Mennyire volt befogadó a divat 2021-ben?

A test reprezentációjának kérdése már nem hiánypótló téma, egyre több társadalmi-kulturális vitának képezi középpontját. És ha van olyan terület, amely nem zárkózhat el a változás igényétől, akkor az a divat.

Ez az iparág, amit gyakran vádoltak – talán jogosan – azzal, hogy rossz üzenetet közvetít különösen a nőkről és a nők számára, mivel csak egy típust mutat be, már ami a testalkatot, az életkort és általában az etnikai hovatartozást illeti, és ezzel gyakorlatilag kizárja a női lakosság túlnyomó többségét.

Azonban a dolgok változnak, köszönhetően a befogadás kérdésére való nagyobb érzékenységnek, ami azt jelenti, hogy a reprezentatív diskurzusba a minden szempontból nagyon különböző szervezeteket is be kell vonni, beleértve a transzneműeket és a fogyatékkal élőket is. A cél a vágyott egyenlőség. De hol tart a divatipar? A WWD magazin megpróbálta megválaszolni ezt a bonyolult kérdést, és arra jutottak, hogy összességében még mindig eléggé elmaradott a helyzet. Az elemzés kiindulópontja elsősorban a legutóbbi, szeptemberi divathetek kifutói voltak, amelyeken ismét divatbemutatókat tartottak. Általánosságban nem volt jelentős változás, sőt viszonylag kevés márka tette magáévá a test sokszínűségének koncepcióját: Milánóban például a Marni, a Versace, az Act N°1 és Marco Rambaldi, de a többiek inkább a hagyományokra támaszkodtak.

A Tagwalk platform, egy teljes egészében a divatnak szentelt keresőmotor szerint a 2022-es tavaszi-nyári kollekcióknak szentelt legutóbbi divathetek közül New York volt a legbefogadóbb, ahol az előző szezonhoz képest 366 százalékkal nőtt a sokszínűség, és nem kevesebb mint 27 márka mutatott be plus size modelleket. Ezek a számok szöges ellentétben állnak más városokéval: a londoni és párizsi márkák 90 százaléka nem szerepeltetett olyan modelleket, akik nem feleltek meg a klasszikus előírásoknak, ugyanez vonatkozik a milánói márkák 80 százalékára, szemben a New York-i márkák 64 százalékával. Mindez azt jelenti, hogy előzetesen sokkal szélesebb körű és strukturáltabb munkát kell végezni, nemcsak a castingon, hanem magának a divatnak az újfajta megértésén és a ruhatervezésen is, a különböző méretek és formák tanulmányozásán, a szabványosítás fogalmának felborításán a nagyobb személyre szabottság javára, ahol csak lehetséges. A magasság, súly, etnikai hovatartozás és életkor szerinti sokszínűség nem korlátozódhat a bemutatókra vagy kampányokra, hanem a kollekciókban is tükröződnie kell.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Versace (@versace) által megosztott bejegyzés

A boltokban sokoldalú ruháknak is teret kell adni, amelyek gyakorlatilag minden testet normalizálnak. Egy fogyasztót kizárni a vásárlásból azért, mert a mérettartományon kívül esik, valójában olyan megkülönböztetés, ami többé nem elfogadható.

a kirekesztés felszámolása

A nem túl izgalmas adatok ellenére nem tagadható, hogy általános szinten történt némi előrelépés, ami például a reklámkampányokat illeti, beleértve a fehérneműket is, ahol már nem furcsa túlsúlyos nőket látni, vagy a gömbölyded modellek topmodell státuszba emelését: Ashley Graham, Candice Huffine és Jill Kortleve már nem számítanak a "kanonikus" topmodellek mellett külön kategóriának. De ez még mindig kevés: a nagyobb méretű férfi modellek szinte teljes hiánya jelzi, hogy baj van.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

SAVAGE X FENTY BY RIHANNA (@savagexfenty) által megosztott bejegyzés

Nem lehet igazán testpozitivitásról és befogadásról beszélni, ha vannak emberek, akikről nem esik szó, még a divat világában sem. Természetesen szkeptikusokból nincs hiány, de a befogadás és a sokszínűség nem jelentheti a csillogás elvesztését és a szépségipar végét. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy végre nincsenek kívülállók.

Forrás: Elle