Kováts Adél - Az érzékeny diplomata

A színházigazgatóként második évadát megkezdő Kováts Adéllal beszélgettünk.

Valóban, ez a kérdés azóta csak bonyolódott. Amikor eldöntöttem, hogy pályázni fogok a Radnóti Színház igazgatói posztjára, egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy női vezetőként milyen nehézségekkel fogok majd szembesülni. És különösebben azon sem, hogyan küzdök meg azzal a kettős helyzettel, hogy a társulat színésznőjéből annak vezetője is leszek. Én azt látom, hogy ebben az országban a nőknek minden területen többet kell teljesíteniük, egy női vezetőnek például érdemes elfogadóbbnak és találékonyabbnak lennie férfi társainál. Mert amíg a férfiak egy az egyben képviselhetik a véleményüket, egy nőnek a még mindig jelen levő, mindkét nemben élő beidegződések miatt pluszelvárásoknak kell megfelelnie, és határozottabban bizonyítania a rátermettségét. Vallom, hogy az ember csak önazonosan tud hosszú távon jól működni, ez alapvető őszinteséget feltételez. Egy vezetőnek azonban ezt diplomáciává kell emelnie, és ez genderfüggetlen.

Kishitűség nem volt, de a kétely és a dolgok folyamatos megkérdőjelezése megkerülhetetlen. Az eltelt egy évben rengeteget tanultam magamról, hiszen a személyiségem egy új helyzetben mérettetett meg, és a két feladatkör sokszor eltérő készségeket kíván. Egy színésznőnek nagyon is jót tesz, ha érzékeny és nyitott, egy vezetőnek viszont éppen hogy a zsilipek felépítését kell megtanulnia: feladatokat osztani, és talán nem szerencsés az sem, ha észreveszi mások minden rezdülését. A színészet egyszemélyi felelősség, az igazgató mindenkiért felel.

Ha nekem egy pillanatra is eszembe jutna a színpadon, hogy egyébként igazgató is vagyok, azzal mindennek vége lenne. Én ott színésznő vagyok. És pont.

Amikor nem tapasztalok őszinteséget. És nagyon rosszul tűröm, ha valamit nem lehet azonnal megoldani.

Egy évad kialakítása nagyon összetett tervezést igényel, de a vezérelv egyértelműen az, hogy az alkotótársakkal mit gondolunk a világról, és milyen szeletét tartjuk fontosnak megmutatni belőle. Hogy ezután a rendezők a választott művekben milyen fókuszpontot találnak meg, az csakis rajtuk múlik, és ha vannak is a darabokról markáns gondolataim, nyilvánvalóan semmilyen olvasatot nem erőltetek rájuk. A hatalomvágy klasszikus drámája, a III. Richárd esetében azt hiszem, nem kérdés az aktualitás, ahogy az Ádám almái című film adaptációjánál sem, amelyben a másság, az elfogadás és valamiféle hitrendszerhez való kapcsolódásunk kérdései állnak a középpontban. Az Üvegfigurák családtagjai a szegénység, a beszűkült életterek és a lehetőségek kétségbeejtő korlátai közül próbálják magukat kirángatni, Závada Pál Egy piaci nap című regényének dramatizált változata pedig a kibeszéletlen, feldolgozatlan múlttal foglalkozik, ami a magyar társadalomnak különösen sajátja.

(...)

Patakfalvi Dóra

Fotó: Emmer László • Styling: Csík Melinda, Smink: somogyvári Dóra, Haj: Telenkó Ábel