Stílusos lazaság: visszatér a babzsák fotel a dizájn világba?

Nézz friss szemmel a bohó babzsákra!

Ugyan talán az első kép, ami eszünkbe jut a babzsákról, egy tinédzser játékkuckója, sznobság lenne élből elutasítanunk ennek a könnyű és kényelmes kiegészítőnek a vitathatatlan előnyeit. Hogy lássuk mi a jövője a babzsáknak, nézzünk a múltjába is!

“Tengeri sün szék”

A legkorábbi tervrajz az első babzsákfotelről az 1960-as évekből, Roger Dean művész szabadalmából származik. A „Tengeri sün szék” elnevezésű bútor nem babbal volt tele, hanem különálló habtömbökből állt, amelyek a felhasználó köré formálódtak. A szék mára a Victoria és Albert Múzeum magángyűjteményének része. Később, 1969-ben a Zanotta Design megbízásából, olasz tervezők egy csoportja egy vizuálisan tetszetős, kényelmes széket alkotott, amelyre bármilyen szögből könnyen le lehet ülni. Az eredmény, az első igazi babzsákfotel, a „Sacco” nevet kapta.

Hanyatlás és reneszánsz

Ugyan dizájn, magas minőségű terméknek tervezték eredetileg, a műszövetek terjedésével egyre inkább tömegtermék vált belőle és elsősorban a 70-es évek Amerikájában, hippi körökben vált igazán népszerűvé. Manapság úgy tűnik azonban, hogy a babzsákfotel, felülemelkedve bohó múltján, újra a dizájnszerelmesek látómezőjébe került. Egyre több márka és tervező használja a sokoldalú darabot vagy gyárt saját tervezésűt. Például a dán Sack It egyedi, kézzel varrott, bőr babzsákja igazi dizájn befektetésnek számít a maga 3000 dolláros, vagyis több, mint 1 millió forintos árával.

Vagy elég csak a Jeremy Scott által tervezett babzsákra néznünk, hogy lássuk igazi babzsák forradalom kezdődött.

Új élet

Természetesen sok újragondolása is született az elmúlt években a babzsákfotelnek. Az osztrák származású Antoinette Bader, ipari formatervező által kifejlesztett „Triangle” babzsákfotel felső oldalát szilárd párnázott háromszögek alkotják, amelyek rugalmasan kapcsolódnak egymáshoz. A formák fogantyúkkal módosíthatóak és testre szabhatók a megfelelő üléspozíció érdekében.

A babzsákfotelek elasztikus “gerinctelensége” inspirálja a bútorgyártó márkákat is. Az Ashby Studio "Mozi széke" (Cinema Chair) a babzsákokhoz hasonlóan nem teszi közszemére a tartószerkezetét, puha kialakítása pedig átveszi a használója formáját.

De nagy kereslet van az 1970-es évek, híres francia tervezőjének, Raphael Raffel “croissant” székeire és puffjaira, illetve azok reprodukcióira is, amik emlékeztetnek a babzsákfotelek laza kényelmére.

Via