy még mindig nagyon kevés a női képviselő a törvényhozásban.

View this post on Instagram

"For Michelle, for Marta, and Rosa, human rights are personal - and they should be for the rest of us too. Advancing the rights of women and girls is the great unfinished business of the twenty first century." -@hillaryclinton At the 2019 #HRCawards, we honored three courageous women who champion peace and human rights in Latin America & around the world. Congratulations to our honorees, @unitednationshumanrights High Commissioner @michellebacheletpdta, Rosa Anaya & Marta Velásquez.

A post shared by GIWPS (@georgetown_wps) on Sep 27, 2019 at 4:26pm PDT

A legjobban az észak-európai országok teljesítenek, a top tízben csupa európai ország található. A dobogósok után Dánia, Izland, Ausztria, Nagy-Britannia, Luxemburg, Svédország és Hollandia következnek.

Ez az osztályozási gyakorlat nagyon erős hatással bír, mert a nemzetek, csak úgy, mint az emberek, egymáshoz képest nézik magukat és így kénytelenek szembesülni a többiek eredményeivel” – nyilatkozta Judith Kelley a Duke egyetemről a National Geographicnak. „Az országokat érdekli a helyezésük, így az index pozitív motiváló erő lehet”. Ezen felül, az adatok megmutatják az egyértelmű összefüggést a nemi erőszak és a politikai illetve társdalmi stabilitás között. A női jogok megtagadása  és a nők elnyomása általában egyenes út az instabilitáshoz.

View this post on Instagram

GIWPS and PRIO were at the @unitednations to launch the 2019 #WPSindex yesterday! We were joined by UN Permanent Representatives, academics, and activists who discussed how the Index can be used to inform policy and drive change for women worldwide.

A post shared by GIWPS (@georgetown_wps) on Oct 23, 2019 at 2:30pm PDT

Egyelőre az országok 90%-ában érvényben van egy vagy több olyan törvény, mely diszkriminálja a nőket. 2018-ban nagyjából 379 millió nő szenvedett el bántalmazást a szüleitől, és egyetlen ország sem teljesített tökéletesen az inkluzivitás kategóriájában. Pakisztánban a férfiak 75%-a szerint elfogadhatatlan, hogy egy nőnek fizetett munkája legyen (ugyanez az arány több mint 50% Bangladesben, Jemenben, Irakban, Líbiában és Afganisztánban), Bahrainben pedig egy új rendelkezés szerint a nők nem hagyhatják el az otthonukat egyedül a férjük engedélye nélkül, a globális genderszakadék a foglalkoztatottak körében 30 százalékpont, néhány kivétellel, mint Ruanda, ahol a nők 93%-a dolgozik. Nagy út áll még előttünk a valós női emancipációig, ha eddig nem tudtuk volna, most itt van előttünk, számokban.