Nők a tükörben – különleges próbafülkeszínházon jártunk az Emporium üzletében

Beszaladni egy fast fashion boltba, a kiválasztott ruhákkal megrohamozni a próbafülkét, majd nézegetni magunkat a tükörben – ismerős jelenet. A vásárlás azonban jóval több lehet egyszerű rutinnál: igazán intim élménnyé válhat, ha merünk kapcsolódni. Magunkkal, a tükörképünkkel, vagy akár azzal az eladóval, aki segít eligazodni ebben a sokszor érzékeny helyzetben.

A ruhaválasztás jóval több, mint szükséglet. Egy jól eltalált öltözék a magabiztosság kulcsa lehet, az odáig vezető út pedig egyfajta önismereti utazás. A próbafülkék buborékában időnként olyan mély megnyílások történnek, amelyek mind a vásárló, mind az eladó számára meghatározóvá válnak.

„A három gyermekem megszületése után minden évben, amikor fürdőruhát próbáltam, hálás voltam, hogy olyan termékeket gyártunk, amelyek a legszebb részeket emelik ki. Ilyenkor mindig arra gondolok, mennyire boldoggá tesz az, amivel foglalkozom: ruhákat tervezünk, és ezzel erősítjük a nők önbizalmát” - osztotta meg személyes történetét Csapkai Ildikó, az Emporium alapítója. 

„Volt olyan vásárló, aki sírva fakadt, amikor olyan ruhát találtunk neki, amelyben végre ő maga is szépnek látta magát” – meséli  Bagó Janka, az Emporium brand managere, a Nők a tükörben felolvasószínház megálmodója. 

Ez az érzelmileg telített tér és a kultúra iránti mély elköteleződés hívta életre az Emporium rendhagyó felolvasószínházi eseményét Nők a tükörben címmel. A magyar márka számára a kultúra nem pusztán kísérőelem, hanem alapérték. „Számomra a kultúra jóval túlmutat a klasszikus értelemben vett kulturális eseményeken – mondja Ildikó. – Áthatja az élet minden területét: az étkezést, a lakberendezést, az öltözködést. Egy belülről jövő jó érzést ad, ami kiteljesít. Ezért is rendezzük meg már 10. éve a Kultúra Hónapját, amikor február 22-ig a vásárlóink által bemutatott színház- és koncertjegyük értékét levonjuk a vásárlásuk összegéből.” Janka számára a kultúra kapaszkodó is egyben: „Egy olyan erő, ami tartást ad és rendet teremt ebben a kusza világban. Akik kultúrát közvetítenek, szerintem kicsit megmentik a világot.”

Ebből a szemléletből nőtt ki a különleges felolvasószínház azzal a céllal, hogy megmutassa a női lét sokszínűségét, valamint azokat a kérdéseket és élethelyzeteket, amelyek mindannyiunkat érintenek. Az eseményen kortárs novellák hangzottak el, női sorsokra, meghatározó változásokra fókuszálva – nem kész válaszokat vagy didaktikus tanulságokat kínálva, hanem inkább finom összekacsintásra, felismerésekre és közös ünneplésre hívva a hallgatókat. 

Az estnek az Emporium Oktogonon található üzlete adott teret, az elkötelezett vásárlókból álló közönség számára ismerős helyszín pedig csak még bensőségesebbé tette a hangulatot. A hét novellát Enyedi Éva és Fodor Annamária, a Pintér Béla Társulat színésznői keltették életre, a felolvasószínházra jellemző letisztult formában, így lehetővé téve, hogy a hangsúly a szövegen maradjon, amelyet a színészi jelenlét és az öltözékek finoman kísértek.

A Nők a tükörben koncepció megszületése egy hétköznapi beszélgetéshez kötődik. „Egy alkalommal, amikor Fodor Annamária az üzletben vásárolt, szóba került, mennyire különleges az Emporium közönsége. Meséltem neki arról, milyen megtartó közeg alakult ki nálunk, milyen szövetség van az eladók és a vásárlók között, és milyen bizalmas beszélgetések történnek a próbafülkékben” – idézi fel Janka. „Összenéztünk, és tudtuk, hogy ez a téma egy darabért kiált.” Az sem volt kérdés, hogy Annamária legyen az egyik előadó, aki Enyedi Éva bevonásával tette teljessé az estét.

A novellák kiválasztása közös gondolkodás eredménye volt: a kijelölt témák mentén a színésznők javasoltak szövegeket, amelyek végül egységes képpé álltak össze. Olyan kérdések is helyet kaptak, amelyekről nehéz beszélni, például a szerelmi kapcsolatokból idővel eltűnő vágy, vagy egy szeretett személy elvesztése. „Ezek mély, felkavaró témák, de kihagyhatatlannak éreztük őket” – fogalmaz Janka.

A felolvasást kötetlen beszélgetés követte, ahol a résztvevők közösen gondolkodhattak tovább az elhangzott történetekről, saját tapasztalataikról és kérdéseikről. Ezzel is bizonyítva, hogy a próbafülkék előtti tér nem a döntések sürgetéséről szól, hanem a figyelemről és a kapcsolódásról.