Interjú a Terápia rendezőjével, Nagypál Orsival

"A vágy nem a férfiak privilégiuma"

Nyilván izgulok amiatt, hogyan fogják fogadni a filmet, és milyen hatással lesz a jövőbeli karrieremre. Bizonyos statisz - tikák szerint az első filmeseknek csak a fele csinál másodikat, szóval rendesen van lemorzsolódás.

Igen, hét évvel a diplomám után és közel negyvenévesen forgathattam le a nagyjátékfilmemet. A korábbi filmtervemet négy-öt évnyi fejlesztés után utasították el, ezután kellett összekaparni magam, és elkezdeni egy újat.

Mire ezzel pályáztam, már túl voltam a Terápia második évadán és a közszolgálatin futó tévésorozatokon (Csak színház és más semmi, Tóth János – a szerk.), talán emiatt viszonyult hozzám már nagyobb bizalommal a Filmalap. A Nyitva műfaját én párkapcsolati dramedy - nek mondanám, de belátom, hogy a romantikus vígjáték jobban megszólítja a nézőket, pláne, ha behozzuk a szex fogalmát is. És ebben a filmben az átlaghoz képest tényleg sok lesz a szexualitás.

A gimnáziumban szinte első dolgom volt beiratkozni a diák-színjátszókörbe, ahol játszot - tam és rendeztem is. A művészeti pályát viszont teljesen reménytelennek tartottam, ezért inkább a családi hagyományt vittem tovább, és a szüleim után én is közgazdász lettem. Ná - lunk a makroökonómia a családi asztal mellett teljesen mindennapos témának számított. Aztán reklámügynökségi producerként dolgoztam évekig, és a sokadik reklámfilm legyártása után azon kaptam magam, hogy iszonyúan izgat, hogyan működik a filmkészítés. Ekkor felmondtam, és beiratkoztam a London Film Schoolba.

Ha nem vált volna be, legfeljebb visszamegyek a reklámszakmába. Eleinte nem is volt cél, hogy rendező legyek, akkor már inkább gondolkodtam a produceri szakmában. A suliban viszont elég hamar kizavartak minket a londoni utcákra forgatni egy 16 mm-es kamerával, és pár havonta összeraktunk egy-egy kisjátékfilmet. Innentől pedig már az alkotás érdekelt mindennél jobban: a sztori megírása, a színésszel való munka, a vágás. Sőt, nagyon izgatott a filmezés technikai oldala is, dolgoztam fókuszpullerként meg mikrofonosként is, ami viszont elég elvetélt ötlet a 164 centis magasságommal.

Igen, 170 centi fölé nem mehetsz, az már túl nagy kihívást jelentene a férfi kollégáknak. Nem elég, hogy nőként filmet rendezel, de még magasabb is vagy náluk?!

Én nem szeretem gyakran előhúzni a gender kártyát, mert egy csomó tényező nem a nemiségen múlik a mi szakmánkban sem. Ha felkészült vagy, akkor mindenki rendesen dolgozik körülötted, ha nem végezted el a házi feladatodat, akkor utálni fognak, ha nő vagy, ha férfi. Persze amikor kijön egy újabb magyar film, amiben nyolc férfi és egy nő szerepel, és ez utóbbit nagyon egysíkúra írták, akkor azért morcos vagyok. Itthon speciel nem állunk annyira rosszul a női rendezők számában, ezért inkább arra leszek kíváncsi, hogy a hagyományosan férfiaknak tulajdonított műfajokban, mint a sci-fi, az akció vagy a horror, mikor jön női áttörés a világban.