„Az exem feltette a netre a meztelen fotóimat, ezért bepereltem”

A digitális erőszak számos csúnya formát ölthet: intim képek nem konszenzusos megosztása (más néven „bosszúpornó”, ami azért problémás kifejezés, mert azt sugallja, hogy a pornográf tartalmat az áldozat beleegyezésével hozták létre, és hogy ő tett valamit, amiért bosszút érdemel), cyberstalking, szextorzítás, doxxing és deepfake pornó. A 25 éves Norma Buster ezek közül többnek is áldozatul esett – és most elmeséli, hogyan terelte jogi útra az ügyet. 

Amikor 19 évesen véget ért a két évig tartó párkapcsolatom, a srác egyáltalán nem fogadta jól. Hazudott, hogy továbbra is beszéljek vele, például azt mondta, hogy a családtagjai betegek vagy haldokolnak – és ezek közül semmi sem volt igaz. Megpróbáltam megszakítani a kapcsolatot, ekkor öngyilkossággal fenyegetőzött. Amikor ez sem vált be, azzal fenyegetett, hogy megosztja a meztelen képeimet az interneten. A kapcsolatunk alatt sokat küldtem neki; úgy volt, hogy csak ő látja majd őket, és miután szakítottunk, megkértem, hogy törölje őket a szemem láttára, de a számítógépén biztonsági másolatokat tárolt róluk. Emellett elkezdett tweetelni rólam anélkül, hogy megnevezett volna, és olyanokat írt, hogy „annyira el fogja rontani valakinek az életét”, hogy az illető azt kívánja majd, bárcsak soha nem kezdett volna vele.

A szüleimmel elmentünk a városi rendőrségre, akik felhívtak egy bírót, hogy távoltartási végzést szerezzenek. Ő meg is adta az ideiglenes távoltartási végzést. Két hónappal a szakítás után elmentem a családjogi bíróságra, hogy véglegesítsem azt, a fenyegető üzeneteinek kinyomtatott példányaival. Megjelent egy ügyvéddel, aki olyan kérdéseket tett fel, amelyek alapján úgy tűnt, mintha én lennék a megszállott. Nagyon megrémültem, és a bíró elutasította a végleges távoltartási végzést, ami lesújtó volt. A következő hónapban az exem közvetlenül nem lépett kapcsolatba velem, de felbukkant mindenhol, ahol voltam, például az edzőteremben, ami korábban a biztonságos helyem volt. Javaslatukra az ott dolgozó srácok elkísértek a kocsimhoz valahányszor az exem is ott volt, vagy ha késő este távoztam.

Egy nap, majdnem négy hónappal a szakítás után, kaptam egy sms-t valakitől, aki azt írta: Szia, XY vagyok a Pornhubtól. Azonnal tudtam, hogy ennek köze van az exemhez. A vonaton ültem, izzadtam, és remegve, a telefonom fölé görnyedve kerestem rá az általa említett oldalra. Az előző napon hoztak létre egy fiókot, nyolc meztelen fotómmal, a teljes nevemmel, a telefonszámommal, a lakcímemmel, és olyan megjegyzésekkel, hogy „Keress meg a Facebookon”, illetve olyanokkal, amik orális szexre buzdítottak. 43 feliratkozója volt.

Nincs elég bizonyíték

Amikor leszálltam a vonatról, azonnal a helyi rendőrőrsre hajtottam. Mondtam nekik, hogy segítségre van szükségem. Megkérdezték, akarom-e, hogy felhívják az exemet. Ehelyett megkerestük, hogyan lehet eltávolítani a Pornhubról az oldalt. Találtam egy telefonszámot, egy online űrlapra irányítottak, és szerencsére a profil 27 percen belül lekerült. Nagyon megkönnyebbültem, de attól is megrémültem, hogy az exem felteszi a képeket a közösségi médiára. A rendőrök újra telefonon hívták ugyanazt a bírónőt... ezúttal nem adta meg a távoltartási végzést. Azt mondta, nem tudhatjuk, hogy az exem posztolta-e a képeket, és hogy amikor valaki fotókat küld másnak, az olyan, mintha azt kérné, hogy tegyék ki azt egy óriásplakátra. Ez volt az első áldozathibáztatás, amit tapasztaltam.

Először akkor sírtam, amikor első alkalommal jártam a kapitányságon, és az egyik rendőr azt mondta, több bizonyítékot kell találnom arra, hogy az exem tette. Olyan könnyeket ejtettem, amikről nem is tudtam, hogy eddig visszatartottam őket. Amikor a rendőrség többször is elutasított, olyan érzés volt, mintha újra és újra kiütöttek volna.

Kétségbeesetten kerestem valakit, aki segíthet nekünk. Végül anyám talált egy ügyvédet, Carrie Goldberget, aki azon kevesek közé tartozott, akik akkor, 2015-ben beszéltek a „bosszúpornóról”. New Jersey pedig akkoriban azon kevés államok egyike volt, ahol alkottak egy törvényt, amely kriminalizálta a nem konszenzuális pornót. De ezt a törvényt nem kényszerítették ki. Carrie eltökélt volt abban, hogy igazságot szolgáltasson nekem, és végül ő hozott össze egy olyan ügyésszel, akinek volt tapasztalata a családon belüli erőszak és az internetes bűncselekmények terén. Ő indította el a büntetőeljárást. Közben a családjogi bírósághoz is elmentem védelmi határozatért. Az ottani hivatalnok megdöbbent, hogy még nem kaptam meg a távoltartási végzést. Még aznap meglett az ideiglenes végzés, és egy hónappal később végleges távoltartási végzést is kaptam.

Hónapokba telt, mire a bűnüldöző szervek megkapták az információkat a Pornhubtól és a Tumblr-től, ahová az exem szintén feltette a képeket. Ezt akkor tudtam meg, amikor anyám megtalálta az oldalt, pár héttel a Pornhub-profil felfedezése után. Még aznap létrehozták; de szerencsére semmit sem osztottak meg rajta. Ez volt viszont az első alkalom, hogy anyám látta a képeket, ami borzasztó volt számomra. A családom kubai és vallásos – gyerekkoromban azt tanították nekem, hogy a szex szigorúan csak a házasságra való. De a szüleim végül támogattak, és leginkább azzal törődtek, hogy megvédjenek engem, és hogy a képek ne kerüljenek forgalomba.

Ejtették a vádakat

Majdnem két évvel a képek közzététele után eljött az ítélethirdetés napja. Öt év próbaidőt kapott. Mivel bűnösnek vallotta magát a magánélet megsértésében, ejtették a kiberzaklatás vádját. A bíróságon megkérdezték tőle, hogy van-e valami mondanivalója. Azt mondta: „Bocsánatot kérek a bíróságtól, és bocsánatot kérek tőle”. Még a nevemet sem mondta ki.

Voltak pillanatok, amikor azt kívántam, bárcsak börtönbe kerülne, ahogy én is hónapokig voltam a saját elmém börtönében. Poszttraumás stressz zavarom van, és ismerem a kiváltó okokat – a telefonom mindig néma módon van, mert nem bírom elviselni a rezgését, miután üzenet után üzenetet kaptam tőle. De ahogy a történetem véget ért – biztonságban vagyok, a fotóim nem terjedtek el, neki vállalnia kellett a következményeket, priusza lett –, azért hálás vagyok.

Emlékszem, akkor azt mondtam, nem hiszem, hogy még egyszer ilyen képeket fogok küldeni bárkinek. Ma már egyáltalán nem érzek így. Carrie volt az első ember, aki azt mondta: „Ez nem a te hibád”. Rengeteg terápián vettem részt, írtam és önvizsgálatot végeztem. Amikor elmesélem az embereknek a történetemet, vagy támogatnak, vagy támogatnak ugyan, de hozzáteszik: „Fogadok, hogy megtanultad a leckét.” Én viszont nem szégyellem magam. Nem bántam meg, hogy elküldtem neki a képeket. A szégyen nem az enyém. Ő sértette meg a bizalmamat. Ellenem fordította a szexualitásomat.

Nem leszünk biztonságos társadalom, amíg nem védjük meg a leginkább marginalizált csoportjainkat. Az internet nagyszerű lehetőséget nyújt a kitaszított csoportoknak arra, hogy kifejezzék magukat, és kapcsolatba kerüljenek más emberekkel és erőforrásokkal, de egyben lehetőséget nyújt sérelmek okozására is. El kell kezdenünk felelősségre vonni a technológiai platformokat azokért a károkért, amelyeket megengednek, okoznak és amelyekből profitálnak. Túlélőként és érdekvédőként végzett munkám során naponta látom a hosszútávú következményeket, amelyek még sokáig elkísérnek, miután zaklattak vagy szexuálisan bántalmaztak – a paranoiát, hogy mindenki látott téged meztelenül, a félelmet attól, hogy elhagyd a házat. Az online és offline közötti határvonal elmosódik, és a digitális visszaélések következményeinek tagadása, figyelmen kívül hagyása vagy minimalizálása nagyon rossz szolgálatot tesz a áldozatoknak. Van remény, de el kell ismernünk és küzdenünk kell a technológia által elősegített bántalmazás ellen.

Minden évben november 25-én tartják a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napját. Az UNFPA, az ENSZ szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó ügynöksége tavaly ekkor indította útjára a „The Virtual is Real” című, 11 történetet tartalmazó gyűjteményt, amely a világ minden tájáról származó nők – köztük a fenti, 25 éves Norma Buster – online bántalmazásról szóló történeteiből áll, hogy felhívja a figyelmet a nők és lányok biztonságára és szabadságára minden térben.

Forrás: Elle