Fashion Week Afrikában

Színre lépnek az afrikai divattervezők

„Hm, ezt nem lesz könnyű utánozni…” – Nadège a fehér bőrkanapén üldögél az egyik legmenőbb dakari bárban, a Barramundiban, és Mariah Bocoum harmonikaszerűen pliszírozott kis waxszoknyájára reagál ezzel a megjegyzéssel. Ő is, mint az afrikai nők legnagyobb része minden további nélkül megvarratja otthon a magazinokban és a kifutókon látott ruhákat. „Ha egy ruha a jellegzetes afrikai szövetekből készül, a nők azt gondolják: ez semmi, a varrónőm simán elkészíti nekem. Miért fizetnék 100 ezer CFA-t (nyugat-afrikai frank), ha 10 ezerért is meg tudom szerezni?” – magyarázza Marie-Jeanne Serbin-Thomas, a Brune, a leghíresebb pán-afrikai női magazin főszerkesztője. „Az a dráma, hogy Afrikában a nők nem tesznek különbséget divattervező és varrónő között” – foglalja össze a tanulságot Martial Tapolo, kameruni divattervező.

A Dakari Divathét kulisszái mögött vagyunk. A kifutón a bőség zavara. Adama Paris és Maguette Gueye waxmodelljei mellett – ezek visznyomással készült, jellegzetes, színes afrikai szövetek – többek között a mali tervező, Awa Méité bőrruháit, a haiti Zacometi cool-chic maszkulin sziluettjeit, Martial Tapolo selyem és tüll hercegnőruháit vagy Alphadi, az afrikai tervezők doyenjének metálcsipke és batikolt afrikai szövetből készült nyári kiskabátjait is megcsodálhatjuk. A libanoni-elefántcsontparti tervező, Elie Kuame különböző anyagok, textúrák és textilek keveredésével dolgozik – egyik munkájára felfigyelt Zainab Sokona, egy Londonból érkezett kereskedő is. „Ma délután aláírok egy megrendelést 50 sálra” – mondja meghatottan a tervező. Nagyon örülnek az efféle megrendeléseknek, bár a helyi műhelyek, képzett munkaerő híján csak pár hónapos késéssel tudják teljesíteni ezeket. „Pár évvel ezelőtt, amikor egy szaúdi áruházlánctól tízezer darabos megrendelést kaptam, csak Kínában tudtam legyártatni a ruhákat” – vázolja a helyzetet egy másik tervező.

A divathét utolsó estéjén Imane Ayissi első ruhái tűnnek fel a kifutón… mintha angyal szállna el a terem fölött. Különleges szabású estélyi ruháival, az anyag esésének és struktúrájának magabiztos használatával, rafinált dekoltázsmegoldásaival Imane elbűvöli a közönséget. A kameruni származású párizsi tervező, aki Vionnet és Balenciaga nagy rajongója, mesterien bánik a szabásvonalakkal. Vásárlói franciák, amerikaiak. Mégis, több mint huszonöt kollekciója ellenére semmi nem jelent még meg róla a nemzetközi sajtóban, senki nem keresi szponzorként. Imane-on kívül van még egy-két olyan afrikai tervező, aki mindenben megfelel a nemzetközi kritériumoknak, sajnos nem egyszerű ledönteni a fejekben levő akadályokat. Sok az előítélet: az eldolgozás nem lesz tökéletes, vagy nem elég eredeti, ilyet már sokszor láttunk, nem elég autentikus afrikai. Ha viszont waxot, ndopot vagy bogolant használnak – ezek mind jellegzetes afrikai szövetek –, az ellenkezőjét vetik a szemükre: túlságosan népiek, azaz hordhatatlanok – panaszkodik Martial Tapolo. Skizofrén helyzet, ami nem tesz jót a kreativitásnak. Kivéve persze ha nemzetközi divatipar azt találja ki – mint az idén –, hogy divat az afro. Bár ebből is – a sors iróniája – kimaradtak az afrikaiak…

Mindezek miatt Adama Paris elindította a Black Fashion Weeket. Tavaly Prágában rendezték meg, idén októberben Párizsban lesznek Fekete Divathetek. Az afrikai tervezők számára ez lesz az az alkalom, hogy találkozhatnak a nemzetközi sajtóval és a beszerzőkkel. Az európai divatvilágnak pedig lehetősége nyílhatna arra, hogy felfedezzék ennek a nagyon vonzó kontinensnek a modernségét.