Nem kell hőség a summertime-érzéshez

Milyen a nyár finn módra, 20 fokos átlaghőmérsékleten?

---

Bár Finnországban szám szerint 187 888 tavat tartanak nyilván és az ország területének közel 10%-át víz borítja, mi valószínűleg mégsem tudnánk mit kezdeni ezzel a vízmennyiséggel. Noha egy tónak pusztán a látványa is gyönyörködtető és rengeteg időt lehet környezetében horgászással tölteni, azért nyáron mégiscsak az úszásra való alkalmassága jelenti a legkellemesebb funkcióját. Erről a finnek is hasonlóképpen gondolkodnak, ám a fokokról egészen más fogalmaik vannak. Egy országban, ahol az emberek a tél túlélésére specializálódtak már genetikailag is, nem nagy hír, hogy nyáron átlag 14-17°C-os tengerben úszkál a lakosság kezdve a pár évesektől egészen az aggastyánokig.

A tavak hőmérséklete nyáron ennél valamivel kellemesebb, de mégsem a mi ízlésünknek megfelelő. Azért meg kell hagyni, hogy finn rokonaink nem megszállott mazochisták, csak a lehetőségeikhez mérten igyekeznek élvezni a nyarat. Fontos szempont, hogy a hideg vizeket és szeles partokat ellensúlyozandó (szinte minden harmadik finn gyereknek fülhártya-gyulladása van, és a partokon felszúrt fülű, fülvédős szőke gyerekek futkároznak) kitűnő találmányukat szokták bevetni: a híres szaunát. Heti rendszerességgel szaunáznak, és ez könnyen bizonyítható már csak azzal is, hogy minden nyaralóban és házban a fürdőből egy szauna nyílik, gyakran még az emeletes házakba is építenek egy kamrányi szaunát a relaxálás végett, abba pedig be sem ülnek, amíg nem éri el minimum a 85 fokot, de a 100°C az ideális.

Emellett a finnek még nagy szerelmesei a grillezésnek, ez a modern hóbortjuk, amolyan férfias elfoglaltság a családfőnek. Nyáron minden kis mökki – így hívják a fából készült nyaralójukat – kertjében ott ülnek a fák és szúnyogok közt, sült halat, ketchupos virslit (ez a gyerekek nagy kedvence, a neve makkara) és salátát vacsorázva különböző teljes kiőrlésű rozs- és zabkenyereikkel. Olyan későn sötétedik be, hogy lámpát sem kell gyújtaniuk és tizenegykor is világosban fekszenek ágyba.

Nagyon jellemző a finn nyárra még az áfonya. Az erdőkben mindenfelé kis csapatok bóklásznak görnyedezve és kézzel szedegetve a kis bogyókat. Erre feltaláltak ugyan kézi szedőszerkezetet is, de mivel az a leveleket és más szöszöket is begyűjti, közkedveltebb a kis bokrokról való bogyónkénti lecsipkedés. Az áfonyából aztán finom pitét csinálnak: ez az, ami egy igazi finn nyárban kihagyhatatlan, a tejszínhabos áfonyapite!

Nos, a rövidke két és fél hónapos nyarát egy finn nagyjából ilyen tevékenységekkel tölti, hacsak nem hódol annak a jóléti társadalmakra jellemző új szokásnak, hogy Hawaiira, vagy Thaiföldre utazik.