A japán módszer neked is segíthet, ha rendszeresen ébren forgolódsz esténként.
Kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor végre ágyba kerülünk, becsukjuk a szemünket, az elménk pedig hirtelen úgy dönt, hogy éppen most szeretné feldolgozni az egész napot. Eszünkbe jut egy félbehagyott e-mail, egy kínos mondat három évvel ezelőttről, a másnapi bevásárlólista, majd az is, hogy vajon biztosan bezártuk-e a bejárati ajtót. A test közben fáradt, az alvás mégsem érkezik, na és ezen a ponton lehet óriási segítség az ún. japán módszer.
A japán jógaoktatók, Mariko és Tomoya ugyanis erre az állapotra dolgoztak ki egy rövid esti rutint. A B-life nevű, Japánban rendkívül népszerű jógacsatorna alapítói a Yoga para dormir, vagyis Jóga az alváshoz című könyvükben gyűjtötték össze azokat a gyengéd mozdulatokat, légzőgyakorlatokat és relaxációs technikákat, amik segíthetnek felkészíteni a szervezetet az alvásra. A módszerük egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy nem kell hozzá semmilyen extra felszerelés, az egyik gyakorlatsor elvégezhető az ágyban, ráadásul az egész mindössze 10 percet vesz igénybe.
A gyakorlatsor első eleme az úgynevezett teknőspóz, amely főként azoknak lehet kellemes, akik estére merevséget éreznek a derekukban, a csípőjükben vagy a hátuk alsó részén. Ülő helyzetben érintsük össze a talpainkat, a térdeket pedig engedjük kifelé, így a lábak rombuszformát alkotnak. Belégzés közben nyújtózzunk felfelé a fejtetővel, és próbáljuk hosszúra engedni a gerincet. Kilégzéskor lassan döntsük előre a törzset, miközben kívülről megfogjuk a lábfejeket.
Nem szükséges mélyre hajolni. Sőt, ha a hát erősen görbül, vagy kellemetlen húzódás jelentkezik, jobb kisebb mozdulatnál maradni. A póz célja nem az, hogy a homlok elérje a matracot.
A szerzők szerint ez a testhelyzet segíthet oldani a deréktáji feszültséget, javíthatja a csípő mozgékonyságát, és ellazíthatja a medence környékét. Ez utóbbi terület sokszor észrevétlenül megfeszül a hosszú ülés, a stressz vagy az egész napos rohanás hatására. A mozdulat közben érdemes a légzésre is figyelni: minden kilégzésnél engedhetjük egy kicsit nehezebbé válni a felsőtestet, mintha a gravitáció végezné helyettünk a munka nagy részét.
A következő gyakorlat ülő helyzetben történik. Az egyik lábat nyújtsuk ki magunk előtt, a másikat hajlítsuk be, és helyezzük keresztbe a kinyújtott láb felett. Először emeljük meg a mellkast, nyújtsuk a gerincet, majd lassan hajoljunk előre. A mozdulatot mindkét oldalra végezzük el. Ez a póz finoman nyújthatja a hátat, a csípőt és a láb hátsó részét, közben enyhe nyomást gyakorolhat a has területére is. Mariko és Tomoya szerint ez a gyakorlat javíthatja a medence mozgékonyságát, növelheti a rugalmasságot és segíthet csökkenteni a hát feszültségét.
Az esti gyakorlás során azonban nem maga a nyújtás a legfontosabb. A lényeg inkább az, hogy a mozdulatok egyre lassabbá váljanak, a légzés pedig fokozatosan mélyüljön. Belégzéskor gondoljunk arra, hogy hosszabbá válik a gerinc, kilégzéskor pedig engedjük lejjebb a vállakat, és lazítsuk el az állkapcsot. Sokan éppen ezeken a pontokon tartják a legtöbb feszültséget anélkül, hogy észrevennék.
A 10 perces módszer utolsó része egy egyszerű meditációs technika, az úgynevezett testpásztázás. Feküdjünk hanyatt, a karokat helyezzük kissé távolabb a törzstől, a tenyerek nézzenek felfelé. A lábakat is hagyjuk kényelmesen szétnyílni, ha a deréknak kellemesebb, egy párnát is tehetünk a térdek alá. Csukjuk be a szemünket, majd kezdjük végigvezetni a figyelmet a testen: érezzük a fej súlyát a párnán. lazítsuk el a homlokot, a szem körüli izmokat és az állkapcsot. A nyelvet engedjük elválni a szájpadlástól. Figyeljük meg a nyakat, majd a vállakat, és minden kilégzéskor képzeljük el, hogy ezek egy kicsit mélyebbre süllyednek a matracban. Ezután haladjunk tovább a karok, a tenyerek és az ujjak felé, majd következhet a mellkas, a has, a medence, a comb, a térd, a lábszár és végül a lábfej.
A gyakorlat ereje éppen az egyszerűségében rejlik. A figyelem lassan eltávolodik a napi eseményektől, és visszatér azokhoz a testi érzésekhez, amelyek a jelen pillanatban történnek.
Egy stresszes nap után a szervezet nem kapcsol át automatikusan pihenő üzemmódba csak azért, mert lekapcsoltuk a villanyt. A szívverés gyorsabb maradhat, a légzés felületesebb lehet, az izmok pedig akkor is feszülhetnek, amikor már mozdulatlanul fekszünk. Mariko és Tomoya módszere arra épül, hogy a lassú mozdulatokkal és a tudatos légzéssel fokozatosan csökkentsük ezt a készenléti állapotot, aminek réén a szervezet megkapja az egyértelmű üzenetet, a nap véget ért, és most már el lehet engedni a feszültséget. A szerzők szerint a módszer azért működik, mert a lassú, egyenletes légzés és az izmok tudatos ellazítása támogathatja a paraszimpatikus idegrendszer működését, ami ugye a pihenéshez és a regenerációhoz kapcsolódik. Mariko és Tomoya amúgy azt mondja, az is előfordulhat, hogy valaki már a gyakorlatsor befejezése előtt elalszik.
A módszer egyébként nem kizárólag a mozdulatokról szól. Mariko és Tomoya azt javasolják, hogy a gyakorlás előtt már teremtsük meg az alváshoz illő hangulatot. Érdemes felvenni a pizsamát, lekapcsolni az erős mennyezeti világítást, és csak egy kisebb, meleg fényű lámpát hagyni. Aki szereti, halk relaxációs zenét is bekapcsolhat, a telefon viszont jobb, ha nem kerül vissza a kézbe minden egyes gyakorlat között. A legjobb, hogy a japán módszerhez nincs szükség jógás tapasztalatra, komoly állóképességre vagy különleges hajlékonyságra. A mozdulatokat eleve fáradt emberek számára állították össze, ezért lassúak, kíméletesek és könnyen alakíthatók az egyéni adottságokhoz. Persze ez a 10 perc nem jelent jelent biztos megoldást a tartós alvászavarra. Ha az elalvási nehézség rendszeresen visszatér, hetek óta fennáll, vagy nappali kimerültséggel jár, érdemes orvos segítségét kérni.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!