Az influencerek atyja: Halston

A Netflix nemrég debütált sorozatának főszereplője született tehetség volt, aki jóval megelőzte a korát.

Roy Halston Frowick nem bírta az egyedüllétet. Amikor otthagyta gyerekkori otthonát Indiában, két nevétől is megvált, egy elegáns mononimát vett fel, majd a sűrűbben lakott városok felé vette az irányt. Először Chicagóba, aztán New York Citybe ment, itt, egészen pontosan Manhattanben született meg a Studio 54 éra divatfenoménja, az akcentusáról ismert divattervező, aki körül fürtökben lógtak a gyönyörű emberek. Egy egész modellklikkel vette körül magát, akiket André Leon Talley a „Halstonette” névre keresztelt.

A legelső influencer

Halston életéről több mű is készült már, köztük a Steven Gaines jegyezte Simply Halston: The Untold Story című önéletrajzi regény, dokumentumfilmek, sőt még egy retrospektív kiállítás is. Mégis a Netflixen debütáló, Gaines könyvén alapuló, Ryan Murphy-rendezte minisorozat lehet az, ami a fiatalabb generációkat is megismertetheti a divattervező életével – miközben meglepő párhuzamokat fedezhetnek fel az akkori történések és a mai világunk között mind karrier, mind önreklám, mind influncerkedés, mind pedig márkaépítés terén. „A mai, influencerekkel teli világban a nézők úgy érezhetik, azt a személyt látják a képernyőn, aki valóban a legelső képviselője volt ennek a szakmának” – nyilatkozta Daniel Minahan rendező, a sorozat ügyvezető producere. „Mindent dokumentáltak, amit csak csináltak – legyen szó egy estéről a Studio 54-ben vagy egy gáláról.”

Ahogy Minahan fogalmaz, a divattervező egy választott családot gyűjtött maga köré, ahova a társadalmi élet minden szegletéből kerültek emberek, Babe Paley társasági előkelőségtől kezdve Pat Ast ünnepelt színésznőig, akiket az alkotásai iránti rajongásuk kötött össze. „Halston előtt az emberek mindenáron el akarták kerülni, hogy egy eseményen véletlenül ugyanabban a ruhában jelenjenek meg, mint mások, az rettentő kínos lett volna. Aztán jött Halston és a híres #704-es modellje, az Ultrasuede bársony ingruha, és hirtelen mindenki ugyanazt akarta hordani. Megteremtette a státuszruha fogalmát” – meséli Minahan.

Kapcsolatok és önpromóció

A legendás Halston szerepében Ewan McGregort láthatjuk viszont, de a produkció nem szorítja a háttérbe az őt körülvevő múzsákat és kollégákat sem, így Liza Minnelli és Elsa Perett karaktere is feltűnik a részekben. „Lenyűgöző volt, ahogy tette a szépet ezeknek az embereknek” – mondja Minahan, emlékeztetve arra, hogyan dolgozott össze a divattervező például Andy Warhollal is. Halston a saját névjegykártya-gyűjteményéből adott neki elérhetőségeket, amikor a művész híres emberekről kezdett portrékat készíteni, cserébe Warhol megemlítette őt az Interview magazinnak adott interjúiban. Mintha csak megérezte volna, hogy a divattervezők hírneve önmagában nem lesz elég hosszú életű, Halston maga is megjelent a reklámjaiban és a nevét vastag betűvel szedték a lapok társasági rovataiban, miután az éjszakai élet ismert szereplőjévé vált. „Maga az ötlet, hogy egy sereg gyönyörű nővel vette körül magát, akik mindannyian Halston ruhát viseltek, önmagában is ékes bizonyítéka, hogy a tervező milyen korán felismerte a fényképek és a sajtó divatot befolyásoló erejét, mindezt ráadásul képes volt a saját előnyére fordítani” – tette hozzá Jeriana San Juan, a sorozat jelmeztervezője.

Számít a modell véleménye is

Ám nemcsak a státusza miatt került a csúcsra Halston neve. Az is sokat nyomott a latban, miként alkotott. „Megértette a nőket és figyelt rájuk, nem próbálta meg mindenáron érvényesíteni a saját akaratát. Igyekezett megtalálni azt, ami a kliens számára is beválik, és amit össze tud hangolni a saját művésziességével is” – mondta Jeriana, akinek volt lehetősége a sorozat készítésekor személyesen is beszélni az egykori Halstonette modellel, Chris Royerrel. „Azt mondta, hogy neki, mint a modelljének is mindig volt alkalma hallatni a szavát. Gyakran megkérdezte tőle például azt, hogyan érzi magát egy ruhában, hogyan tud mozogni benne. Chris őszinte szeretettel és csodálattal beszélt róla, mert úgy érezte, hogy ő is végig részese lehetett az alkotás folyamatának. Ez az, amit végül az eredményen is mindig érezni lehetett.”

Kényelem mindenek felett

Halston korát megelőző modernitása nemcsak a marketingjében, hanem a ruháiban is visszaköszönt, amelyek üdítően letisztultak voltak. Ahogy Minahan is rámutat, a tervező alkotásain nem voltak gombok és egyéb záródások, egyszerűen fel lehetett venni őket, és – ami a Studio 54 törzsközönségének talán még inkább számított – könnyen ki is lehetett belőlük bújni. Nem muszlin anyag segítségével alakította ki előre a ruhákat, hanem gyakran közvetlenül a testre szabta az anyagokat, mintha csak szobrászkodna – ez látható is a sorozat egyik jelenetében, amelyben Liza Minnellit pár méter selyem és néhány látványos kézmozdulat kíséretében Halston vérbeli diszkókirálynővé varázsolja.

Van egy rövid, ám annál megindítóbb jelenet is az egyik epizódban, amikor Halston egyedül rója New York utcáit, és maga körül csupa korabeli, bohém stílusba öltözött nőt lát, ami még inkább kiemeli, mennyire alapjaiban különböző stílusú ruhákat alkotott. Bár az ő tervei egyszerűnek tűnhetnek, valójában ez a minimalizmusban rejlő szépség: olyan dolgot készíteni, ami letisztult és egyszerű, ugyanakkor közelebbről megnézve kiderül, valójában mennyire összetett. Igazi alkotóművészet ilyen erőlködés nélküli könnyedséget teremteni. A jelmeztervező a kutatómunkája során szétválogatta és alaposan kielemezte Halston ruháit, mert az esztétikai örömön túl szerette volna megérteni az azok mögött rejlő konstrukciókat is, a könnyű vonalak mögött húzódó hatalmas erőfeszítéseket. „A ruhák hagyták, hogy a nők kerülhessenek a középpontba, ők ragyoghattak. És ez az, amitől ilyen erőteljes minden egyes alkotása: mert nem ruha viseli a nőt, hanem a nő a ruhát” – összegzi Jeriana, aki maga is ezt a filozófiát követte a szereplők öltözékének összeállításakor. Ahelyett, hogy pontosan újrateremtette volna a kor ruháit, inkább próbálta Halston hangját követni. Például amikor a Minnellit játszó Krysta Rodriguez egyik kosztümét alakították ki, az volt a cél, hogy a színésznő tudjon mozogni és táncolni az alkotásban – ezért próba közben lefilmezték, ahogy pontosan azt csinálta, amit később a kamera előtt is tennie kellett.

Az egyik visszatérő kifejezés, amit a Halstonnal készült interjúkban többször is hallani lehet, a „kényelmes” – éppen ezért a jelmeztervező addig ismételgette ezt magában, amíg már Halston akcentusával tudta kimondani. Ez a prioritás ma is követendő példa lehet, hiszen a tervező ruhái anélkül voltak testtudatosak, hogy korlátozták volna a viselőjüket a szabad mozgásban. Nem csoda, hogy Halston befolyása a 2021-es őszi kollekciókon is érződik, melyek jelmondata: „Szeretnék ünnepelni! Elbűvölőnek akarok tűnni, anélkül, hogy túlságosan is próbálkoznék, emellett pedig kényelemre is vágyom.” És ilyen volt maga Halston is.