Vallásos detox

A napsütötte tavasz beköszöntével mindenkit ellep a megújulás vágya – egyesek léböjtkúrával, mások tavaszi nagytakarítással szoktak eleget tenni ennek az ingernek, aztán vannak azok, akik egészen lelki síkra helyezik a méregtelenítést. Egy kis böjt, egy kis meditáció vagy bűnbánat… Hogyan jelenik meg mindez a világvallásokban?

A napsütötte tavasz beköszöntével mindenkit ellep a megújulás vágya – egyesek léböjtkúrával, mások tavaszi nagytakarítással szoktak eleget tenni ennek az ingernek, aztán vannak azok, akik egészen lelki síkra helyezik a méregtelenítést. Egy kis böjt, egy kis meditáció vagy bűnbánat… Hogyan jelenik meg mindez a világvallásokban?

Mai társadalmunkban valószínűleg senkit nem ér meglepetésként, hogy a méregtelenítés jó dolog. Lassanként már az sem számít, ki milyen trendeket/tanokat követ – télen saját magunk melegen tartása végett óhatatlanul felhalmozódnak olyan toxinok a szervezetünkben, amelyeket aztán jól teszünk, ha kiürítünk. Nem véletlenül élvez akkora népszerűséget ilyenkor minden léböjtkúrás megmozdulás, de gondolhatnánk itt Bikram-jógára vagy paleolit életmódra is; a lényeg ugyanaz marad, tisztítani jó, egy olyan megújulásnak adhatunk teret vele, ami rímel a tavasz rügymániájára.

A méregtelenítéssel kapcsolatban az a tézis is klisészámba megy, hogy a testi megtisztulásnak lelki vonzatai is vannak – egy-egy léböjtkúra például több napos elvonultságot is jelenthet, amikor magunkban, vagy egy kisebb csoportnyi emberrel mossuk át magunkat a gyógyító levekkel. Ám vannak olyan detoxikáló folyamatok, amelyek szigorúan (vagy elsősorban) a lelket célozzák be. A párhuzam eléggé adja magát: ha a téli hónapok alatt a méreganyagok a szervezetünkben is felhalmozódtak, miért ne lehetne ugyanez a testünkkel is? A karácsonyi stressztől kezdve az újév okozta lobbanásokig és kiábrándulásokig minden megérhet arra, hogy kiadjuk magunkból. Lehet, hogy a tavasz erre is hív minket?

Legkönnyebben talán a hazánkban (papíron) még mindig uralkodó szerepet betöltő kereszténység hagyományában követhetjük nyomon ezt a tendenciát. A húsvét előtti heteket – azaz a nagyböjtöt – a keresztények keresztutakkal, bűnbánattal és gyónással töltik, ezzel is emlékezve Jézus negyven napos böjtölésére a pusztában. Aki komolyabban veszi a lelki hátterét a dolognak, tartózkodik például a szórakozóhelyektől is, és péntekenként a böjt jegyében húst sem eszik, egészen húsvétig. A vasárnapi miséken pedig az örvendezés ezekre a hetekre elcsitul, helyette csendesebb, visszafogottabb imádkozás folyik a lélek tisztulásáért.

De böjtöt tart az iszlám és a zsidó vallás is, igaz, valamivel később – az iszlám hagyományosan a Ramadán hónapjában, amely idén július 20-án indul, amikor is napkeltétől napnyugtáig nem szabad inni vagy enni, sőt emellett tartózkodni kell többek között a pletykáktól, a dühtől és az erőszaktól; a zsidóság pedig egy évben többször is tart rövidebb böjtöket, amelyek közül talán a Jóm Kippur a legismertebb. A buddhista Bódhidharma ugyanúgy böjtölt és meditált a „zen” eléréséhez, mint az indiai jógik, akik a szellemi és lelki elcsendesedés egészen új távlatait nyitották meg az emberek előtt.

Arról talán felesleges beszélni, mit is jelent a gyakorlatban a lelki méregtelenítés – valószínűleg mindannyian átéltük már, tudatosan vagy tudattalanul, annak az élményét, amikor egyszercsak kiüresedünk belülről, és az a sok fekete teher, amely addig lehúzott, valamitől egytől-egyig elpárolog. Gandhi ezt úgy fogalmazta meg: „Ami a látást jelenti a külvilág számára, az a böjt belső világunk számára.” Tehát belső világunk megnyitására jó a lélekvizsgálás és –nézegetés; időt kell szánni arra, hogy a régit kidobjuk, és ki kell üresedünk ahhoz, hogy helyet adjunk az újnak. Mintha csak egy igazi tavaszi nagytakarításról lenne szó. A tavasz mindenesetre már itt van…

Szöveg: Almássy Noémi