3 nevelési hiba, amitől könnyen nárcisztikus lehet majd a gyereked

A neurológusok elárulták, melyik 3 nevelési hiba vezethet a nárcisztikus személyiségzavarhoz. 

A gyerekek agyi fejlődése még nem teljesedett ki, tehát a realitásérzékük sem fejlett, ezért fordulhat elő, hogy a viselkedésük sokszor "beképzeltnek" tűnhet.  Sok szülő nem veszi észre a nárcizmusra utaló jeleket („hiszen csak beképzelt és hiú, még gyerek!”), ám a nárcisztikus személyiségzavart vizsgáló neurológusok közvetlen összefüggéseket találtak a gyereknevelés és a felnőttkori nárcisztikus jellemvonások között.

Következzen az a 3 gyereknevelési hiba, amitől könnyen nárcisztikus felnőtt válhat majd a gyermekedből!

1. A saját hibáidat, negatívumaidat természetesnek és normálisnak veszed

A gyerekek a figyelésből, szemléltetésből és reflekcióból tanulnak a leginkább. Ez azt jelenti, hogy a negatív cselekedetelet, hibákat, rögeszméket és káromkodást normálisnak fognak venni, amit később ők is fognak az életükben alkalmazni.

Vegyünk egy példát: a pincérnő félreértette a rendelést, rossz ételt hoz ki, ami miatt jelenetet rendezel. Ha ez a jövőben a gyermekeddel is meg fog történni, normális kommunikáció és a félreértések elsimítása helyett ő is jelenetet fog rendezni, mert azt látta tőled. A gyerekek pedig azt a cselekedetet veszik normálisnak, amit a szülőktől látnak. 

2. Nem törődsz eleget a gyermeked érzéseivel

Minden veszekedés, megszégyenlítés, visszautasítás és nemtörődömség ahhoz vezet, hogy a gyermeked azt fogja gondolni: nem helyes az, amit érez; nem elég jó ahhoz, hogy te neki szenteld a figyelmedet. Ennek eredményeként később problémás lehet viselkedése, mert a gyerek nem tudja, hogyan és miként kell reagálni a problémákra. A neurológusok szerint ebben az esetben egyébként a nárcisztikus személyiségzavar kialakulása a legjobbik rossz, mert a legtöbbször gyermekkori visszautasítások és traumák vezetnek a későbbi szenvedélybetegségek kialakulásához is. 

3. soha nem vonod kérdőre a gyermeked negatív tulajdonságait, helytelen viselkedését

A gyerekek önmaguktól nem tanulják meg, hogyan kell viselkedni, mi a helyes és mi a helytelen. A szülők azok, akiknek jelezni kell a gyermeknek, ha rosszat tesznek, ahogyan a viselkedési normákat is nekik kell megtanítaniuk. A neurológusok szerint erre azonban nem a kiabálás, az oktatgatás és a veszekedés a jó módszer, hanem a következő három kérdés.

1. Mi történt?
2. Hogy érzed magad?
3. Mit gondolsz, hogyan esett az XY-nak, ahogyan viselkedtél?

Miután ezt a három kérdést sikerült megválaszolni a gyermeknek, a szülőnek az a dolga, hogy elmondja neki, a tettet és a cselekedetei miért nem voltak helyesek. Amennyiben ez elmarad, a szülő pedig nem szól rá, a gyermek a későbbiek folyamán azt fogja hinni, hogy normális az, amit csinál — hiszen a szülő nem szólt rá, hogy rosszat tett! 

Via