Hízlalt nők országa

A női szépségről alkotott elképzelésünk nem univerzális. Erről tanúskodnak például a múzeumok műtárgyai. Ám nem csak időben tér el az emberek véleménye, hogy mi a szép, hanem térben is. 

A női szépségről alkotott elképzelésünk nem univerzális. Erről tanúskodnak például a múzeumok műtárgyai. Ám nem csak időben tér el az emberek véleménye, hogy mi a szép, hanem térben is. Amíg párizsi, londoni, milánói kifutókon egészségtelenül sovány modellek sétálnak fel s alá a legszebb ruhakölteményekben, addig például Mauritániában a nő, aki nem éri el a 100 kilót, csak a társadalom megvetésére számíthat.

És ne gondolja senki, hogy ez amolyan vicces kis helyi népszokás. A családjuk akár erőszakkal is hizlalja a vonakodó lányokat. Az esküvőjük előtt például négy hónapig külön sátorban tartják a már így is kövér, de mauritániai szemmel még nem elég kövér lányokat, akik kel napi minden áldott nap húsz liter zsíros tevetejet itatnak meg egészen a várva várt esküvő napjáig. Ha nem isznak, bottal ütik őket. Ha hánynak, megitatják velük a saját hányásukat. A kérdésre, hogy nem sajnálja-e őket a hizlalónő azt feleli, akkor kellene sajnálni őket, ha soványak maradnának, és ezért nem találnának maguknak férfit. Az On the Spot tévéstáb magyar duója, Cseke Eszter és S. Takács András a helyszínről küldött beszámolója az Elle márciusi számában Küzdelem a kilókért címmel olvasható.