5 jel, hogy depressziós vagy, de magadnak sem vallod be

A depresszióhoz kapcsolt stigma annyira erős, hogy sokan maguknak is hazudnak a betegséggel kapcsolatban. Ez az öt jel azonban árulkodó lehet.

Egy igen hasznos összefoglalót publikált a depresszióról Evan Parks professzor a Psychology Today című oldalon. Öt pontban foglalja össze, milyen jelei lehetnek a depressziónak abban az esetben, amikor valaki saját magának sem vallja be, hogy kedélybeteg lehet. Az alábbi tüntetek azonban árulkodó jelek lehetnek, amiknek a felismerése azért is fontos, mert a mentális betegségekkel küzdők egy amerikai felmérés szerint átlagosan tíz évig szenvednek, mire végre segítséget kérnek egy szakértőtől. Minden mentális betegséghez igen erősen tapad valamiféle stigma – ez is megnehezíti az érintettek számára, hogy első lépésben saját maguknak bevallják, hogy nem csak most összejött minden, csak rossz passzban vannak stb., hanem egy mentális betegséggel küzdenek.

Szóval íme a hat jel, ami akkor is árulkodik a depresszióról, ha az illető maga előtt sem vallja be, hogy mi a problémája.

1. Elvesztetted a kapcsolatot azzal, ami fontos a számodra

Attól még, hogy az ember depressziós, általában tudja, hogy mi a fontos a számára: a családja, szerettei, karrierje, stb. Fontos jel lehet, ha annak ellenére, hogy az eszeddel tudod, hogy ezek milyen fontosak, a szíved és a figyelmed valahogy nem képes követni, amit az agyad súg. Ha az igazán fontosnak megismert dolgok rendre kikerülnek a fókuszból, ha nem hoznak lázba, ha nem vagy képes (lelkesen) foglalkozni velük, ez a depresszió jele lehet.

2. Szakadék van aközött, amid van és amit szeretnél

Ha eltérés van aközött, amid van és amit szeretnél, aki vagy és aki lenni szeretnél, az általában pozitív dolog. Ez hajt ugyanis előre minket az életben: vannak céljaink, fejlődni szeretnénk, megvalósítani az álmainkat. A probléma ott kezdődik, ha az eltérést áthidalhatatlan szakadéknak kezdi látni az ember. Úgy érzi, hogy amit szeretne, amilyennek lennie kellene, az teljességgel elérhetetlen, így aztán küzdeni érte is tökéletesen hiábavaló. Ez a típusú motiválatlanság a depresszió egyik fontos jele lehet olyan embereknél is, akik ezt a szemléletet esetleg úgy élik meg, hogy ők egyszerűen csak szembenéztek a tényekkel és elfogadták őket.

3. A rossz érzéseket kerülöd és elfojtod

Elterjedt taktika, hogy az ember zsúfolttá és ricsajossá teszi az életét annak érdekében, hogy a problémáknak vagy a negatív érzelmeknek esélyük se legyen a felszínre kerülni. Ők azok, akik már csak azért sem gondolják magukról, hogy depressziósak lehetnek, mert rengeteg barát veszi őket körül, egyik partiról a másikra járnak, sokat és sikeresen dolgoznak, stb. Árulkodó jel lehet, ha a negatív gondolatokat az úgynevezett pozitív gondolkodás matráival próbálod elfojtani anélkül, hogy a probléma mélyére néznél vagy megpróbálnád érdemben kezelni. Hasonló elkerülési taktika lehet, ha valaki alkoholt vagy más kábítószereket használ saját érzelmei elfojtására, vagy olyasmikkel tereli el a figyelmét saját magáról, mint mondjuk shopping, szerencsejáték vagy videójáték.

4. Az egyik azonnali élvezettől a másikig élsz

A fentiektől nem független, hogy sok depressziós azonnali kielégülést keres olyan dolgokkal, mint a fent már említett szerek, vagy akár az evés, instagramozás, illetve a sorozatnézés. Olyan dolgok ezek, amik egy időre ha meg nem is oldják a problémákat, de legalább feledtetik őket. A probléma az, hogy ezek a bizonyos gondok és rossz érzések még durvábban jönnek vissza akkor, amikor az ember rádöbben, hogy az egész éjszaka eltelt azzal, hogy a Netflixet nézve tömte magába az édességet, és két óra múlva kelni kell, indulni a munkába. Aki az ezáltal kellett negatív érzéseket ekkor valami más, azonnali kielégülést nyújtó dologgal kompenzálja, az könnyen egy ördögi körbe kerül bele, ami akár a függőséghez is hasonlítható. És miközben zakatol előre ez az ördögi kör, addig nem feltétlenül könnyű felismerni, hogy igazából a depresszió körül forog minden.

5. Hamarosan továbblépsz, de előbb...

Parks arról is ír, hogy az érzéseinknek gyakran túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, és úgy érezzük, valami baj van velünk, hogy nem vagyunk boldogok. Sokan ezért csak várják, hogy a rossz érzések elmúljanak, próbálják őket elfojtani, és úgy érzik, majd akkor lépnek tovább, ha ez megvan. Nos, a rossz hír, hogy valószínűleg nem fognak eltűnni a rossz érzések, a jó viszont az, hogy attól még nincs minden veszve, hogy vannak rossz gondolataid-érzéseid. Nem menekülni kell előlük, nem elfojtani kell őket (hiszen ez az, ami azt a bizonyos ördögi kört beindítja), hanem szembenézni velük, azaz beismerni, hogy esetleg depresszióval küzdünk, ezért érdemes egy szakembert felkeresnünk.

Még egy kis néznivaló

A bevezetőben említett felmérést arról, hogy az átlag csak 10 év után kér segítséget, az alábbi TEDed videó tartalmazza. A pár perces összefoglalót igazán érdemes végignézni, mert egyszerűen és pontosan magyarázza el a legfontosabb tudnivalókat a depresszióról, remek kiegészítője ez fentieknek.

Via