Hogyan írjunk könyvet?

Valószínűleg sokan eljátszadoztunk már a könyvírás ínycsiklandó gondolatával. Hirtelen mindenki ismerné a nevünket, kulturális relevanciánk egyik pillanatról a másikba óriásit ugrana – ám aztán elakad a gondolatmenet. Mégis hogyan kéne nekiállni egy ekkora méretű vállalkozásnak? Winkler Nóra hajlandó volt elmesélni, ő miként élte meg az alkotói folyamatot.

Valószínűleg sokan eljátszadoztunk már a könyvírás ínycsiklandó gondolatával. Hirtelen mindenki ismerné a nevünket, kulturális relevanciánk egyik pillanatról a másikba óriásit ugrana – ám aztán elakad a gondolatmenet. Mégis hogyan kéne nekiállni egy ekkora méretű vállalkozásnak? Winkler Nóra hajlandó volt elmesélni, ő miként élte meg az alkotói folyamatot.

„Június elején volt nálunk egy nagy vendégség, így nem halogathattuk tovább, hogy a padlón várakozó festményeinket most már tényleg feltegyük a falra. Hajnali kettőig méricskéltünk, szögeltünk, felemeltük, arrébb húztuk, próbálgattuk, mi mivel működik. Másnap mégis korán kipattantam az ágyból, leültem a laptopomhoz, és megírtam, micsoda nagy élmény volt ez az esti kiállításrendezés. És ezzel elindult a könyv. Listákat írogattam az elmúlt éveimről, mik voltak a nagy egységek, élmények, találkozások. Merrefelé utaztam, meghatározó múzeumi emlékeim honnan vannak, hol lelkesedtem, miken nevettem, kikkel beszélgettem. Visszanéztem több ezer fotót, és újraolvastam interjúkat, könyvfejezeteket. Teleírtam egy rózsaszín füzetet, majd egy mályvát, számos post-it szívet, és közben oldalakat a gépben. Őszre kéziratot vártak. Menet közben felmerült, jót tenne, ha nem csak szövegből állna a könyv, viszont klasszikusan, fotókkal illusztrálni szinte képtelenség lett volna. Minden oldalon szerepel pár érdekes ember, akikkel találkoztam, de rengeteg a helyszín, múzeum, konkrét festmény, valamilyen étel és ruhadarab. Rajzok kellenének bele, jött az ötlet, így újfent sokat töprengtem, kit kérjek meg a feladatra. A könyvírással párhuzamosan zsűriztük a Young Talent jelöltjeit, és a képzőművészeti listát összeállítva ismét rácsodálkoztam, milyen jól rajzol Magyarósi Éva. Évit ismerem pár éve, kedvére való volt az ötlet, küldtem hát neki pár szövegrészt. Voltaképp az első igazán külső olvasó volt, tűkön ülve vártam, mit szól. Az első visszaküldött rajz annyira tetszett, hogy futkostam örömömben. Táskák a szöveg címe, és érinti Londont, a Louis Vuittont, pár tetovált disznót, van benne Bruce Willis és Die Hard, nővérnek öltözött fotómodellek, egy barokkot gyűjtő brit gentleman, emberi emésztést imitáló masina és pár befolyásos amerikai galerista. Éva képes volt ezeket egy jelenetbe rajzolni, de olyan ötletekkel, hogy majdnem elájultam. Ezalatt ő a Tavaszmező utcában ült tűkön, és amikor sikítva hívtam, milyen jó, ő kezdett bele a deténylegigazán?-áradatba. Így passzoltunk történeteket és illusztrációkat egymáshoz, majd jött az augusztus…” Nóra könyvének születéséről még több érdekességet az Elle magazin január-februári számában találhatunk!