Több nőre van szükség, akik harcolnak a bolygóért

A nők nagyobb tudományos ismeretekkel rendelkeznek a klímaváltozásról és sokkal hatékonyabban tudnak cselekedni, de akkor mért hagyják ki őket a beszélgetésből?

Eunice Newton Foote ritkán kapja meg azt az elismerést, amit megérdemel. 1856-ban, elmélete szerint a légkör szén-dioxidjának változása befolyásolhatja a Föld hőmérsékletét - kísérlet útján jutott el ehhez az áttöréshez. Egy légpumpa, két üveghenger és négy hőmérő kellett ahhoz, hogy letesztelje a „szénsavgáz hatást” (a szén-dioxid akkori elnevezése) a „közönséges levegővel” szemben. Napra helyezve azt találta, hogy a szén-dioxidot tartalmazó üveghenger több hőt fogott fel és hosszabb ideig tartja meg. Ebből az egyszerű kísérletből Foote összekapcsolta a pontokat a szén-dioxid és a bolygó felmelegedése között – és mind ezt 160 évvel ezelőtt.

A tanulmányát, „A napsugarak hőjét befolyásoló körülmények”, 1856 augusztusában mutatták be az American Association for the Advancement of Science gyűlésén, majd publikálták. Három évvel azelőtt, hogy az ír fizikus John Tyndall publikálta volna saját részletesebb munkáját a hőmegfogó gázokról, melyet jellemzően a klímatudomány alapjának számít. Tudott Tyndall Foote kutatásáról? Nem világos, de volt egy saját tanulmánya a színvakságról a The American Journal of Science and Arts ugyan annak a számában, mint amiben Foote is publikált. Mindenesetre, el kell gondolkoznunk azon, hogy Eunice Newton Foote valaha is megjegyezte-e, ahogy oly sok nő, hogy: Szó szerint ezt mondtam, haver.

Foote nem csak tudós volt. Részt vett a nők jogainak korai mozgalmában is. Úgy tűnik, hogy a tudomány és az egyenlőség híve Foote, klíma feminista volt. Erre a klíma feminizmusra van most szükségünk, mert a bolygóválságunk még soha sem volt gendersemleges. A klímaváltozás erőteljes „fenyegetés szorzó”, súlyosbítja a meglévő sebezhetőségeket és igazságtalanságokat. Különösen a szegénység körülményei miatt, a nők és a lányok sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve a szélsőséges időjárási katasztrófák okozta áttelepítés és halál miatt. Korai házasság és a prostitúció – néha ez az utolsó lehetőség a túléléshez – a szárazsághoz és az áradásokhoz köthető.

Egyre több bizonyíték van a klímaváltozás és a nemi alapú erőszak között; szexuális bántalmazás, családon belüli erőszak és kényszerprostitúció. A túlélés alapvető feladatai, mint víz és fa gyűjtése, az élelmiszertermesztés, sok kultúrában mind a nőket terheli. Ezek már kihívást jelentő és időigényes tevékenységek; a klímaváltozás elmélyítheti a terhet és ezzel együtt küzdeni kell az egészségért, az oktatásért és az anyagi biztonságért. Az ilyen realitások kritikussá teszik az éghajlat-változással szembeni ellenálló képességet és az alkalmazkodást. És ez azt jelenti, hogy a nemek közötti igazságosság elérhetetlen álom lesz merész éghajlat-változással kapcsolatos cselekvés nélkül.

Az egész világon, nők és lányok óriási mértékben hozzájárulnak bolygónk gyógyításának munkájához: kutatásokat végeznek, megoldásokon dolgoznak, kampánystratégiát készítenek, művészetei kiállításokat szerveznek, irányelvet alkotnak, irodalmi műveket hoznak létre, kollektívan lépnek fel, és még sorolhatnánk. Csak körül kell nézni és látható, hogy a klímával kapcsolatos vezetés jellemzően nőies, hűségesen feminista, együttérzésben, kapcsolatban, kreativitásban és együttműködésben gyökerezik.

De bár a nők és lányok tagadhatatlanul a bolygó változásának hajtóerői, továbbra is alul-reprezentáltak a környezeti szervezetek vezetésében, az ENSZ éghajlati tárgyalásain, a klímaváltozás média közvetítéseiben és a változást létrehozó és fenntartó jogrendszerekben. Az éghajlatért küzdő nők és lányok nem kapnak elegendő pénzügyi támogatást és túl kevés elismerést, mivel a klímaváltozás domináns hangjai és felhatalmazott „döntéshozói” továbbra is fehér férfiak.

A kutatások azt mutatják, hogy a nők előnyt élveznek a férfiakkal szemben, amikor a bolygóról van szó: nagyobb tudományos ismereteket közvetítenek a klímaváltozásról, mint a férfiak, és ezek alapján cselekszenek; idegenkednek attól is, hogy túlméretezett kockázatot vállaljanak, vagy rákényszerítsék azt másokra.

Ez az előny a politikában és a döntéshozatalban és szerepet játszik. A női törvényhozók határozottabban támogatják a környezetvédelmi törvényeket – a szigorúbb törvényeket. Amikor a nők nagyobb arányban van jelen a parlamentben, akkor nagyobb valószínűséggel ratifikálják a környezetvédelmi szerződéseket. Amikor a nők a férfiakkal egyenlő mértékben vesznek részt, az klímapolitikai beavatkozások sokkal hatékonyabbak.

Az éghajlati vészhelyzet kezeléséhez gyorsan, radikálisan át kell alakítanunk a társadalmat. Szükségünk van feminin és feminista klímavezetésre, amely nyitott bármilyen nemű emberek előtt. Akkor ott lesz a lehetőség, annak lehetősége, hogy elfordulhatunk a szakadék szélétől, és mindenki számára életet adó jövő felé haladhatunk.

Mit érhetett volna el Eunice Newton Foote ha hozzáférhetett volna ahhoz az oktatáshoz és erőforrásokhoz, ugyan ahhoz platformhoz és hatalomhoz, ami John Tyndallnek megadatott? Csak elképzelni tudjuk. Nem írhatjuk újra azt a fejezetet, de hallhatjuk, figyelemmel kísérhetjük és támogathatjuk a klíma feministákat ma. Igazság, bátorság és megoldás – ez az, ami előre tud vinni minket, a fájó bizonytalanságon keresztül, afelé, amit megmenthetünk.