Amikor már nem hihetünk a szemünknek – AI az ELLE THISISUS-ben

Robotkávézók, ChatGPT, algoritmusok és a kreativitás határai – az ELLE THISISUS évindító adása azt vizsgálja, hogyan szivárgott be észrevétlenül a mesterséges intelligencia a mindennapjainkba, és milyen bizonytalanságokat kelt bennünk.

Az ELLE THISISUS évindító adásában Eke Angéla és Borbély Alexandra arról beszélgetnek, hogyan indult számukra 2026, és milyen csendes vagy épp felkavaró élményekkel kezdődött az év, valamint azt is alaposan kibeszélik, hogyan szivárgott be az életükbe – sokszor észrevétlenül – a mesterséges intelligencia. Szóba kerül a ChatGPT, az algoritmusok működése, a közösségi média célzott világa, a robotkávézók okozta zsigeri reakciók, az AI által generált tartalmak kényelmetlensége, valamint az a bizonytalanság, amikor már nem tudjuk, hihetünk-e a saját szemünknek.

Eltűnik az önálló gondolkodás az AI árnyékában?

Borbély Alexandra az adás során elmondta, hogy korábban kissé megijedt attól, hogy a mesterséges intelligencia túlságosan is meghatározó szerepet tölthet be majd az életünkben. Azóta azonban, hogy alaposabban utánanézett a témának, több nézőpontot meghallgatott és tájékozódott, sokkal nyugodtabban látja a helyzetet. Szerinte a valódi kérdés nem az, hogy jelen van-e az AI az életünkben, hanem az, hogy mennyire csapjuk be magunkat a használatával kapcsolatban. Felvetette: ha bemennénk egy iskolai osztályba, vajon hány tizenéves merné őszintén bevallani, mire is használja valójában a ChatGPT-t. Szandra számára a legfontosabb dilemmát az jelenti, hogy az ilyen eszközök mennyiben hatnak a kreativitásra, az önálló gondolkodásra és az autonómiára. Úgy látja, nem mindegy, hogy segítségként vagy állandó mankóként használjuk ezeket a technológiákat – mert utóbbi esetben fennáll a veszélye annak, hogy az önálló gondolatalkotás háttérbe szorul.

Amikor robotok szolgálnak ki

Eke Angéla egy budai bevásárlóközpontban találkozott először élőben robotkarral működő kávézóval, amelynek leüvegezett kioszkjában az automatizált rendszer érzékelőkre reagálva „integetett” a közeledő vendégeknek. Bár korábban nem gondolta volna, hogy ilyen élményt vált ki belőle, a személyes találkozás kifejezetten nyomasztó volt számára, és sokkal szívesebben választaná még a barátságtalan emberi kiszolgálást is, mint egy gép által készített kávét.

Amikor képernyőn látom ezeket a megoldásokat, nem igazán ijesztenek meg, de élőben találkozni velük kifejezetten rémisztő. Egyre gyakrabban érzem azt is, hogy elbizonytalanodom: nem tudom, hihetek-e a szememnek, vagy amit látok, az már valamiféle manipuláció.

Az influenszer-tartalmak új korszaka?

Alexandra arról is beszélt, mennyire meglepte, amikor rájött, hogy egyes influenszerek már nem saját maguk írják vagy találják ki az együttműködéses videóik szövegét, hanem a ChatGPT segítségét használják ehhez. Elmondása szerint csak körülbelül egy éve tudja, hogy ez a gyakorlat létezik, és számára még mindig szokatlan a gondolat, hogy egy algoritmus ennyire aktív szerepet kap a tartalomgyártásban…

A teljes beszélgetést ITT nézheted, hallgathatod meg: