A gyereknevelés nem egyszerű, éppen ezért a szakértők folyamatosan megpróbálják új tanácsokkal ellátni a szülőket. De sokszor erre nincs is szükség, elegendő, ha a múltba tekintünk.
Ki gondolná, hogy a modern nevelési tanácsok már több ezer éves történetekben is megtalálhatók? Holott a Bibliában és a Talmudban, vagyis a zsidóság enciklopédiájában, számos olyan útmutatást találhatunk, amit érdemes ma is megfontolni a gyereknevelés során.
„Ha egy gyermeket előnyben részesítünk a többiekkel szemben, annak súlyos következményei lehetnek”. Nem, ez nem egy modern nevelési kézikönyv, hanem a babiloni Talmud egyik mondata, amelyet József és testvérei bibliai története kapcsán írtak le. Jákob ugyanis kivételezett Józseffel, és ez olyan konfliktusokat szült, ami végül a zsidók egyiptomi rabszolgaságához vezetett. Annak ellenére, hogy az apa, Jákob szemszögéből részben érthető volt, amit tett, ez még nem menti őt fel. Egy szülő sohasem mutathatja ki, ha bármilyen okból jobban kedveli az egyik gyerekét, és nem kivételezhet vele a többiek rovására, mert ennek a következményei katasztrofálisak lehetnek. Fontos, hogy a szülő következetes és igazságos legyen minden gyerekével.
„A szülő ne ígérjen valamit úgy a gyermekének, hogy azt nem teljesíti” – áll szintén a Talmudban (BT Sukkah 46b). Ha a szülő nem teljesen biztos abban, hogy képes betartani egy ígéretet, akkor jobb, ha nem ígérget semmit, mert túl sok és szükségtelen problémát okoz később, hogy a gyerek jogosan lesz csalódott és mérges.
Bár a zsidóság nem híve a mindent a gyerekre hagyó, laissez faire nevelésnek, a Példabeszédek könyve ugyanakkor a „bot” takarékos használatára inti a szülőket, vagyis a vasszigor szintén messze áll tőle.
A megoldás a törődés, együttérzés, valamint a szigorú igazságosság kombinációját kell eltalálni. Vagy ahogy a Talmud mondja, „bal kézzel eltolni, jobb kézzel pedig közelebb húzni” (BT Szanhedrin 107b). A jó szülő azt is tudja, mikor kell rugalmasnak lennie, mivel a Talmud kimondja, hogy az ember „soha nem lehet olyan rugalmatlan, mint a cédrusfa, hanem legyen hajlékony, mint a nád” (BT Ta’anit 20a).
Ez valószínűleg a legfontosabb nevelési elv, amit minden szülőnek be kell tartania. Fontos, hogy gyereket egyedi személyisége, jellemvonásai és tehetsége szerint kell felnevelni áll szintén a Példabeszédek könyvében.
Ennek demonstrálására Samson Raphael Hirsch 19. századi német zsidó teológus egy egyszerű, de nehéz kérdést tesz fel. Miért van, hogy a bibliai Izsák és Rebeka két fia közül az egyik, Ézsau letért a helyes útról, holott ugyanabban az otthonban nevelkedett, akár az ikertestvére Jákob?
Hirsch azt válaszolja, hogy épp ez volt a gond: Rebeka és Izsák teljesen egyformán nevelték fel mindkét gyereküket, és nem vették figyelembe, hogy Ézsaunak más a személyisége, mint Jákobnak. Ézsaunak saját, különleges környezetre lett volna szüksége ahhoz, hogy igaz emberré válhasson. Mivel ezt nem kapta meg, Ézsau fellázadt a szülei nevelési elvei ellen, amelyek nem illettek a személyiségéhez és a temperamentumához, és rossz útra tért. Ha Izsák és Rebeka korán felismerték volna Ézsau egyedi személyiségjegyeit, másképp nevelhették volna, és ő is olyan igaz emberré válhatott volna, mint Jákob.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!