Milánó maga nem tartozik a legszebb olasz városok közé, azonban vallásos áhítattal imád mindent, ami szép és kívánatos, legyen szó divatról, gasztronómiáról, designról vagy csupán az élet apró örömeiről.
Milánó maga nem tartozik a legszebb olasz városok közé, azonban vallásos áhítattal imád mindent, ami szép és kívánatos, legyen szó divatról, gasztronómiáról, designról vagy csupán az élet apró örömeiről. Szerencsés az, aki a híres milánói főteret szikrázó napsütésben látja meg először: a Duomo gótikus cseppkő-formái ilyenkor fehéren villódzva hirdetik önnön örökkévalóságukat, miközben tőlük balra a II. Viktor Emmánuel tiszteletére épített árkádos luxusüzletsor kövezetére óriási aranynyalábokban hasít be a tetőüveg által megtört fény. Az előttük elterülő, óriási piazzán pedig végtelen emberáradat hömpölyög, időjárástól függetlenül. Újabban már nemcsak a dóm meg a környező üzletek miatt, hiszen januárban a vadiúj múzeum, a 900, azaz a Museo Del Novecento kapui is megnyíltak. Épülete, a felújított Palazzo dell'Arengario beszédes példája annak, hogyan lehet egy európai nagyváros kellős közepén ízlésesen ötvözni a régit az újjal. Februárban a múzeumot ingyenesen lehetett látogatni, és magam láttam, ahogy az emberek, kisgyerekesek, kamaszok, fiatalok és idősek, nap mint nap hosszú, tömött sort alkottak előtte, hogy megnézhessék a város huszadik századi művészeti gyűjteményét. Ezt a szépre való érzékenységet és kiolthatatlan kíváncsiságot tapasztalhatja meg a helyiek részéről évről évre minden látogató, amikor a világ legnagyobb design-seregszemléje, a Salone del Mobile zajlik Milánóban. Az idén áprilisban ötvenedik születésnapját ünneplő esemény egyrészt lehetőséget ad a világ bútoros cégeinek és designereinek, hogy bemutathassák új kollekcióikat és találkozhassanak az üzleti partnerekkel meg a szaksajtó képviselőivel, másrészt fontos küldetést teljesít: környezetkultúrára tanít, közel hozza az emberekhez a formatevezés, a lakásdivat színét-javát évről évre. Carlo Guglielmi, a Salonét szervező Cosmit társaság elnöke nyilatkozta nemrég: “A miénk demokratikus szalon, mindenki számára nyitva áll. Ezt a város nagyon jól megértette, és pozitív, alkalmazkodó módon reagált. Már ezernél is több kezdeményezés született a design-hét időszakára, amiket persze kezelni és ellenőrizni kell, hogy magasan tartsuk a színvonalat.” A design-élet ilyenkor egész Milánóban pezseg. Egyrészt az RHO Fierán, ez egy óriási kiállítási és vásárközpont, ahol szépen sorban, standonként végig lehet nézni, ki milyen bútorokkal, kiegészítőkkel és megkapó installációval rukkolt elő. A legnagyobb izgalmak és titkos bennfentes-találkozók azonban a belvárosban zajlanak. Az egyik legfontosabb gócpont a Zona Tortona, ami máskülönben jellegtelen ipari és üzleti negyed a Porta Genova közelében, ilyenkor azonban a fotóműtermektől a raktárhelyiségekig mindehová beköltöznek a kortárs design éllovasai. Álomvilágba csöppenünk: hol egy sötétített szobában találjuk magunkat színes fénynyalábokkal körülvéve, hol egy elvarázsolt műhelyben, furcsa fémalakokkal, majd egy trópusi kertben, ahol a fákról alácsüngő óriásfészekben pihenhetünk meg. A mágiához szorosan hozzátartoznak az ajándékok, amiket ilyenkor osztogatnak. Idén Tom Dixonnál, a rézlámpáiról híres angol tervezőnél például nem történt semmi érdemleges, viszont olyan virító narancssárga, oversize lakktáskát kaptak a vendégei, amelyiknek csodájára járt egész Milánó. Szó szerint. Ebben a városban, úgy tűnik, mindenki trendtudatos. Milánóról és az ott zajló designer seregszemléről még bővebben az Elle májusi lapszámában olvashatunk.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!