Idén nőnapkor ugyanis virág, csokik és jókívánságok helyett mást kértünk mi, nők, a férfiaktól: támogatást és biztonságot.
Már a kisföldalattin utazva is feltűnő jelenség volt, hogy minden harmadik ember sárga rózsát szorongatva igyekszik a Hősök tere felé. Ezzel érkeztek ugyanis a demonstrálók a nőnapi rendezvény helyszínére. Az elmúlt hónapok bántalmazásai, gyilkosságai nagy tömeget mozgattak meg, az este folyamán egészen megtelt a tér. A színpadon előadott erős, lelkesítő beszédek tükörképeként a közönség kissé csüggedt, szomorkás arccal, helyenként könnybe lábadt szemmel hallgatta a szereplőket, s az elégikus koncertszámokat.
Mert bár nem lehet és nem szabad a nők elleni erőszakot tűrni, s nem akarjuk tovább elviselni, hogy mind a politika, mind a közvélemény egyszerűen elnéz a problémák fölött ahelyett, hogy tenne valamit a megoldásért – ugyanakkor ez mégis egy megemlékezés volt azokért, akik már nem lehettek itt, vagy most is szenvednek az erőszaktól.
Ez ellen a növekvő tendencia ellen fellépni viszont csak együtt, egységben érdemes, a civil szervezetek és döntéshozók támogatásával. Ahogyan Péterfy-Novák Éva író-szervező el is mondta megnyitó beszédében, „nagy a felelősségünk, nekünk nőknek. Hogy tudunk-e mindannyian együttműködni, akkor is, ha sokféleképpen gondolkozunk. (…) Hogy megtanuljuk-e végre, hogy nem szúrjuk hátba a másikat, nem vagyunk közönyösek és elutasítóak, hogy nem őrjöngünk és nem gyártunk hazugságokat azokról, akik mindannyiunkért tenni szeretnének. Meg tudjuk-e ezt ugrani – ez itt a kérdés. Ha nem, akkor örökre elveszünk. Ha igen, miénk lehet a világ. Vagy legalábbis a fele.”
Az erőszak megfékezése mindannyiunk feladata, nemcsak a nőké. A rendezvényen transzparensekkel tüntető nemzetközi tanulmányok szakos, 21 éves Corvinus-hallgató, Horváth Réka meg is jegyezte nekünk, hogy elengedhetetlen fontosságú a hasonló problémákra felhívni a társadalom figyelmét. „Ez nemcsak a nőket érinti, hiszen a családon belüli erőszak férfi áldozatokkal is járhat, úgyhogy lényeges, hogy erről beszéljünk és tájékoztassuk a közvéleményt. Ha az emberek érzékenyítve vannak a témával kapcsolatban, könnyebb lesz elérni az itt megfogalmazott célokat” – vetette fel.
Persze többen úgy vélik, a nők elleni erőszaknak vannak más formái is, nem csak a fizikai bántalmazás. Papp Szilvia, szülészeti aktivista, a Hoztam-e világra megmozdulás vezetője úgy véli, „amíg az intézményesített szülészeti erőszak ellen nem lázadunk fel és nem teszünk ellene, addig ne csodálkozzunk, hogy a családon belüli erőszak is ennyire elfogadott. Foglalkozzunk ezzel is és számoljunk le vele. Minden szülészeti erőszaknak számít, ami olyan beavatkozás, vagy bánásmód, amibe a nő nem egyezett bele, vagy akarata ellenére történik, legyen szó a testéről vagy az újszülött babájáról.”
Nőként ezernyi veszélynek vagyunk kitéve. Nem elég, hogy nem lehetünk biztonságban a saját otthonunkban, ha gyermeket hozunk a világra, akkor sem igyekeznek a mi kényelmünket vagy érdekeinket nézni. Persze mindennek a kulcsa, hogy álljunk ki magunkért, merjük képviselni az érdekeinket – s ez sokszor bizony elmarad. Szalay Kriszta színésznő ezt elképesztő kreativitással szemléltette. Beszéde kezdetén csak tátogott a mikrofonba, majd mikor a közönség felzúdult, hogy „Hangosabban! Nem halljuk!”, akkor azt mondta: „Ez egy kísérlet volt arra, hogy meg mertek-e szólalni, ha valami nem jó. Ezt kívánom, hogy szólaljatok meg önmagatokért, másokért, ha valami nem jó.”
A rendezvényre meglepően sok férfi érkezett. Benjámin elmesélte, nőnapot ünnepelni jöttek el barátnőjével. „Támogatjuk azt az ügyet, hogy minden nőt egyenrangúként kezeljenek a világban a férfiakkal. Minél többet beszélnek a nők elleni erőszakról az emberek, annál nagyobb közönséghez fog eljutni, s annál több embert lehet bevonni. Fontos azt is tudni, hogy mi az, ami normálisnak számít, s hogy hol, milyen formában lehet segítséget kérni, mert sokak számára ez sem teljesen tiszta.”
Kollár-Klemencz László énekes érzékenyen tapintott rá, mennyire nehéz ezeket a problémákat a mindennapokban kezelni. „Jelen van az a káros szemlélet is, hogy a családon belüli erőszak magánügy és senkinek semmi beleszólása abba, ami a négy fal között történik. Jelen pillanatban az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ne tabusítsuk a témát, és bármilyen fórumon, megmozduláson (…) vagy (…) egy barátit társaságban egymás közt beszéljünk erről a problémáról. Már ennyi is elég lehet ahhoz, hogy segítsen felszámolni vagy legalábbis csökkenteni a családon belüli erőszakot.”
De még ha beszélünk is róla, s hiszünk abban, hogy nőként jogunk van a nyugodt, szeretetteljes élethez, ez sajnos keveseknek adatik meg. Egy, nevét elhallgatni kívánó áldozat arról számolt be, hogy ennek értelmezése nemcsak a hivatalos szerveknek, hanem sokszor a magánembereknek is gondot okoz. „Nagyon szeretném, ha a jogrendszer változna, ugyanis nem védi megfelelően sem a gyerekeket, sem a nőket, főleg nem a párkapcsolati erőszakot elszenvedetteket. Különösen igaz ez a lelki bántalmazásra. Semmi nem óv meg minket ettől, s nem tudnak törvényileg sem segíteni, ha megtörténik velünk. Egyáltalán nem veszik ezt komolyan ebben az országban, a hatóságoknak sajnos fogalmuk sincs, mit jelent pontosan a lelki erőszak. Saját magam is tapasztaltam, hogy sokszor a család, barátok sem értenek meg ilyen helyzetben. Megrendítő volt átélni, hogy a közvetlen környezetemben sem álltak ki mellettem.”
Pedig szükség van arra, hogy támogassuk egymást. A nőnapi rendezvényen résztvevő Laci szerint a férfiaknak is fontos feladatuk, hogy ismerősi körükben hatást gyakoroljanak. „Egyrészt a közbeszédben, hogy semmiképp se normalizálódjon nemi, fizikai vagy verbális erőszak a kapcsolatokban. Ha előfordulna mégis ilyen, akkor felhívni rá a figyelmet, hogy ez nem oké. Másrészt pedig, ha egy nőről van szó, akkor fontos, hogy bátorítsuk, ne érezze úgy: vagy benne marad egy bántalmazó kapcsolatban, vagy pedig egyedül marad. Igenis láttatni kell, hogy társadalmi szinten is kap egy hátteret, ami elég ahhoz, hogy ő is ki merjen állni a saját életéért és legyen bátorsága segítséget kérni.”
Az eseményen rengeteg külföldi is részt vett, többek közt török, angol, német fiatalok, de találtunk ázsiai hölgyet is. „Mikor hallottam, hogy Magyarországon tüntetés lesz a nőkért, s tiltakoznak az erőszak ellen, akkor tudtam, hogy itt a helyem. Sajnos a japán társadalom is borzasztóan egyenlőtlenül bánik a nőkkel, akik emiatt komoly igazságtalanságokat szenvednek el. Remélem, hogy a helyzet javulni fog, nemcsak ebben az országban, hanem az egész világon. Úgy gondolom, hogy megérdemeljük az egyenlőséget és biztonságot nőként, bárhol éljünk is a földön.” – mondta el Chisato Camatso.
A rendezvény fővédnökeként Karácsony Gergely hasonlóképp fogalmazott, azt mondta, „még ha nem is vagyunk egyformák, azért egyenlők lehetnénk”, s a valódi kérdés az, hogy „mi az, amit meg kell tennünk azért, hogy ez a hétköznapokban is igaz legyen.” Elmesélte, hogy a két legnagyobb fővárosi cég élére női vezetőt nevezett ki. „Nyilvános pályázat útján választottuk ki őket, nyilvánvalóan nem volt szempont az, hogy melyik nemhez tartoznak. Egyszerűen ők voltak a jobbak” – mondta el Budapest főpolgármestere.
Karácsony Gergely úgy véli, „a férfiaknak is jobb egy olyan világban, ahol jobb a nőknek”. A nők elleni erőszak szerinte „fölfoghatatlan és elfogadhatatlan”, nem hiszi, hogy „egy olyan dolog, amit egy másodpercig is el kellene tűrnünk. (…) Amikor férfiakról és nőkről beszélünk, első az, hogy fizikai biztonságot nyújtsunk azoknak, akiknek erre szükségük van.” Szavait elhatározások is követték, azt ígérte, „a Fővárosi Önkormányzat saját lakásállományának jelentős részét védett lakásokként fogja használni olyan családoknak és nőknek, akiknek erre szükségük van.”
Egy idősebb úr a tömegben így hördült fel ennek hallatára: „Éppen itt volt az ideje!”. Megkérdeztük, ő miért tartotta fontosnak ma itt megjelenni, s ezt válaszolta: „Gyermekként végignéztem édesanyám bántalmazását. Akkor még túl kicsi voltam, nem tudtam érte tenni semmit, nem is hittem, hogy lehetne másképp is. Most, felnőttként viszont már van lehetőségem jóvátenni apám bűneit. Ha csak annyival, hogy megvédem és támogatom az itt lévőket, az is valami.” Fontos látni, hogy a családon belüli erőszak a gyermekeket is érinti. Sőt, kutatások szerint a bántalmazó családban felnővő gyermek nagyobb eséllyel válik bántalmazó felnőtté, mert a gyerekek gyakran teljes mértékben elsajátítják szüleik erőszakos viselkedésmintáit. Segítség lehet tehát a felismerés és a megfelelő kezelés is ilyen esetekben.
Varga Judit igazságügyi miniszter elfoglaltságai miatt nem jött el az eseményre, de a szervezőknek küldött levelét Péterfy Bori felolvasta. Szerinte a nők elleni erőszak problémáját csak komplex, összehangolt lépésekkel lehet megoldani, amiben számít a nők jogaiért küzdő szervezetekre is. „Csak együtt, egymást segítve leszünk képesek arra, hogy Magyarországon tovább erősítsük a nők, a családok, és a gyermekek védelmét.” Ígéretes volt levelének azon részlete is, melyben jelezte: „megkezdtük a jogszabályok, joggyakorlat és a teljes intézményrendszer működésének felülvizsgálatát”.
Az egyik résztvevő bántalmazott hölgy ennek kapcsán meg is jegyezte: „Amennyire mostohán kezelik ezt a politikai elitben, annyira nem igaz ez a szervezetekre. Ők egy olyan burkot hoznak létre körülötted, amelyben biztonságra találsz. Elképesztő az a támogatás, amit a PATENT és a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület nyújtanak számunkra. Nélkülük nem tudom, hogyan lehetne túlélni.”
Megkértük, mesélje el történetét, de nem akarta. Azt mondta, a legtöbben a mai napig nem tudnak erről idegenek előtt beszélni. „ Én hét hónapja tisztulok a párkapcsolati erőszakból. Mindenképp itt volt a helyem ma, túl egy csoportterápián, megerősödve, hogy támogathassam magam, nőtársaimat és azokat a férfiakat, akik nem úgy gondolkodnak, mint az átlag, hanem bátran kiállnak a nők elleni bántalmazás ellen. Nagyon szeretném, hogy több ilyen megmozdulás legyen és minél többen legyünk itt – nem áldozatok, hanem támogatók –, hogy hallassuk a hangunkat és igenis történjen végre valami. Nem fogadhatjuk el azt, ami bántó és ártó. Elég, ha mindig csak eggyel többen vagyunk, mert egyszer elegen leszünk.”
Balogh Mariann Fotó: Csöre András
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!