Sűrű, tömör, élénkzöld és olyan rövidre nyírt, mint egy puha szőnyeg – a tökéletes gyepért vívott harc minden tavasszal újra kezdődik, és nyár derekán a hőhullámok közepette tetőzik, amikor kezdjük érezni, hogy a fenntartáshoz szükséges idő, energia és pénz nem feltétlenül fog megtérülni. Ekkor a legtöbben megadjuk magunkat, már nem indítjuk el minden reggel és este a locsolórendszert, és beérjük a kicsit sárgás, kicsit kopott, néhol gazos, de a tujasorral egyetemben szükségszerűnek érzett kompromisszummal. De vajon hogy néz ki a kert, amiben nem a pázsité a főszerep? Vendégszerzőnk, Péter Emese kerttervező most elárulja!
A gyep a 18. századi Angliában kezdett beférkőzni a kerttervezés elengedhetetlen elemei közé. Amikor az emberek többsége a füvet javarészt állatok etetéséhez növesztette, az angol elit azzal kezdte el borzolni a kedélyeket, hogy olyan munkásokat bérelt, akiknek kizárólag az volt a feladata, hogy a füvet rövidre vágják. Amíg a következő században az ipari forradalom mintegy melléktermékeként meg nem született a első fűnyíró, a rövidre nyírt pázsit kizárólag az elit számára volt elérhető, és azóta is mintegy státuszszimbólumként tartja fenn vonzerejét. Vendégszerzőnk, Péter Emese kerttervező beszámolója.
A gyepfétis aztán az angol birodalom terjeszkedésével egyetemben nőtt, és a kompromisszumok nélküli pázsit esztétikája begyűrűzött a huszadik századi kertek mindennapjaiba. Mára milliárdos iparággá nőtte ki magát a természet megregulázására és a gyep fenntartására kifejlesztett termékek sora, melyekkel még most is egy többszázéves ideált hajszolunk.
A kertészkedés napjainkban reneszánszát éli. A pandémia hatására a kinti terek felértékelődtek, legyen szó saját kertről, egy zsebkendőnyi balkonról, vagy egy közeli parkról. Mindannyian a természetbe vágyunk, szeretnénk friss levegőt beszívni, a madarak csicsergését hallgatni, és lágyan ringó növényeken pihentetni a szemünket. Miközben saját édenkertünk kialakításáról ábrándozunk, jusson eszünkbe, hogy Ádám és Éva sem manikűrözött pázsiton henyélt naphosszat, miért adjunk hát ennek teret modern édenkertjeinkben?
A fenntarthatatlan ideált éppen ott kezdik lerombolni, ahol megszületett. Az angol Királyi Kertészeti Társaság által Londonban megrendezett Chelsea Flower Show a szakma világszinten legrangosabb eseménye, egyben a hagyományos értelemben vett angol társasági élet egyik szezonnyitó összejövetele, melyen kertrajongó hírességek tucatja fordul meg, és még a királynő is rendszeresen látogatását teszi. Ha napjainkban játszódna a Bridgerton, a Chelsea Flower Show külön epizódot érdemelne.
Az idei kiállítás, ahol 39 szebbnél szebb kertet csodálhatnak meg a látogatók, éppen ezekben a napokban zajlik, és a gyeprajongók legnagyobb elkeseredésére pázsitozott felületeket már csak elvétve lehet látni. Helyettük a kertekben a változatos növényzet veszi át a főszerepet, mely elsősorban honos fajokat részesít előnyben, a természethű ültetési stílust ünnepli, és igyekszik a méhek és más rovarok, madarak kedvében járni, miközben szimbiózist teremt az emberrel, ezzel nyugalmat és békét árasztva magából – éppen, mint az édenkertben.
Ennek kialakításához első lépésként csökkentsük a fűnyírást, és egyes területeket, amelyeket kevésbe használunk, egyáltalán ne nyírjunk le. Ez teret enged a honos fűfélék megjelenéséhez, melyeket aztán kiegészíthetünk magból nevelt vadvirágokkal, hogy megteremtsünk egy természetközeli rétet. A hosszúra hagyott füves részek formája lehet organikus, egy szabályos centrális kör, vagy más geometriai formák, sávok játéka, ami a kertünk stílusába illeszkedik.
A vadvirágok ültetése előtt érdemes fellazítani a gyepet, hogy a magok könnyebben megeredjenek, vagy ha palántából ültetünk, azoknak legyen helye megnőni. Tavasszal vagy ősszel, miután rövidre vágjuk a gyepet, jelöljük ki a területeket, amelyeket vadvirágos rétté szeretnénk alakítani. Egy gereblye segítségével alaposan kaparjuk fel a füvet, majd egy villás ásóval sűrűn szurkodjuk át, hogy megnyissuk a talajt a vadvirág magok és palánták számára. A rét kialakításánál fontos szempont, hogy olyan vetőmag keveréket válasszunk, melyben honos fűfélék talalhatóak, valamint van benne csörgő kakascímer (Rhinanthus minor). Ez az egynyári virág rátapad a füvek gyökérzetére, így elfojtva növekedésüket, ami segít megtörni a hegemóniát és teret engedni a vadvirágoknak, melyek hamarosan egy fantasztikusan változatos, színekben és textúrában gazdag élménnyel gazdagítják kertünket.
Ez a több érzékszervre ható élmény nem utolsó sorban a gyermekek számára is sokkal változatosabb és inspirálóbb játékteret kínál, mint a rideg manikűrözött gyep. Nekem az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem ahhoz a vadvirágos réthez fűződik, melyen gondtalanul futkároztunk a bátyámmal – remélem, hogy ez az élmény minél több gyermeknek megadatik a saját életterében!
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!