Mit tanulhatunk az állatoktól?

Afrikáról a legtöbbünk fejében romantikus és teljesen hamis kép él. Kenyában a maszáj törzs tagjai ha nem vadállatok nyomát követik a szavannákon, akkor a Facebook-ra töltik fel az okostelefonjukkal készített képeket. Mert oroszlánra és zebrára ma már inkább kamerával vadásznak.

Afrikáról a legtöbbünk fejében romantikus és teljesen hamis kép él. Kenyában a maszáj törzs tagjai ha nem vadállatok nyomát követik a szavannákon, akkor a Facebook-ra töltik fel az okostelefonjukkal készített képeket. Mert oroszlánra és zebrára ma már inkább kamerával vadásznak.

Ole Kasaine Wilson vidám, 26 éves maszáj srác. Ha Magyarországon született volna, talán a nyolcadik évét taposná a bölcsészkaron és a budapesti romkocsmák törzsközönségének tagja lenne. Kenyában viszont kétgyermekes családapa, aki a turistáknak fenntartott Porini Táborban dolgozik, és havonta csupán egyszer tud hazalátogatni a feleségéhez és a fiaihoz. Szafarizik reggel-délben-este, éles szeme minden mozgó állatot észrevesz. Wilson a munkája megszállottja. Ismer minden egyes elefántot, tudja mikor fognak megszületni az oroszlánkölykök, és melyik leopárdnak melyik fa a kedvenc pihenőhelye. Okostelefonjával képeket készít, majd azonnal fel is tölti őket a Facebookra, mert ezek a modern maszájok a legnagyobb közösségi oldalon is szerepelnek már. A törzs tagjai szerint az a nyugat legnagyobb problémája, hogy nem tiszteli a kort. A fiatalságot isteníti, de vessünk csak egy pillantást az elefántokra, a bölcsesség jelképeire! A hímnek szinte negyvenéves koráig esélye sincs a szaporodásra, hiszen kellő tapasztalat híján nem képes megküzdeni ellenfeleivel a nőstények kegyeiért. Az elefáncsordát mindig a legidősebb nőstény, a matriarcha vezeti, és senki sem lázad fel döntései ellen. Egy másik kenyai lecke szerint a zebráktól az összetartást tanulhatnánk meg. Ezek az állatok mindig párosával legelnek, szorosan egymás mellé húzódva, egyikük délnek néz, másikuk északnak. Egymást kiegészítve, az egész tájat belátva nagyobb eséllyel veszik észre a közelgő ragadozókat, megduplázva túlélési esélyeiket. Mi ez, ha nem csapatjáték? Ám olyan állat is akad, akitől nem érdemes tanulni. Ilyen például a szövőmadár hímje, amelyik igazi. Napokig dolgozik egyedül a fészeképítésen, aztán a felesége eldönti, beköltözik-e az új otthonba, vagy kényeskedik és elégedetlenkedik, új lakhelyet követelve magának. A nőstény szövőmadár nem tiszteli a férjét, ami semmi jóra nem vezet. A dik-dik törpeantilopokról se vegyünk példát! Túlságosan romantikusak. Egyetlen párt választanak egész életükre. Ha valamelyikük elpusztul, a másik bánatában elfelejt enni, és a szerelme után megy a halálba. Az Elle újságírónőjének személy afrikai tapasztalatairól az Elle októberi számában olvashatunk bővebben.