PartY-generáció - Agresszív játékok

Amíg korábbi generációkra olyasmiket lehetett mondani, hogy haragvó meg dühöngő nemzedék, amelyik elveti az erőszakot, addig úgy tűnik, a mai fiataloknál ez éppen fordítva van: nem haragszanak ők semmiért, egyszerűen agresszívak.

Amíg korábbi generációkra olyasmiket lehetett mondani, hogy haragvó meg dühöngő nemzedék, amelyik elveti az erőszakot, addig úgy tűnik, a mai fiataloknál ez éppen fordítva van: nem haragszanak ők semmiért, egyszerűen agresszívak.

Úgy egy bő másfél hónappal ezelőtt, amikor még éppen nem ért véget az iskola, a villamoson összefutottam egy kedves zenetanár ismerősömmel, aki egy zongoraszékkel a hóna alatt utazott. Milyen praktikus, gondoltam, bármikor le tud ülni − de nem erről volt szó. Az ismerősöm elárulta, hogy azért hordozza magával a széket, mert nem meri bent hagyni az iskolában. Egy jónevű budai általános iskola és gimnáziumban tanít zenét, és egy zongoraszéket már miszlikbe aprították a gyerekek, amikor bent hagyta. Egy magabiztos, tapasztalt tanárnőről van szó, aki elmondta, hogy mindig gyomorgörccsel megy be tanítani, mert a gyerekek annyira kezelhetetlenek és agresszívek, segítséget pedig nem kap senkitől. És ennek az ismerősömnek a tapasztalata egyáltalán nem egyedi. Sok tanár panaszkodik arra, hogy egyre nehezebben lehet a gyerekeket kezelni, mert egyre agresszívabban viselkednek. A média ingerküszöbét is átlépte, amikor egy diák megvert egy tanárt, amit videóra vettek és felraktak az internetre. Nagyjából ebben az időszakban történt, hogy két diák is meghalt, mert a társai bántalmazták. Ekkor sok szakember szájából elhangzott, hogy a mai fiatal generáció agresszívebb és brutálisabb, mint az ezt megelőzőek voltak. Aggódó tekintetünket érdemes Amerikára vetni, mert a Szex és New Yorkon és a Dr. House-on túl más tendenciák is elérnek minket szinte változatlan formában. Amerikában jó három évtizede kezdődött meg a közoktatás szétzüllése, ami mára odáig fajult, hogy egyre több iskolában szerelnek fel fémdetektoros kapukat, hogy a diákok ne vihessenek be fegyvert az osztályba. A közoktatás mélyrepülésével párhuzamosan ívelt felfelé a szigorúbb nevelési elveket valló egyházi fenntartású, majd valamivel később a fizetős alapítványi oktatási intézmények népszerűsége. Az amerikai szülők ugyanis biztonságban szerették volna tudni a gyerekeiket, nemkülönben magyar társaik: a fentebb leírt folyamat egy ideje már Magyarországon is zajlik. Hogy miért agresszívabb ma a fiatalság, arra kimerítő választ ekkora terjedelemben nem lehet adni. Egy nagyon lényeges okot viszont biztosan ki lehet emelni, és ez a média szerepe. Nemrég még minden magyar napi hat órát töltött tévénézéssel, és bár az elmúlt néhány évben kikerültünk a világ abszolút élbolyából, a top 5 legtöbbet tévéző nemzet közül, de még mindig négy-négy és fél órát töltünk a tévékészülékek előtt. Az így megnyert időt a fiatal korosztály azonban nem sportolásra vagy kirándulásra fordítja, hanem internetezésre és számítógépes játékokra. Ha ezt hitelesen mérné valaki, az úgynevezett „screen time” mutatónk, azaz a bármilyen képernyő előtt eltöltött idő tekintetében valószínűleg továbbra is a világelsők között lennénk. Ez pedig nem jó, mert az elhízás, eltunyulás, a szemidegek elfáradása és számos más fizikai probléma mellett a képernyő bűvöletében élőnél egyre jobban elmosódik a határ valóság és virtualitás között. „Az a képzetük támad, mintha nem lenne emberi halál − mondja Perczel Forintos Dóra, a Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium elnöke. − A filmekben a legképtelenebb helyzeteket élik túl a szereplők, a videojátékban lepuffantanak valakit, és az fölkel, agyonvernek valakit, aki csak megrázza magát, és meggyógyul. Az autós játékokban egymás után ötvenszer is karambolozhatnak, akkor sem lesz semmi bajuk.” Az internetes közösségi hálók rohamos terjedése egyáltalán nem növeli a felhasználók realitásérzékét. „A Facebookon például virágot meg tortát lehet küldeni egymás születésnapjára. Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, és azt hiszik, csináltak valamit, pedig azt a virágot nem lehet megszagolni és azt a tortát nem lehet megízlelni.”