Aki felállt a monitortól és elment Ázsiába

Az, hogy az ember teljesen egyedül nekivágjon egy több hónapos utazásnak, elég alapos felkészülést igényel. Te hogyan készültél?

Egy globális non-profit szervezet ernyője alatt dolgozunk, bármely kontinensre utazunk, már ott vannak a munkatársaink, akikkel együttműködünk, ők segítenek a helyi ügyekben is eligazodni.

Pontosan mivel foglalkozol most?

India elmaradott vidékén leendő elemi iskolai tanítónőknek és képzetlen falusi lányoknak igyekszem feltárni a számítógép és az internet csodáját. (A Humana non-profit világszervezet és a Dell számítógépgyártó CSR-projektjének keretén belül.) Azért nekik, mert a nők nagyobb eséllyel osztják tovább tudásukat a családjuknak: ha lányokat tanítunk, és megértik, mi mindenre használható egy számítógép, nagyobb eséllyel lesz a családnak közös számítógépe. Más szempont, hogy az igazgatónő (aki az egyetlen női vezető a tucatnyi iskolánk közül) félti a drága gépeket, attól tart, hogy a fiúk beengedése esetleg éjjel betöréshez vezetne. Hogy ez mennyire valós veszély, nem tudom, de bizonyára elmond valamit a nemi ellentétekről.

Melyik volt a legnehezebb pillanat az utazás során?

Az első hetek Indiában még úgy is lesokkolnak, hogy előtte három hónapon keresztül más ázsiai országok szegénységét is megtapasztaltuk. India egyes részein nem csak egyszerűen fizikailag nélkülöznek, hanem az emberek lelki világa szegény, érzelmi fejlettsége elmaradott. Minden más körülményt, a lyukvécét, az agyonfűszerezett ételeket, az ész nélküli tülkölést az utakon, vagy az azonos nemű emberek állandó érintés-kényszerét meg lehet szokni, vagy lehet ellene védekezni. A hindu vallás ugyanis tiltja az ellentétes neműek nyilvános érintkezését (a modernizálódó/nyugatiasodó fővárosban ritkán, de már látni kivételeket, de itt vidéken még erősen tartják magukat az évszázados szokások), ezért az emberi lény természetes igényét az érintés iránt egymáson élik ki. Az emberi kapcsolatok abszurditásának elfogadása számomra a legnehezebb jelenleg.

Jó szó ez: lesokkolt. De pontosan mi a legmeghökkentőbb?

Ha nem is távol a fővárostól, de vidéken élek, viszont az indiai társadalom már-már a kínaihoz mérhetően szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségekkel küzd, ez a mindennapi életben is tisztán megmutatkozik. Az általános érzelmi műveltség hiányában a hatalom semmibeveszi a választópolgárok legalapvetőbb igényeit is, ezért a közszolgáltatások, mint a vasúti közlekedés, közúti forgalom, közművek elképesztően alacsony színvonalúak, de fizetni persze kell értük. A háztartások ezért igyekeznek önellátóak lenni: minden épület tetején víztartályokba pumpálják fel a tartalékot reggelente, amikor pár óráig működik a vízvezeték. Az áram viharok idején mindig, de általában jó időben is kétnaponta elmegy órákra, az egész környéken.