Levendulát kaptál? Lehet, hogy nem azt jelenti, amit gondolsz – 9 virág titkos üzenete

Képzeld el, hogy kapsz egy gyönyörű csokor levendulát. Illatos, romantikus, Provence-i hangulatú. Mosolyogsz, megöleled az ajándékozót, majd valaki odasúgja: a viktoriánus virágnyelv szerint ez nem jó jel. Ugye, hogy hirtelen más fényben látod az egészet? 

A 19. században a viktoriánus korban egész kifinomult kommunikációs rendszert építettek a virágok köré. A floriográfia – vagyis a virágnyelv – lehetővé tette, hogy kimondatlan érzéseket, vágyakat, sőt sértéseket is közvetítsenek pusztán egy csokor segítségével. Egy gondosan összeállított kompozíció jelenthetett szerelmi vallomást, megbánást, tiszteletet, vigaszt, de akár elutasítást is.

A viktoriánus virágnyelv meglepő jelentései 

A szigorú társadalmi szabályok idején nem lehetett mindent nyíltan kimondani. A virágok viszont beszéltek helyettük. A jelentések kialakulásában szerepet játszott a görög mitológia, a vallási szimbolika, a növények fizikai tulajdonságai – és némi pletyka is. Bár a korabeli virágszótárak nem mindig voltak egységesek, számos jelentés máig fennmaradt, és ma is izgalmasan értelmezhető.

Nézzük meg a tavasz és nyár kilenc legnépszerűbb virágát – és azt, mit üzentél volna velük 150 évvel ezelőtt.

Nárcisz – tisztelet, lovagiasság… és hiúság

A nárcisz a tavasz egyik legelső hírnöke. Amikor még hűvös a levegő, és a kert épp csak ébredezik, már ott bólogat élénk sárgán. A viktoriánus virágnyelvben a tisztelet és a lovagiasság jelképe volt, hiszen az új évszak kezdetét hirdette.

Ugyanakkor a görög mitológia sötétebb jelentést is adott neki. Narcissus története – aki beleszeretett saját tükörképébe, és végül belehalt a beteljesületlen vágyba – a hiú szerelem és az önimádat szimbólumává tette a virágot. Ha nárciszt kaptál, az jelenthette a megbecsülést – de akár finom célzás is lehetett arra, hogy túl sokat foglalkozol magaddal.

Gyöngyvirág – a boldogság visszatérése

A finom, harang alakú, illatos gyöngyvirág az egyik legromantikusabb tavaszi növény. A viktoriánus korban a boldogság visszatérésének üzenetét hordozta. A hosszú, sötét tél után a remény és az öröm jelképe volt.

Árnyékos kertekben is szépen fejlődik, és májusban beragyogja a félreeső zugokat. Fontos azonban tudni: mérgező növény. A szépség itt szó szerint veszélyes is lehet – talán ez a kettősség is hozzájárult ahhoz, hogy a viktoriánusok ilyen mély érzelmi tartalmat tulajdonítottak neki.

Angol muskátli – az igaz barátság

Az angol muskátli, különösen a tölgyfalevelű változat (Pelargonium quercifolium), a hűséges és őszinte barátság jelképe volt. Nem romantikus szerelemről szólt, hanem állhatatosságról és megbízhatóságról.

A tölgy levele az erőt idézi, így a muskátli üzenete is stabil, földhözragadt érzést közvetített. Ha ilyet kaptál, az azt jelentette: számítanak rád. Nem szenvedély, nem dráma – hanem tartós kötődés.

Kamilla – erő a nehézségek közepette

A kamilla első ránézésre szerény kis virág. A viktoriánus virágnyelvben mégis a kitartás és az energia szimbóluma volt. Hiába taposták, hiába kaszálták, mindig visszatért – ez a rugalmasság tette a nehézségeken való felülkerekedés jelképévé.

Ma is az egyik legismertebb gyógynövény, ami a megnyugvást szolgálja. Akkoriban azonban azt üzente: Erős vagy, még ha most nem is érzed annak magad.

Lila jácint – megbocsátás és megbánás

A jácint intenzív illata szinte betölti a teret. A lila változat különösen fontos jelentést hordozott: bocsánatkérés és megbánás.

A legenda szerint Hyacinthus tragikus halála után véréből jácint nőtt. A történetben Apolló véletlenül okozta a fiú halálát, így a virág az elvesztés és a sajnálat emléke lett. Ha valaki lila jácinttal érkezett, az komoly gesztusnak számított.

Vörös pipacs – vigasz és örök álom

A vörös pipacs ma leginkább a háborús hősök emlékezetéhez kötődik, különösen az Egyesült Királyságban és a Nemzetközösség országaiban. A viktoriánus korban is az örök álom és a vigasz jelképe volt.

Finom, papírszerű szirmai és élénk vörös színe egyszerre sugalltak szenvedélyt és békét. Ha pipacsot kaptál, az gyakran a veszteség utáni együttérzést jelentette.

Levendula – a bizalmatlanság meglepő jelképe

Ma a levendula a nyugalom, a tisztaság és a vidéki romantika szimbóluma. A viktoriánus virágnyelvben viszont a bizalmatlanságot jelentette.

Egy legenda szerint Kleopátra levendulabokrok között rejtette el mérges kígyóit. Emellett a viktoriánus korban gyakran használták az illatát kellemetlen szagok elfedésére, ami a titkolózás gondolatával kapcsolódott össze. Ha tehát 1870-ben levendulát kaptál volna, érdemes lett volna elgondolkodnod az üzeneten.

Tulipán – szerelmi vallomás

A tulipán a tavasz egyik leglátványosabb hagymás virága. A viktoriánus korban egyértelmű szerelmi vallomást jelentett.

A 16–17. században Törökországban nemesítették tökélyre, majd a 17. századi Hollandiában tulipánláz tört ki. Karcsú, elegáns formája a szépség és az odaadás jelképe lett. Ha tulipánt kaptál, az érzelmi  állásfoglalás volt.

Rózsaszín rózsa – kecsesség és csodálat

A rózsa külön fejezet a virágnyelvben. A rózsaszín változat a gyengéd csodálatot, eleganciát és hálát fejezte ki. Nem a vörös rózsa szenvedélye, hanem finom, tiszteletteljes rajongás.

A viktoriánusok szerint minél mélyebb a szín, annál mélyebb az érzelem. A sárga rózsát viszont jobb volt kerülni – az a hűtlenség jelképe volt.

Mit jelent ma a virágnyelv?

Ma már ritkán gondolunk arra, hogy egy csokor konkrét, kódolt üzenetet hordoz. De a viktoriánus virágnyelv segít tudatosabban választani – még ha csak játékból is.

Mit üzensz, amikor tulipánt viszel? Mit sugall a levendula a teraszon? Milyen történetet mesél a kerted? A virágok ma is beszélnek – csak rajtad múlik, meghallod-e őket.

Via