Nemcsak festőművész, stílusikon is
Ahogy életvitelében, úgy öltözködésében sem korlátozták a szabályok Frida Kahlót. Hol férfiruhákban jelent meg, hol pedig tradicionális indián öltözetben. Túldíszített ruhák, tobzódó színek, virágok és minták Kahlo stílusának legfőbb jellemzői. Az emblematikus tehuana népviselet, melyet a környéken élő indián nők is hordtak, gyakran felbukkant festményein is. A tradicionális ruha fontos eleme volt annak a képnek is, melyet Kahlo akart magáról sugározni a külvilág felé, utalva azokra az indián hagyományokra, melyekben a nőknek fontos társadalomi szerepük volt.
A ruhák mellett a kiállításon olyan kiegészítőket is láthat majd a közönség, mint például az a fehér fűző, mely Kahlo Törött gerinc című önarcképén is látható, vagy az a fülbevaló, melyet Pablo Picassótól kapott ajándékba, s szintén látható az egyik festményen.
Kahlo ruháinak funkcionális szerepe is volt, testének és lelkének sebeit is elrejtették. Gyermekkorában paralízise volt, 18 évesen egy trolibusz-baleset következményeként élethosszig tartó fájdalommal kellett együtt élnie, de több vetélése és férje, Diego Rivera kalandjai is komoly lelki gyötrelmeket okoztak számára. Hosszú szoknyái alól nem látszott ki a paralízis miatti vékonyabb jobb lába, a bő blúzok pedig eltakarták a fűzőt, amit hátfájása miatt kellett viselnie. Ahogy írták egyszer róla: „Ruháival mindazt szerette volna kifejezni, amit gyönge testével nem tudott.”
A Kahlo-múzeum, ahol novembertől bemutatják az eddig elzárva tartott ruhákat és kiegészítőket, a festőnő egykori házában működik. A Casa Azulban, ahol Kahlo megszületett, élt és meghalt. A házat férje, Diego Rivera kívánsága szerint 1958-ban, négy évvel Frida Kahlo halála után alakították át múzeummá.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!