Egyre többen gondolják úgy, mint Zsófi: a népművészetnek nem csupán a múzeumokba, csillogó vitrinek mögé zárt tárgyakról kellene szólnia, amelyeket messziről szemlélünk. A folkart sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk: ott van bennünk. A kérdés csak az, hogy a hagyományainkat, örökségünket jelképező magok hogyan hullhatnak ismét termékeny talajra, hogy újra virágozzanak.

Szász Zsófi sokféle vizuális kifejezési technikát kipróbált már: mozgókép, rajz – dobokra, lineart stílusban a Spago budapesti éttermébe, illusztrációk a Matild Palace lakosztályaiba –, négy éve pedig a hímzés a fő művészi irányvonala. „A hagyományos technikák és folklór mintakincsek modern környezetben való felhasználásának lehetőségeit kutatom, illetve azok újragondolásával foglalkozom.” Talán nem túlzó azt mondani, hogy Zsófinak mindegy a hordozófelület. Szerelmes Levelek című önálló sorozatában száraz platánleveleken üzen keresztszemes mintákkal, minden öltéssel egyre mélyebbre kerülve a kérdésben: „Mit bír ki a szerelem törékeny szövete?”

Három éve hímez adatvizualizációkat a bostoni székhelyű hálózatkutató fizikalabornak, a BarabásiLab-nak. A Riadólánc című kiállításon például évekkel ezelőtti katasztrófahelyzetek mobiltelefonos adataiból generált ábrákat jelenített meg kézi hímzéssel. Művészi ambíciója a közterekre is kiviszi Zsófit. Friss munkája, a Fény utcai piac főbejárati kapujának keresztszemes hímzése a közelmúltban bejárta a sajtót. „A folyómintában egy hagyományos keresztszemes indamotívumot és a piac megújuló brandelemeit vegyítettem, így egy mindenfélét termő csodanövény született – majd másfél hónap alatt, 2000 méter zsinór felhasználásával.”

Szeptember közepétől egy hónapon át a Madách téri Telep összművészeti terében állít ki másodmagával: az analóg fotókra kézi rajz és Zsófi más-más technikával hímzett neonmotívumai kerülnek. 

Instagram