Az apaság valódi mélysége – Gundel Takács Gábor az Apakontextus podcast vendége

Hamarosan te is láthatod az ELLE YouTube-csatornáján a frissen induló Apakontextus videós podcastot, amelyben Nyáry Krisztián ismert férfiakkal beszélget az apaság csodáiról és kihívásairól. 

Az első epizódban Gundel Takács Gábor mesél: a háromgyermekes apuka a közelmúltban ráadásul nagypapa lett, Szofi unokájának érkezése pedig új nézőpontot hozott számára. A népszerű tévés felidézi, hogy az apává válás igazi élménye számára nem a várandósság hónapjai alatt, hanem a születés pillanatában érkezett meg – amikor először tartotta a kezében a fiát. Akkor értette meg igazán, mit jelent apának lenni. A nagypapaság ezzel szemben már csendesebb öröm számára: kevésbé sorsfordító, inkább annak felismerése, hogy a gyerekei a saját életükbe lépnek át.

Kihívás, tanulás, fejlődés

Gábor őszintén beszél a nehézségekről is. Példál arról, hogy pályája elején a munka és a család közötti egyensúly sokszor felborult, és volt, amikor csak későn vette észre, hogy a párjának több segítségre lenne szüksége. Idővel tudatos döntést hozott, és visszavett a munkából, hogy jobban jelen lehessen otthon. A műsorvezető szerint a feleségével együtt teljesen eltérő személyiségű gyerekeket neveltek, akik mind más impulzusokat, kérdéseket és helyzeteket hoztak az életükbe. Ez a sokféleség folyamatos alkalmazkodást igényelt, és hozzájárult ahhoz, hogy apaként ő maga is alakuljon, fejlődjön.

Az apai jelenlét esszenciája

A beszélgetés egyik központi gondolata a jelenlét fontossága. Gundel szerint a gyereknevelés nem szabályokból vagy „kész válaszokból” áll, hanem folyamatos figyelemből és párbeszédből. A szülő feladata nem az, hogy előre kijelölje a gyerek útját, hanem hogy észrevegye, miben tehetséges, mi érdekli, és ebben támogassa. Fontos, hogy a gyerekek milyen útravalót kapnak, hogyan találják meg a helyüket a világban, és milyen hatással lesznek majd másokra. Szerinte ez a felelősségérzet adja meg az apaság valódi mélységét.

Családi minták 

Gundel Takács Gábor a saját apjáról úgy beszél, mint inspiráló, de ellentmondásos mintáról: az olvasás szeretetét tovább vitte, más területeken viszont tudatosan más utat választott. A felnőtt gyerekeivel való kapcsolatáról pedig azt vallja: az ideális viszony idővel mellérendelté válik, ahol már kölcsönös a tisztelet és a tanulás. A friss nagyapai szerepben inkább szemlélődő, nem beleszólni akar, hanem jelen lenni, amikor szükség van rá. Úgy látja, ez már nem az ő története, hanem a következő generációé – az apaság pedig közben tovább alakul, csak épp más ritmusban.

A bensőséges, humorral és mély gondolatokkal teli beszélgetést teljes hosszában itt tudod megnézni: