Az érzelmi intelligencia ára? A mentális terhelés, amiről ritkán beszélünk

Nem mindig a tested fáradt el. Néha az agyad. Az a részed, ami számon tart, előre gondolkodik, figyel másokra, észreveszi, mi hiányzik, mi közeleg, mi csúszik szét. Az érzelmi intelligencia – amit gyakran erősségként emlegetünk – bizonyos helyzetekben mentális túlterheléssé válhat. Különösen akkor, ha a gondoskodás és a szervezés láthatatlan munkája szinte észrevétlenül egyetlen emberre hárul.

Ez a mentális terhelés.

Mi az a mentális terhelés valójában?

A mentális terhelés (mental load) nem a fizikai feladatokról szól. Nem a bevásárlásról, nem a mosásról, nem a vacsorafőzésről.

Hanem arról, ki gondolkodik mindezeken.

Ki tartja számon az időpontokat?
Ki emlékszik a határidőkre?
Ki veszi észre, ha kifogy a tej?
Ki szervezi meg a születésnapi ajándékot, az orvosi vizitet, az iskolai programot?

Ez az állandó kognitív készenlét – a fejben futó láthatatlan lista – az, ami hosszú távon kimerítő.

A mentális terhelés lényege tehát nem a végrehajtás, hanem a felelősség. Az előrelátás. Az összehangolás.

Mi köze ennek az érzelmi intelligenciához?

Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy képes vagy mások érzéseire hangolódni, észrevenni a szükségleteket, előre látni konfliktusokat, empatikusan reagálni.

Ez érték.

De amikor ez a képesség automatikusan felelősséggé válik, akkor teher is lehet.

Sok nő – különösen heteroszexuális párkapcsolatokban – észrevétlenül átveszi a családi logisztika és érzelmi koordináció irányítását. Nem azért, mert jobban csinálja. Hanem mert hamarabb észreveszi. Előbb reagál. Gyorsabban átlátja.

A magas érzelmi intelligencia így könnyen vezethet túlzott mentális felelősségvállaláshoz.

Miért érinti ez gyakran a nőket?

Számos kutatás és tapasztalat mutatja, hogy a mentális terhelés aránytalanul gyakran a nőkre hárul.

Még akkor is, ha mindkét fél dolgozik, a háztartás és a család projektmenedzsmentje sok esetben egyoldalú marad.

Nem az a kérdés, ki viszi ki a szemetet.
Hanem az, ki tartja számon, hogy mikor kell kivinni.

Nem az, ki főz.
Hanem az, ki gondolkodik azon, mit kell főzni.

A társadalmi normák még mindig gyakran a nőket pozicionálják alapértelmezett gondoskodóként. Ez a szerep pedig láthatatlan kognitív munkával jár.

Milyen jelei vannak a mentális túlterhelésnek?

A mentális terhelés ritkán jelenik meg látványos összeomlásban. Inkább finoman, de tartósan hat.

• Nehéz elalvás, mert az agy nem kapcsol ki.
• Folyamatos belső feszültség.
• Az érzés, hogy soha nincs teljesen kész.
• Bűntudat, ha valami kimarad.
• Krónikus kimerültség, még elegendő alvás mellett is.

A háttérben futó mentális alkalmazás folyamatosan energiát von el.

Hogyan lehet láthatóvá tenni a láthatatlant?

Az első lépés a tudatosítás.

Amíg a feladatok csak a fejedben léteznek, mások számára nem léteznek.

Érdemes leírni nemcsak a konkrét teendőket, hanem az előkészítést és a koordinációt is. Sokszor ekkor válik nyilvánvalóvá, mennyi mentális munka zajlik a háttérben.

A második lépés a valódi felelősségmegosztás.

Nem segítségre van szükség, hanem koordinációs szerepek újraelosztására. A mentális teher akkor csökken, ha nem egy ember tart mindent fejben.

Fontos a perfekcionizmus újragondolása is. A tökéletesen működő rendszer gyakran mentális túlfeszültséget jelent. Az elég jó felszabadító lehet.

Miért társadalmi kérdés ez?

A mentális terhelés nem pusztán magánéleti probléma.

Ha valaki folyamatosan háttér-koordinátorként működik, kevesebb mentális kapacitása marad saját célokra, karrierre, kreativitásra vagy egyszerű pihenésre.

A láthatatlan munka ritkán kap elismerést, pedig időt, figyelmet és energiát igényel.

Az érzelmi intelligencia érték. De ha kizárólag egy ember hordozza a rendszer működésének mentális felelősségét, az hosszú távon egyenlőtlenséghez és kimerüléshez vezethet.

Mit lehet tenni a mindennapokban?

A mentális terhelés nem tűnik el egyik napról a másikra, de csökkenthető.

Heti áttekintés: mi az, ami valóban sürgős?

Felelősség átrendezése: ne csak a feladatot, a gondolkodást is osszátok meg.

Határok kijelölése: a nem kimondása mentális energiát szabadít fel.

Saját idő védelme: a pihenés nem jutalom, hanem szükséglet.

Nyílt kommunikáció: a kimondott teher már nem teljesen láthatatlan.

Az érzelmi intelligencia nem probléma. De ha folyamatos éberséggé és egyoldalú felelősséggé válik, annak ára lehet.

A mentális terhelés nem arról szól, hogy valaki nem bírja. Hanem arról, hogy az agy soha nem kap valódi pihenést.

Amikor beszélünk róla, listázzuk, megosztjuk, újraszervezzük – nemcsak a feladatok oszlanak meg igazságosabban, hanem a belső feszültség is csökken.

Mert a fejnek is szüksége van pihenésre. Nem csak a testnek.

Via