Amikor a természet győz – látványos szoborösvény a vegetáció közepén

Mert a művészet nemcsak a városban és a múzeumokban kaphat teret, hanem a természetben is. 

 

A Matarraña nevű régió Kelet-Spanyolországban, távol a városok nyüzsgésétől és a turisták ismert útvonalaitól fekszik. Egyike azoknak a területeknek, amelyeket a 20. század vidéki elvándorlása szinte teljesen kiürített. Éppen ez a csend és elszigeteltség volt az, ami inspirálta a madridi Albarrán Bourdais galéria alapítóit, hogy valami újat kezdjenek itt. Egy hosszú távú művészeti projektbe fogtak, amely mára nemcsak szobrokkal és építészeti alkotásokkal, hanem gondolkodásmóddal is formálja a tájat. Az eredmény egy lassan, tudatosan épülő művészeti központ, ahol a természet és a kortárs művészet egyenrangú szereplők.

A Solo Houses és a látványos szoborösvény

A projekt első lépései 2010-ben indultak a Solo Houses nevű kezdeményezéssel: egy sor kísérleti lakóház épült a Matarraña dombjai között, neves nemzetközi építészek tervei alapján. Az évek során a program kibővült,  gyűjtők és művészetkedvelők kedvenc pihenőhelyévé, művészi menedékéve fejlődött, nagyméretű, helyspecifikus installációkkal, szoborútvonallal és egy szálloda terveivel.

Ma már egy 5 kilométeres szoborösvény is látogatható a birtokon belül, amely 20 nagyméretű műalkotást foglal magába. Az installációk szinte beleolvadnak a környezetbe, miközben önállóan is jelentést hordoznak. A művészek – például Mona Hatoum, José Dávila vagy Christian Boltanski – nagyrészt a galéria nemzetközi kapcsolati hálójából érkeznek.  A természetes táj és a kortárs művészet közti egyensúly itt tudatosan fenntartott érték.

 
A galéria új szerepe: lassabb, személyesebb élmény a természetben 

Az Albarrán Bourdais páros célja az volt, hogy kilépjen a hagyományos galériamodellből. Mint mondják, a klasszikus kiállítóterek ciklikusan változó kiállításai helyett egy tartós, elmélyültebb kapcsolatot szeretnének kínálni a látogatóknak és gyűjtőknek. Ennek része a személyes jelenlét, a lassú felfedezés és a közvetlen kapcsolat az alkotásokkal – nem egy épületben, hanem a természet közepén. A látogatók gyakran napokat töltenek itt, sétálva a dombokon, megismerve az alkotók munkáit, a hely történetét és a táj összefüggéseit. Ez nemcsak művészeti élmény, hanem egyfajta visszavonulás is a megszokott ritmusból. Az ösvény a galéria „univerzumát” alkotó kirakós új darabja, ami egy madridi kiállítótér és egy Menorca szigetén található átalakított kastélygaléria  mellé érkezett. Matarrañában a páros egy borászatot is üzemeltet, amelynek palackjain limitált példányszámú, művészek által tervezett címkék vannak. Májusban engedélyt kaptak egy szálloda építésére ugyanezen a területen, amely a tervek szerint 2028-ra nyitja meg kapuit, és amelyet Smiljan Radic chilei építész tervez.

A galériáknak manapság eléggé hagyományos jellemzői vannak,  négy fehér fal és két-három havonta megrendezett kiállítások. Mi ezt próbáljuk újraértelmezni

– mondja Bourdais

Helyi közösség, nemzetközi alkotók

A Solo Houses összesen 200 hektáron terül el, körülötte néhány száz lakosú középkori települések csoportjaival. A projekt egyik fontos vonása, hogy a kortárs művészetet nem elszigetelten, hanem a helyi környezettel együttműködésben valósítja meg. A környező kis falvak kézművesei, építői és mesteremberei is részesei az alkotások létrejöttének. A közeli, összesen alig háromszáz fős település, Cretas egyetlen kovácsmestere például több szobor elemein is dolgozott, köztük José Dávila és Mona Hatoum munkáin. Ez nemcsak gazdasági lehetőséget teremt a helyieknek, hanem kulturális kapcsolódást is. Az alkotók hosszabb időt töltenek itt, hogy megismerjék a tájat, és ahhoz igazítsák munkáikat. 

 
Művészet a táj részeként

A projekt egészének egyik kulcsmondata, hogy „a természet győz”. A művészet nem uralkodik a tájon, hanem alkalmazkodik hozzá, párbeszédben áll vele. A szobrok, épületek és installációk nem hivalkodóak – céljuk, hogy időtálló módon kapcsolódjanak a környezethez. A belga Office Kersten Geers David Van Severen által tervezett egyik ház, az Office Solo House például mozgatható falakkal tűnik el a tájban. A művészet itt nem kizárólagos figyelmet követel, hanem részévé válik egy nagyobb egésznek. Matarraña példája azt mutatja, hogy a művészet nemcsak városokban és múzeumokban élhet. Egy elfeledett tér is új jelentést kaphat, ha hozzá elég kreativitás,  idő és szándék. Az Albarrán Bourdais projekt nemcsak esztétikai, hanem társadalmi és kulturális értelmet is hordoz: hogyan lehet a művészeten keresztül újragondolni egy hely jövőjét – csendesen és  fenntarthatóan.

 Via