A férfiak a Marsról jöttek, a nők.... szintén a Marsról?

Ha egyforma az agyunk, miért nem tudunk jobban kommunikálni?

A nemi binaritás már régóta a társadalom egyik legvitatottabb kérdése.

Az újságírásban az utóbbi években egyre elterjedtebb lett ez a téma, főleg azért, mert az androgünitás mellett egyre nyitottabbá válunk, igyekszünk elfogadni a transznemű és a szexuális hovatartozásukat illetően nehezebben besorolható modelleket vagy címlapsztárokat a mainstream médiában is.

Egyre hangosabb párbeszéd szól arról, van-e értelme megszabadulnunk a férfi és női kategóriára való lebontástól, vagyis a bináris nemi felfogástól. Egy kutatás szerint, ami az agyunkat illeti, érdemes, ugyanis nem létezik olyan, hogy 'férfi' vagy 'női' agy.

Egy átfogó felmérés minden eddiginél határozottabb eredménnyel bizonyította, hogy majdnem lehetetlen különbségeket felfedezni a női és a férfi agy között: a maszkulinitás és a feminitás különbségei inkább csak kulturálisan vannak jelen, az agyunkban valójában keverednek a két nem karakterisztikus jegyei.

Szóval talán mégsem igaz, hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról.

A felfogás, hogy a két nem viselkedése és gondolkodásmódja teljesen különbözik egymástól, talán azzal függ össze, hogy ilyen kulturális és társadalmi elvárások szerint neveljük a gyerekeinket.

Ennek tudatában arra gondoltunk, hogy áttekintjük John Gray híres könyvét, hogy lássuk, 2019-ben a benne lévő gondolatok megállják-e a helyüket.

Önsegítő könyvként - mint útmutató a kapcsolaton belüli egészséges kommunikációhoz - ez a szerzemény 2019-ben még mindig lehet releváns. A szerző szerint férfi és nő között akkor fog a szerelem kivirágozni, amikor a nő és férfi képesek lesznek tisztelni és elfogadni egymás különbőzőségeit.

Szerintünk a tisztelet és az elfogadás minden típusú kapcsolatban kulcsfontosságú kell, hogy legyen – legyen az romantikus, baráti vagy munkahelyi.

Ebben az állításban is van némi igazság: A modern nők túlterheltek, túl stresszesek a munkahelyükön, és jó okkal érzik azt általánosan, hogy nem támogatják őket. A történelem során sosem volt ennyi elvárás feléjük, mint ma.

Az 1992-ben megjelent könyv erősen sztereotíp hozzáállása a nemekhez néha még ooké, de sokszor ma már nevetségesen hangzik.

Lássunk pár magvas gondolatot a könyvből:

- A szerző szerint a férfiak elvárják a nőktől, hogy úgy gondolkodjanak, cselekedjenek és reagáljanak, ahogyan ők. A nők ezzel szemben azt várják a férfiaktól, hogy úgy érezzenek, kommunikáljanak és válaszoljanak, ahogyan ők.

- A férfiak tévesen ajánlanak fel megoldásokat a nők számára, érvénytelenítve az érzéseket, míg a nők kéretlen tanácsokat, utasításokat adnak a férfiaknak.

- Egy nőt nem kellene elítélni, mert szüksége van a megnyugtató szavakra, ahogyan egy férfit sem szabadna elítélni, ha szeretne visszavonulót fújni az érzései kiteregetésében.

- A férfiak akkor motiváltak, ha szükség van rájuk, a nők pedig akkor, ha azt érzik, meg vannak becsülve.

John Gray sok ponton arra bátorítja a nőket, hogy ha életben akarják tartani a kapcsolatukat, akkor viselkedjenek úgy, mint az ötvenes évekbeli háziasszonyok. Csakhogy a társadalom sokat változott, mióta Gray könyve megjelent. Még mindig él az a mítosz, hogy a férfiak és a nők alapvetően különböznek, ami lehet nagyon káros is.

Az elképzelés, hogy ellentétben állunk egymással, és hogy a férfiaknak - Grey szerint - muszáj megbocsájtanunk időről időre a 'férfias jellemvonásaik' miatt.  Ezzel csak az a gond, hogy kicsit azt sugallja, az erőszakot is el kell fogadnunk.

A világ minden táján, még a progresszív országokban is, a férfiakat még mindig könnyedén mentjük fel a szexuális zaklatás elkövetése alól azzal az indokkal, hogy a férfiak és a nők különbözőek, ezért más felfogást és viselkedési mintákat képviselnek.

Egy nő vallomása pedig még mindig nem elég fontos vagy erőteljes, a bíróságon a férfiak szinte annyival felmentik magukat, hogy ez az első ilyen erőszakos cselekedetük, vagy, hogy ezen az egy incidensen kívül rendes, becsületes állampolgárok.

Ti mit gondoltok, időtállók a könyv tanácsai?