A Bauhaus ideái egyetlen épületbe rejtve: A Sommerfeld-ház története

A szecesszió korának lejártával egy újabb, fegyelmezettebb stílus került előtérbe. A modernizmus az építészetben tudott a leginkább kibontakozni. 1920-as évek hajnalán akkoriban még két kevésbé ismert, a szakmában jártas építész nemcsak a mozgalmat testesítette meg, hanem az építészeti elképzeléseiket is átformálták. Walter Gropius és Le Corbusier korai épületei, köztük a Sommerfeld-ház tökéletesen bemutatja a tervezési attitűdjük korai szakaszát.

A ház már a nevéből is sejthetően egy konkrét ügyfélnek készült, egy fakereskedőnek, Adolf Sommerfeldnek. A ház szerkezete és anyaghasználata tökéletesen tükrözi a kereskedő hivatását. 

Koncepcionálisan minden otthon konkrét tervezési szándékkal készül. Ez a Sommerfeld-háznál sem alakult másképp. A házban kulcsfontosságú volt a művészeti jegyek és a kézművesség kiemelése. Walter Gropius és a Bauhaus is nagyra értékeli a kézművességet és a kézzel készített alkotásokat, így a Sommerfeld-ház tökéletes lehetőséget nyújtott a stílusok korai szakaszának kialakításában. 

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Benedikt Josef (@benediktjosef) által megosztott bejegyzés

Ahány ház, annyi szokás. Ez a ház építkezéseknél sem alakult másképp, mivel minden épületnek más az anyaghasználata. A Sommerfeld-ház újrahasznosított tíkfából készült, amelyet egy hajótörést szenvedett hadihajó maradványaiból szereztek. A rengeteg fa felület miatt a kül-és beltér egybemosódik, nincsen átmenet. Ennek köszönhetően éledt újra a német expresszionista forma, amelyet Gropius később előszeretettel alkalmazott a Bauhaus építésénél is. 

A ház szépsége a kézműves részletekben rejlik. Az ajtókat, a falburkolatokat és az ólomüveg ablakokat olyan Bauhaus hallgatók tervezték és készítették, mint Breuer Marcel és Josef Albers. Albers designjának kristályos motívumai tükröződnek vissza a faburkolatokban, amelyet Joost Schmidt, a későbbi a szoborműhely igazgatójaként dolgozó diák faragott. Schmidt faragványai a ház belső és külső falait, korlátjait, ajtóit és gerendáit kristályos geometriákkal – különösen háromszögekkel –, Dávid csillagokkal, emberi alakzatokkal, illetve városnevekkel díszíti, ahol Sommerfeld, a ház tulaja üzleteket bonyolított le. 

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milan Vagač (@milan_vagac) által megosztott bejegyzés

A ház kőlábazatára fatömbökből építették meg a szerkezetet. Mind az anyagok, mind a vízszintes elrendezés, Frank Lloyd Wright amerikai modelljeire, jelen esetben konkrétan Prairie Houses-jára emlékeztet. 

Dörte Helm, a szövőműhely tanulója hasonló geometrikus, ornamensekkel ellátott hatalmas függönyt tervezett a belső térbe. Marcel Breuer, aki akkoriban szintén diák volt, fából készült asztal- és székkészletet tervezett. Hinnerk Scheper tanonc, aki később ifjabb mester lett és a falfestő műhely igazgatója, kidolgozta a belső festés színsémáját.

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KREADIANO - Kalkputz & Wandlasuren (@kreadiano) által megosztott bejegyzés

A fémműhelyben további elemeket, például lámpatesteket és radiátorburkolatokat, a szövőműhelyben pedig szőnyegeket és falvédőket terveztek. A kerámiaműhely kivételével mindenki részt vett az épület tervezésében és kivitelezésében. A Sommerfeld-ház tökéletesen reprezentálja a „teljes műalkotást”, azaz Gesamtkunstwerk fogalmát. 

Az épület 1921-es befejezését nagy visszhang fogadta. 1920 decemberében több száz vendég részvételével ünnepséget tartottak, amelyen Adolf Meyer máglyája, kórusszavalás és körmenet jelezte ennek az új építészeti víziónak a kulturális és szellemi jelentőségét.

 

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Katell Pouliquen (@katell.p) által megosztott bejegyzés

Ez az egyedülálló alkotás a második világháborúban megsemmisült, csak a garázsépület maradt meg, amely ma is ennek az úttörő Bauhaus projektnek a tanúja.