A belső működésünk nyomában

Egyre több terápiás irányzat fordul a belső világunk kontrollálása és újraprogramozása helyett annak együttérző megértése felé – a Belső Családrendszer (IFS) ebben egy sajátos, elfogadásra, integrálásra épülő és az önazonos működéshez való visszataláláshoz segítő utat kínál. 

A Belső családrendszer modellje szerint a pszichénk egy különböző részekből álló belső rendszer, amely egy velünk született, egészséges középpont – a Szelf – köré szerveződik. A módszer nem a hibák kijavítására, hanem a belső részek, szerepek közötti kapcsolat helyreállítására törekszik, ami sokak számára felszabadítóbb és biztonságosabb megközelítést jelenthet. A Belső családrendszerről Rudnay Zsófia IFS konzultáns és integrál tanácsadóval beszélgettünk.

közelebb önmagamunkhoz

Az Belső családrendszer szemlélete szerint mindennapi működésünket nagyrészt úgynevezett védelmező énrészek irányítják. A módszer kifejlesztője, Dr. Richard Schwartz családterapeuta tette azt a megfigyelést, hogy ezek a belső szereplők hasonlatosak egy család – ami legtöbbünknek a első és legmeghatározóbb szocializációs és énfejlődési közeg – működéséhez, ahol mindenki külön-külön feladatot lát el. Az értelmezés szerint pszichénk különböző „tagokból”, vagyis énrészekből áll, amelyek saját szerepekkel, nézőpontokkal és egymással való dinamikus kapcsolatokkal rendelkeznek. Van, aki irányítani próbál, és van olyan, aki védekezik, illetve sérülékenyebb.

Ezek a belső részek a különböző élethelyzetekre adott reakcióinkért felelősek. Elsődleges feladatuk, hogy megóvjanak bennünket a kellemetlen érzésektől, fájdalmas gondolatoktól és megélésektől, illetve az ezeket kiváltó helyzetektől. Már egyre szélesebb körben ismert tény, hogy mindennapi működéseink nagy részét kevésbé a tudatos átgondolás, hanem nagy mértékben tudatalatti folyamatok – korábban rögzült tapasztalatok, önvédelmi minták és félelmek – határozzák meg, és ezek sokszor észrevétlenül befolyásolják döntéseinket, reakcióinkat és ezeknek a részeknek a működését is. Bár ezeket a részek eredendően védelmező szándék vezérli, megnyilvánulásaik mégis gyakran nehézségeket okozhatnak a mindennapokban.

A modell egyik legfontosabb sajátossága – a belső működést egymással kapcsolatban álló részek rendszerében leíró más megközelítésekhez képest –, hogy a pszichét nem csak helyes vagy problémás működések halmazaként értelmezi. Ez a nézőpont alapvetően más hozzáállást hoz: a cél tehát nem a „rossz” részek felülírása, átnevelése, és nem is a hiányok elfedése és pótlása, hanem a belső, ép és együttérző középpont újrafelfedezése. Innen kiindulva válik lehetővé a többi résszel való megértő, integráló kapcsolat kialakítása.

Ez sokszor megkönnyebbülést hoz, mert nem kell másmilyenné válnunk, csak közelebb kerülnünk önmagunkhoz.

– fogalmaz Rudnay Zsófia. 

Hibás működés helyett védelmi stratégia

A Belső családrendszer szemléletének egyik kulcsa, hogy minden belső rész működése mögött valamilyen védő szándék húzódik meg. Még azok mögött is, amelyek elsőre kifejezetten úgy tűnnek, mintha csak nehezítenék az életünket és mindennapi működésünket. Ilyenek például a mindenki számára ismerős belső kritikus vagy a halogató hangok. 

A Belső családrendszer szerint a nehéz érzések mögött gyakran sérülékenyebb, ún. száműzött részek állnak, amelyek fájdalmat, lelki terheket hordoznak. Egyes részek feladata, hogy – például kontrolláló vagy elkerülő működésükkel – megvédjenek minket ezeknek a száműzött részeknek az érzéseitől, hogy ne kelljen ezeket átélnünk. A szemlélet egyik lényegi eleme a védelmező részek tisztelete és erőfeszítéseik elismerése.

Ez a megközelítés csökkenti a belső feszültséget, mert nem ellenségként tekintünk a bennünk működő részekre, hanem megértjük a szándékukat. Stresszes helyzetekben több, akár ellentétes rész is aktiválódhat (például egy hajtó és egy halogató), amelyek mind védeni próbálnak minket: az egyik a kudarc elkerülését, a másik a túlterhelés csökkentését szolgálja. Ha ezt felismerjük, nem kell automatikusan azonosulnunk velük, és nagyobb szabadságunk lesz abban, hogyan reagálunk.

Önsegítés az önfejlesztés helyett 

A mai, perfekcionista és teljesítményközpontú világban – amit a social media tovább erősít – mindenhonnan az az üzenet érkezik, hogy a lehető legjobb önmagunkká kell válnunk. „Ez az üzenet kifejezetten olyan teljesítményorientált részeket aktivál, mint például a perfekcionista, a hajcsár, a bizonyítani vagy megfelelni akaró rész, és nem utolsósorban a folyamatosan bíráló, elégedetlenkedő belső kritikus. Bár ezek a részek általában az elfogadás vagy biztonság elvesztésétől próbálnak minket megóvni, mindeközben a fáradt, bizonytalan vagy sérülékeny részeink háttérbe szorulnak, mert nem illenek bele ebbe az idealizált képbe. Kívülről akár sikeresnek tűnhetünk, belül azonban nőhet a feszültség, a kimerültség, a szorongás vagy az önmagunkkal szembeni elégedetlenség” – mondja a szakértő. 

Nem tökéletesítés, hanem helyreállítás

A Belső családrendszer hozzáállása viszont pont a megkönnyebbülést célozza, biztonságos és megértőbb kapcsolódási pontokat keres a saját pszichénkhez. Belülről indulva, az élményeinken és megéléseinken keresztül közelítik meg a családtagokat, ezek felismerésével, megfigyelésével és kíváncsiság által vezetett, ítélkezés nélküli megismerésével lehet elérni a kapcsolódást. A megértő hozzáállás következtében pedig nő a bizalom belső rendszerünkben és olyan énrészek is megmutatkozhatnak, amelyek mélyebben rétegzettek, zártabbak és sérülékenyebbek, mint amit a felszínről gondolnánk. A segítői folyamat célja az énrészek felszabadítása az élet folyamán felhalmozott terheiktől (fájdalmas érzésektől, negatív hiedelmektől, rögzült önvédelmi mintázatoktól), hogy azután – Valódi Énünk vezetésével – önazonosabban, egymással nagyobb összhangban tudják segíteni mindennapi életünket. A módszer tehát nem egy önfejlesztés, hiszen nem a tökéletes, lehető legjobb én létrehozása a cél, hanem önmagunkkal való elfogadóbb, harmonikusabb belső kapcsolat helyreállítását igyekszik lehetővé tenni.  

Eltávolódás a valódi éntől

Ez az önsegítő folyamat – meséli Zsófia – különösen hasznos lehet azok számára, akiknek a rendszerében hangos a belső kritikus, illetve akik sok belső feszültséget, erős belső konfliktusokat élnek meg – például egyszerre akarnak megfelelni és elkerülni bizonyos helyzeteket. Jó választás lehet a Belső családrendszer olyan esetekben is, amikor valaki azt érzi, hogy egyes részek bizonyos helyzetekben „átveszik az irányítást” – a „mintha nem is én lennék” élményével. A problémát nem az jelenti, hogy nem vagyunk elég jók, hanem hogy egyes részeink átvették az irányítást, és eltávolodtunk a Valódi Énünktől. A Belső családrendszer nem patologizál, így sokak számára sokkal biztonságosabb és elfogadóbb belépési pont saját belső világukba.