A plátói szerelem már Hollywoodban sem vigaszdíj

A képernyőn és a való életben egyaránt a romantikus lelki társak kapják a főszerepet. Pedig olyan barátokat találni, akik feltétel nélkül szeretnek, ugyanolyan méltó cél lehet.

Húsz évvel ezelőtt a Szex és New York Charlotte-ja (Kristin Davis) három legjobb barátnőjével – Samanthával (Kim Cattrall), Carrie-vel (Sarah Jessica Parker) és Mirandával (Cynthia Nixon) – együtt leült egy étteremben az éjszaka közepén. Radikális javaslattal állt elő: „Talán lehetnénk egymás lelki társai – mondta. – És hagyjuk, hogy a férfiak legyenek azok a nagyszerű, kedves srácok, akikkel jól érezhetjük magunkat.”

Ez a monológ a „Ne nevessetek” felkiáltással kezdődött, mert 2001-ben maga a gondolat is nevetségesen hangzott, hogy a nők felhagyhatnak a mesebeli románc gondolatával, hogy a plátói barátságokra fókuszáljanak. De 2021-ben, miután több mint egy évre megfosztottak bennünket a legközelebbi kapcsolataink fizikai jelenlététől, úgy tűnik, a barátságok újra prioritást élveznek – legalábbis a képernyőn.

Az egészséges kapcsolatok alapja

Nem is találhatnánk erre jobb példát, mint a Shrill című Hulu-sorozat utolsó évada. Az Aidy Bryant, Alexandra Rushfield és Lindy West által létrehozott (és az azonos című bestseller könyv alapján készült) sorozat 2019-ben indult, egy nagyon is ismerős feltevéssel: egy Annie nevű fiatal nő célja, hogy eligazodjon az életben, a szerelemben és a munkában anélkül, hogy közben megváltoztatná – vagy elveszítené – önmagát. A harmadik és egyben utolsó évad végén azonban a sorozat egy megható képpel hagy minket magunkra: Annie és legjobb barátnője, Fran egymásra koccintanak, miután elhagyták a párjaikat.

Bár ez nem olyan egyértelmű, mint Charlotte javaslata, Annie és Fran egymás iránti ünneplése ugyanolyan komoly és szeretetteljes. Ennél is fontosabb azonban, hogy ez nem egyfajta vigaszdíj azért, amiért nem találták meg romantikus lelki társukat, ahogyan Charlotte ajánlatát értelmezni lehetne. Sokkal inkább annak elismerése, hogy ami köztük van, az gyönyörű és kölcsönösen jelentőségteljes – ami minden egészséges kapcsolat alapja.

Ha megvan az a bizonyos szikra…

Mollie Volinsky New York-i párkapcsolati szakértő és pszichoterapeuta szerint a szikra, amit az ember akkor érez, amikor találkozik valakivel, aki a lelki társává válik, nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, ami akkor kerít hatalmába, amikor először találkozunk a plátói szerelemmel.

„Ez egy romantikus vagy plátói kapcsolat – magyarázza. – Vannak emberek, akikkel egyszerűen rögtön egy hullámhosszra kerülünk. Például: ’Találkoztam ezzel a szuper jó csajjal, elmegyünk inni egyet, és ez teljesen plátói. Egyszerűen csak összejöttünk, és most már állandóan együtt lógunk.’ És ez elég gyorsan megtörténik.”

Ahogy oly sok romantikus hollywoodi történetben, a Shrill esetében is egy plátói szerelem történetét követhetjük nyomon: Fran és Annie mindketten főiskolára jártak, és olyan barátságokba keveredtek, amelyek nem voltak megfelelőek a számukra. A leszbikus Fran titkon mélyen szerelmes volt a barátjába, míg Annie egyoldalú barátságban találta magát egy olyan nővel, aki monogám kapcsolatban élt saját magával. Alkalmi ismerősként végre leülnek egy régóta esedékes négyszemközti beszélgetésre – és rögtön egymásnak esnek. Ahogy a Frant alakító Lolly Adefope fogalmazott a főszereplő Annie-t játszó Aidy Bryanthez fűződő való életbeli kapcsolatáról: „Szerelem volt első látásra.”

Az emberek keresik a kapcsolatokat

A Shrill ilyen pillanatai emlékeztetnek mindenkit arra, hogy mennyire fontosak a plátói kapcsolatok, és nem csak akkor, amikor egy globális válság kellős közepén vagyunk, ahol a fizikai emberi érintés ijesztőnek tűnhet. Még a pszichoterapeuta Volinsky is úgy látta, hogy New Yorkban, ahol a világjárvány idején nagy volt az elvándorlás, megugrott az ilyen típusú kapcsolatokat szándékosan kereső emberek száma. „Igazából meglepő volt számomra, hogy az elmúlt év során hány olyan ügyfelem volt, aki a világjárvány idején költözött a városba – mondja. – Az emberek magányosak voltak, és kapcsolatokat kerestek.”

Úgy tűnik, Hollywood is rájött erre, hiszen a legújabb filmfesztiválsikerek, mint az „Együtt! Együtt?” és a „Language Lessons” a feje tetejére állítják a romantikus vígjáték műfaját, és a plátói szerelmet állítják a középpontba a történeteikben. Miért tartott ilyen sokáig, hogy felismerjük ennek az értékét? Mert arra szocializált minket mind a média, mind a társadalom, hogy azt gondoljuk, nincs más kapcsolat, amellyel érdemes lenne olyan mértékben törődni, mint a romantikus kapcsolatunkkal?

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

AMC Theatres (@amctheatres) által megosztott bejegyzés

Ez nem is állhatna távolabb az igazságtól. „Általában a hagyományos tévéműsorokban vagy filmekben, ahol női szereplő van, a cél a romantikus szerelem, a barátok pedig csupán az egydimenziós pompomlány-típusok – mondja Volinsky. – A plátói szerelem olyan, mint a romantikus szerelem, hiszen ápolni kell, és meg kell dolgozni érte.”

Plátói szerelem, mint végjáték

De még ha a plátói szerelem manapság több időt is kap a képernyőn, egyes nézők még mindig visszatérnek ahhoz az archaikus elképzeléshez, hogy a romantikus szerelmi történetek a legfontosabbak. Két nagyszerű kémiával rendelkező kitalált karakter nem lehet csak úgy egy csodálatos plátói kapcsolat anélkül, hogy a közönség ne „shippelje” őket. Erre kiváló példa az Esküdt ellenségek (Law & Order) univerzumából Olivia Benson (Mariska Hargitay) és Elliot Stabler (Christopher Meloni) nyomozó – a rajongók már a 90-es évek vége óta várják, hogy összejöjjenek.

A párkapcsolati szakértő maga is bevallotta, hogy elérzékenyült, amikor az Esküdt ellenségek egyik legutóbbi epizódját nézte, amelyben Elliot azt mondja Oliviának, hogy szereti őt – de olyan plátói módon, ami még inkább kihangsúlyozza a tartós kapcsolatukat. „Sírtam, de közben nem akartam, hogy elkezdjenek csókolózni vagy ilyesmi. Az furcsa lett volna.”

El kell jutnunk tehát egy olyan pontra, ahol el tudjuk fogadni a plátói szerelmet végjátékként. Nem csak azért, mert a Covid-19 miatt mindannyian kicsit szentimentálisabbak lettünk az életünkben jelen lévő különleges emberek iránt, hanem azért, mert ennyire fontosak számunkra – és ugyanolyan jelentőségteljesek, mint amilyen jelentős lehet bármilyen románc.

Forrás: Elle