Közelebb hozni a couture-t
Oriole Cullen egy világhírű történelmi intézmény tudományos munkatársa, nem csoda, hogy az irodája, padlótól a mennyezetig, tele van könyvekkel.
„Függő vagyok” – mondja a divat és textil részleg kurátora.
Látunk itt műveket az öltözködés történetéről, brit tervezők és múzsáik életrajzait – melyek közül sokat Cullen szerkesztett.
„Nem sokkal nagyobb egy postai bélyegnél” – nevet szobájára mutatva, ami kicsit olyan, mint egy könyvtár, kicsit, mint egy aukciósház, és csendes, nyugodt a hangulata. Mostanában rengeteget foglalkozott a Dior Örökséggel, a luxus divatház archívjaival Párizsban, hogy a lehető legjobban tudja összerakni a kiállítás anyagát.
Ez hatalmas mérföldkő a karrierjében, eddig a legnagyobb. De ahogy az asztalán lévő papírokat igazítgatja, és beszélget velünk, nem gondolnánk erre – olyan lazán és sikkesen csinálja, még viccelődik is.
A kiállítás 500 darabot mutat be egyben, 230 felöltöztetett babával és a Dior párizsi házáról a homlokzat élethű másolatával. „A kiállításon minden kézzel készült” – mondja Cullen, aki maga is analóg módon szeret dolgozni. Az asztalán egy sor Moleskine jegyzetfüzet áll és kihegyezett ceruzák egy kerek tartóban. Most még egy halomban itt láthatók a brit illusztrátor, Francis Marshall rajzkönyvei is. A digitalizáció előtti érában, az 50-60-as években Marshall csodálatos rajzokat készített a couture kollekciókról. Jelen volt, amikor Christian Dior megjelentette New Look kollekcióját 1947-ben, és amikor Londonban, a Savoyban debütált öt évvel később.
„Ez mind haute couture” – mondja Collen. Most az emberek közelről megcsodálhatják a hihetetlen munkát, ami ezekben a ruhákban van – az anyagokat, melyekkel valaki hosszú órákat töltött, láthatatlan rétegeket létrehozva és feldíszítve őket. Egyszerűen lenyűgöző!
A 42 éves, dublini születésű kurátor szinte mindig egyberuhában van. „Ez a legegyszerűbb. Ha hirtelen egy fontos meetingre kell menned, csak felkapsz egy magassarkút”. A fiókjában tart is ilyen célra egy Saint Laurent tűsarkút, és néhány – NARS, Chanel és Charlotte Tilbury – rúzst.
A munkája sokat követel tőle, de sokat is ad, és cseppet sem ér véget attól, hogy egy kiállítás megnyílik. Óriási a kereslet a privát túrákra, tanfolyamokra és előadásokra. „Az embernek iparkodnia kell, hogy kiteljen az időből” – mondja Cullen, aki leginkább teával és csokis mogyoróval töltekezik. Sosem érzi, hogy menekülnie kellene a munkájából. „Minden egyes alkalommal, amikor kilépek az irodából, látok valami hihetetlen új művészeti vagy dizájntárgyat – digitálisan vagy a való életben. Ez mindig inspirál engem, még ha fáradt is vagyok a nap végén. Itt sosincs olyan érzésem, mint valami unatkozó hivatalnoknak.
Éjjeli bagolyként beszél magáról, akinél nem szokatlan, ha késő estig ül az asztalánál. Még az elalvás előtti olvasmányai is (a mostani Cecil Beaton 1953-mas Persona Grata-ja), hozzátesznek a munkájához. Csak akkor kapcsol ki teljesen, mikor a férjével Devonba utaznak. „Hajókázunk, csirkéket etetünk vagy kökényt szedünk” – mondja. De általában hamar visszaszólítja a hivatástudat Londonba.
Végtére is a tárgyak nyűgözik le igazán. „Ez szerelemmunka” – mondja a szerepéről. „Sosem fogsz hatalmas pénzeket keresni egy múzeumban, de felbecsülhetetlen, hogy mindennap ilyen csodálatos dolgokat lásson az ember, amelyeknek mind megvan a maga története!
A Christian Dior: Designer of Dreams kiállítás a Swarovski és az American Express támogatásával július 14-ig látható! vam.ac.uk
Képek: Dougal Macarthur, Elle, @vamuseumAz általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!