Hogyan tiltakozhatunk egy jó ügy érdekében, tüntetés nélkül?

Tartós változást szeretnénk sok területen, de van olyan, hogy fizikálisan nem lehetünk jelen.

Az Americans with Disabilities Act (ADA, az USA fogyatékossággal élők diszkriminációját tiltó jogszabálya) nemrég ünnepelte 31. születésnapját. A szabályozás tiltja a fogyatékossággal élők megkülönböztetését az élet számos területén, beleértve a munkahelyet, az iskolákat, a közlekedést és egyéb nyilvános helyeket. Bár a törvény sokban gazdagította a csoport életét, még mindig marginalizált emberekről beszélünk. Ma is harcolni kell bizonyos jogaikért és más kisebbségi csoportokért, amikhez esetleg szintén tartoznak.

Amikor meghalljuk a „tiltakozás” szót, általában egy vonuló, transzparenseket tartó, változást követelő tömeg jut eszünkbe. De sajnos a tüntetések nem mindenki számára elérhetők. Sokan – különösen a mozgáskorlátozottak – fizikálisan nem tudnak tömegben vonulni, míg mások nem érzik magukat biztonságban rengeteg ember között (végül is, még mindig világjárvány van), vagy a rendőrök közelében. Mindazonáltal, egy protestálás – vagyis „panasz, tiltakozás vagy nemtetszés kifejezése egy eszme vagy valamilyen tett ellen” – akár művészi, párbeszédes vagy digitális formát is ölthet, továbbá a társadalmi igazságosság és a politikai reformokért zajló munka nem ér véget a tüntetéssel.

Az ADA születésnapja alkalmából Biden elnök meghívott néhány fogyatékos-aktivistát, többek között Judy Heumannt és Ali Strokert a Fehér Házba. Bár elismerte, hogy lehetne még hova fejlődni, a beszéde bizonyos részei arra emlékeztettek, mennyi munka áll még a közösség előtt. Úgy fogalmazott: „Az Isten áldjon meg minden fogyatékossággal élőt. Inspirációt jelentetek mindannyiunk számára.” Holott kerekesszékesként én az életem nagy részében azért küzdöttem, hogy bármi másként lássanak az emberek, csak ne „inspirációként” az életre.

A fogyatékossággal élő közösségeknek és más marginalizált csoportoknak rengeteget kell még protestálni ahhoz, hogy a média fő irányvonala végre elismerje, ők is megérdemlik, hogy az életük ugyanolyan kielégítő legyen, mint másoké. Hogy kiderítsük, hogyan tudunk mi mind szervezkedni – tüntetések nélkül is –, az Elle.com megkérdezett néhány társadalmi igazságosság-szakértőt és politikai vezetőt, lássanak el tanácsokkal, hogy a rajzolás, twittelés, versköltés hogyan indíthat el változást. A következőkben bemutatjuk, hogyan tiltakozhatunk akár anélkül, hogy fizikailag jelen lennénk.

Állj ki a művészeteddel

A művészetek a dadaizmus óta a protestálás hatékony kifejezőeszközei, mióta sok-sok ember gyűlt össze a rosszhírű Cabare Voltaire éjszakai klub előtt Zürichben, Svájcban, és előadásokkal tiltakoztak az első világháború ellen. Kivágott újságcikkekből készültek az első kollázsok, itt kezdődött minden. Azt hisszük, az utcai falfestmények és a tüntetéseken készült, hatásos fotók a művészettel való tiltakozás legjobb kifejezői, de valójában a társadalmi vagy politikai üzenetek bármilyen megjelenítése az lehet, nem csak azok, amik az utcán vannak. Csak vegyél egy táblát és filctollakat, írd fel rá az igazad, és tedd ki a kertedben a fűre, az ablakodba, vagy akár a nappalid falára.

„A művészetek segítenek elképzelni egy jobb világot” – mondja Shirien Damra társadalmi igazságosságért kiálló művész, akinek a rendőrök által meggyilkolt színes bőrű emberekről készült portréi bejárták az Instagramot. Ahmaud Arbery halála után kezdett posztolni, azóta viszont megrajzolta Breonna Taylort, George Floydot és Elijah McClaint is. „Az alanyaim általában csukott szemmel szerepelnek – mondja. – Ez a belső reflexió szimbóluma. Folyamatosan reflektálnunk kell önmagunkra, ha változást szeretnénk elérni.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@terrorbeak által megosztott bejegyzés

A művészetek esetében a közeg sokkal kevésbé fontos, mint a kötődés az adott ügyhöz, teszi hozzá Damra, és azt javasolja, hagyjunk magunknak időt kitalálni, hogy mi inspirál. (Megjegyzi továbbá, hogy a kevésbé tehetségeseknek a kollázs jó technika lehet önmaguk kifejezésére.) Arra is biztat, hogy cselekvésre buzdító üzeneteket fogalmazzunk meg a munkánkban, ahol csak lehetséges, ez ugyanis további aktivizmushoz vezethet. „A művészet sok embert úgy érint meg, ahogy a politikai elemzések és a hírek nem képesek.”

Mutasd a számlád

Kezia Williamsnek elege van az üres szavakból. „A cselekvésre buzdítás általában csak felhívás” – mondja a The Black Upstart program alapítója, aki színes bőrű vállalkozókat tanít arra, hogyan indítsák be az üzletüket, és váljanak végül munkáltatóvá. – „Ha nem csinálod a gyakorlatban is azt, amiről prédikálsz, nem lesz eredménye.” 2020-ban Williams piacra dobta My Black Receipt nevű ötletét, egy olyan kezdeményezést, mely arra bátorítja az embereket, hogy „oda tegyék a pénzüket, ahol tiltakozni szeretnének.” Megkérte barátját, a Zoom Technologies CEO-ját, Torrence Reedet, hogy állítson elő egy szoftvert, ahova az emberek feltölthetik a színes bőrűek által alapított vállalkozásoktól származó blokkjaikat. A kezdeményezést tavaly Juneteenth napján (június 19., a rabszolgaság eltörlésének emléknapja az USA-ban) dobták piacra. A cél az volt, hogy 17 napon keresztül 5 millió dollár felett legyenek, ehelyett azonban 7.5 millió dollárnyi blokkot töltöttek fel.

A tudatosan színes bőrű vállalkozásoktól vásárlás nem divat, hanem életmódváltás, mondja Williams. Ráadásul, kompromisszumra is késztethet. Ha egy színes bőrű tulajdonos könyvesboltjából veszel könyvet, az több időbe telhet, mint ha az Amazonról rendeled. A tulajdonos fenntartási költségei is nagyobbak lehetnek, és esetleg a kedvezményekhez is kevésbé fér hozzá, tehát akár többe is kerülhet. „Én a tisztelet miatt szólítok mindenkit cselekvésre – mondja Williams. – A vásárlás és a folyamat tiszteletéért.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The Black upStart (@theblackupstart) által megosztott bejegyzés

De ahogy megígéred, hogy kicsi, színes bőrűek által vezetett üzletekből fogsz vásárolni, úgy kövesd nyomon a nagy cégeknél a diverzitás megteremtése érdekében tett ígéreteit is. „Csak egy ígéret, hogy gyűjteni fognak, amikor a bejelentés megtörténik, még nem áramlik bele a pénz” – magyarázza Williams. Fogyasztóként azonban a közösségi médián keresztül felelősségre vonhatjuk a vállalkozásokat. A nyilvános nyomás eredményt hoz, szóval twitteljünk a cégeknek, hogy beváltották-e már az ígéreteiket, vagy hagyjunk kommenteket az Instagramon. Ha van e-mail-címük, ott is kereshetjük őket.

Williams a pénz erejének folyamatos használatára biztat, hogy támogassuk az olyan, színes bőrű tulajdonos által vezetett üzleteket, akiknek az eszméi a mieinkkel megegyeznek. „Ha színes bőrű  vállalkozóktól vásárolsz, ők nagyobb eséllyel alkalmaznak majd színes bőrű munkavállalókat, adnak vissza színes bőrűek által támogatott ügyeknek, vagy vásárolnak ingatlant színes bőrű közösségekben – mondja Williams. – A vásárlás nemcsak magáról a dolog megvételéről szól, hanem az egész közösség támogatásáról.”

Kommunikálj, ne fordulj el

Minden egyes beszélgetés számít, amit olyasvalakivel folytatsz, aki nyitott arra, hogy megértse a számodra fontos dolgokat. Grace Aheron, a Showing Up For Racial Justice (SURJ, egy olyan szervezet, amely fehér embereket próbál bevonni antirasszista fellépésekbe) kommunikációs vezetője azt mondja: „A cél, hogy az ajtó nyitva maradjon, hogy hallgassuk meg egymást, és inkább kíváncsisággal, mintsem ítélkezéssel vagy védekezéssel válaszoljunk.” Az egyetlen kifejlet, amit kontrollálni tudunk, a reakciónk az ellenséges véleményekre. „A felkészülésnél arra figyelj, hogyan tudod lecsillapítani magad – mondja Aheron. – Amikor a szíved hevesen dobogni kezd, mert valaki olyat mondott, amivel megbántott, írd a kezedre, hogy ’lélegezz’, vegyél három mély levegőt, vagy csinálj bármit, ami visszatart a válaszadástól.”

Fontos, hogy ellenségeskedés és felsőbbrendűségérzet nélkül jelenjünk meg azoknak az életében, akik nyitottak, és készek a kommunikációra. Amanda Stahl, a SURJ koordinátora ezt „a kirekesztő kultúra ellentettjének” hívja. Stahl feladatai közé tartozik, hogy segítsen a fehér fogyatékossággal élőknek megérteni az összefüggést a rasszizmus, a fogyatékossággal élőkkel szembeni előítéletek és a gazdasági egyenlőtlenségek között. Elmagyarázza, hogy a társadalmi igazságosságról szóló beszélgetések kulcsa, hogy „ne legyenek túl nagy elvárásaink, hanem azon a szinten beszélgessünk az emberekkel, ahol ők éppen állnak. Ez hozhat valódi változást.”

Aheron és Stahl az egy az egy elleni tüntetést tartja a társadalmi igazságosságért folytatott munka „szexi” részének. „A tüntetéseknél fontosabbak a beszélgetések, hogy minél több fehér ember harcoljon a fehér felsőbbrendűség ellen – mondja Aheron. – Ennek hosszabb távú hatásai lehetnek a világ anyagi feltételeinek megváltoztatásában. A tüntetés megtörténik, feltöltöd a fotódat az Instagramra, izgatott leszel miatta, és aztán mi lesz? Mindig van következő lépés. És néha ez a kevésbé szexi rész. A párbeszéd. Amikor elmész az önkormányzati testületi ülésekre.”

Használd a közösségi média platformokat

A közösségi média az önkifejezés egy formája, de tiltakozásra is használható. „Sose becsüld alá a saját hangodat – mondja Ameena Rasheed, a Polichic Engagement Fund digitális és kommunikációs koordinátora. – Egyetlen posztod felhívhatja az unokaöcséd, az unokatesód, nagynénéd vagy nagybátyád figyelmét, ’te jó ég, nem is tudtam, hogy ilyesmi megtörténhet.’” Rasheed szervezete grafikákat készít a szavazati jogról és különböző szabályozásokról a Texasban lakók informálására, valamint összeálltak influencerekkel is, hogy minél nagyobb tömeghez juthassanak el.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

PoliChic Engagement Fund (@polichictexas) által megosztott bejegyzés

Alencia Johnson, Elizabeth Warren szenátor elnöki kampány-igazgatója, egyben a 1063 West Broad társadalmi hatás ügynökség alapítója, arra is rámutat, hogy nem csak milliós követőtáborral rendelkező emberek lehetnek influencerek. „Influencer az, akinek talán csak néhány száz követője van, de ha posztol valamit, az egész közösségét aktivizálni tudja” – mondja.

„A tartalomnak nem kell csili-vilinek, viccesnek és izgalmasnak lennie, hogy számítson – teszi hozzá Keah Brown, a #DisabledAndCute szerzője és megálmodója, egy hashtagé, amely a fogyatékossággal élők testét élteti. – Én így tiltakoztam az ellen, hogy csak a teljesen ép test lehet szép.” Amikor rájött, mozgalmat hozott létre, a platformot arra kezdte használni, hogy a fogyatékossággal élők közösségében fontos kérdésekről beszéljen.

Talán félelmetes lehet online megnyílni, de Johnson arra bátorít mindenkit, ne hagyja abba a posztolást, a hibákat pedig kezelje lehetőségként a növekedésre. „Ez azok válláról is leveszi a nyomást, akik úgy gondolják, tökéletesnek kell lenniük.”

Forrás: Elle