Jonas Kaufmann, az operaház szupersztárja

Ismerkedés a sztártenorral

Az egész úgy kezdődött, hogy Jonas Kaufmann megmentette az életemet. Néhány évvel ezelőtt decemberben kaptam egy sürgős munkát, így miközben az ország bejglit majszolva a karácsonyfa alatt lazított, én éjt nappallá téve a számítógép előtt kókadoztam. Végül egy este úgy éreztem, ha most azonnal nem történik velem valami szép, garantáltan bedilizek. Ilyenkor csak a zene szokott segíteni rajtam, így azután rámentem a YouTube-ra, és beírtam a keresőbe egy esti hangulatú darab címét: Schubert: A patak bölcsődala.

Sorra hallgattam a kapott találatokat, csupa nagy művész felvételét, mégis valahogy egyik sem az volt, amit kerestem. Aztán rákattintottam egy újabb videóra, nem is olvastam el, ki énekel. És akkor megszólalt egy hang, olyan lágy, tiszta és vigasztaló, hogy egyszerre minden bajomról elfelejtkeztem. Amikor odaért, hogy Schlaf aus deine Freude, schlaf aus dein Leid – Aludd ki az örömedet, aludd ki a bánatodat, én is úgy éreztem, ki fogom bírni ép ésszel a még rám váró megpróbáltatásokat. Végighallgattam a dalt, és csak utána néztem meg az előadó nevét: Jonas Kaufmann.

A következő felvételen Wagnert énekel a New York-i Metropolitan Opera 2011-es A walkür produkciójában. Ma nála jobban ezt senki nem teszi, neki nemcsak a német, hanem Wagner is az anyanyelve, nem véletlenül írta azt az egyébként Grammy-jelölést kapott Wagner-lemezéről a Washington Post, Kaufmann „a Wagner-tenor, akire vártunk”. A magyarul Tavaszi dalként ismert részletben Siegmund a tavasz és a szerelem egymásra találását ünnepli, önmagát az előzővel, kedvesét, Sieglindét az utóbbival azonosítva. A metafora németül sokkal egyértelműbb, mint magyarul, lévén a tavasz, pontosabban Wagner által használt költői szinonímája, a kikelet (der Lenz) hímnemű, míg a szerelem (die Liebe) nőnemű szó.

Kaufmannt (44) manapság Pavarotti óta a legnagyobb tenornak tartják. Népes rajongótáborának tagjai és a kritikusok egyaránt a legelismerőbb szavakkal méltatják, nagyjából ő az egyetlen énekes, akin még Fáy Miklós sem nagyon talál fogást, legföljebb azt szokta a szemére vetni, hogy túlságosan jóképű. Énekel Wagnert és Verdit, olasz és francia operát, német dalokat, sőt, nagy focirajongóként a német himnuszt is énekelte már a futballpályán, fel-alá ingázik a világban a milánói Scala és a New York-i Metropolitan, a londoni és a párizsi, a bécsi és a müncheni operaház között.

A következő felvétel a müncheni Bayerische Staatsoperben készült 2013-ban. Verdi A trubadúr című operájának Stretta néven is ismert áriájában a főhős, Manrico – Kaufmann tetőtől talpig szexis fekete bőrszerkóban – fegyverbe szólítja bajtársait a gaz Luna gróf, mint idővel kiderül, (vigyázat, spoiler!) a saját bátyja ellen:

A fellépéseire azonnal elfogynak a jegyek, nálunk legutóbb tavaly nyáron járt Marton Éva születésnapi koncertjén, legközelebb pedig március 15-én a MÜPÁ-ban láthatjuk a MET élő HD-közvetítésén, Massenet Wertherének címszerepében. Werthert énekelte már korábban a párizsi Bastille Operában, az előadáson rögzített felvételt a Decca DVD formában is kiadta. A trailer alatt szóló bravúráriát (Pourquoi me reveiller, o souffle du printemps? - Miért ébresztesz, tavaszi szellő?) magyarul Osszián dalaként szokták emlegetni, emiatt sokáig azt hittem, az egyébként csak kitalált skót-kelta költő énekli, és nem értettem, hogyan került a történet színhelyéül szolgáló német kisvárosba. Valójában a főhős olvas fel az ő verseiből egy különösen depresszív hangulatút reménytelen szerelme tárgyának, Lotténak. Azt is ebből a darabból tanultam meg, hogy ezek szerint franciául a souffle nem a csokifelfújtat jelenti, hanem a szellőt, amely fújjon bármilyen lágyan, szegény (újabb spoiler!) halálra készülő Wertheren már nem segít.

A Jonas Kaufmann-nal készült interjúnk az Elle márciusi számában olvasható!

Fotó: Matthias Bothor, DECCA, www.deccaclassics.com