Elrabolt menyasszonyok országa

A hagyomány, ami nem hagy választást a kirgiz lányoknak

Az esküvője napjáról minden kislány álmodozik és ez nem különbözik a Kirgizisztánban felcseperedő lányoknál sem. Számukra azonban ez a gondolat inkább rémálom. „Ha végigsétálok az utcán, néha beleborzongok, mi lesz, ha ma engem is elrabolnak? – mondja egy középiskolás lány egy Issyk Kul megyei faluban. – Ez az, amitől félek. Senki nem akarja, hogy ez vele is megtörténjen."

Fogd a nőt és fuss!

Tursunbek Akun, Kirgizisztán emberi jogi ombudsmanja szerint évente közel 12 000 nőt rabolnak el és kényszerítenek házasságra. Becslések szerint, a férjezett nők mintegy 40 százaléka „ala kachuu", azaz „fogd és fuss" menyasszony volt. Egykoron ez a szokás kizárólag a vidéki közösségekben volt jellemző, az utóbbi években azonban a viszonylag liberális fővárosban, Bishkekben, is megszaporodott a nőrablások száma, ami leginkább a szegénység számlájára írható. A Szovjetunió összeomlása után, a kommunizmusból a kapitalizmusba való átmenet nem zajlott zökkenőmentesen, és megugrott a munkanélküliek száma, különösen az ország vidéki részein. Tursunbek szerint a fiatalemberek túl szegények a szokásos esküvővel járó költségek megfizetésére, ezért inkább a vonzóbb és olcsóbb kirgiz hagyományt folytatják, így megspórólva nemcsak a lakodalom árát, hanem a hozomány egy részét is. Ha ugyanis egy nő átlépte egy férfi házának küszöbét, a hozomány, amit a lány szüleinek kell fizetniük, körülbelül az egyharmada a szokásos árnak.

Az orosz Polina Zivert Kirgizisztánban nőtt fel, ahol jelenleg idegenvezetőként dolgozik. Ő is úgy látja, hogy a szegénység a legfőbb probléma. „Amint egy család fiúgyermeke betölti a 18. életévét, a szülők és rokonok folyamatos nyomást gyakorolnak rá, mert jól jönne nekik mégvalaki, aki besegít a ház körüli teendőkben és unokát is szeretnének" – magyarázza Polina. „Bár szerintem az is hozzájárul a hagyomány fennmaradásához, hogy Kirgizisztánban a fiataloknak nem sok lehetőségük van az ismerkedésre, különösen vidéken, ahol se éttermek, se szórakozóhelyek nincsenek, arról nem is beszélve, hogy a lányos szülők nem engedik a férfiakkal való találkozást. Nem akarnak szóbeszéd tárgya lenni a helyi közösségben. Egy lány szüzességét és méltóságát mindennél többre becsülik a konzervatív kirgiz családok, ezért csak olyan férfiak jöhetnek számításba, akik kedvező házassági ajánlatot tesznek."

A rendőrség szemet huny

A menyasszonyrablás tipikus forgatókönyve a következő. Amikor egy család idősebb férfi tagjai eldöntik, hogy fiuk készen áll a házasságra, megkezdődnek az esküvői előkészületek. Feldíszítik a házat, megveszik a ruhákat és elkészítik az ünnepi lakomát. Az egész család készül az „örömteli" eseményre. A leendő férj és a barátai elindulnak otthonról, vagy saját autóval vagy erre az alkalomra bérelt taxival, és végigpásztázzák az utcákat, aztán amikor megvan a kiszemelt áldozat, a gyanútlan nőt betuszkolják az autóba és a fiús házhoz viszik. Miután a lány elrablójuk házában van, a család nőtagjai (édesanya, nagymamák, nagynénik) játsszák a kulcsszerepet a házasság létrejöttében, ők azok, akik gyakran erőszakkal győzködik a csapdába ejtett nőt, hogy adja be a derekát. Megpróbálnak a lány fejére rángatni egy fehér kendőt, ami ha sikerül, azt szimbolizálja, hogy a nő elfogadta a házassági ajánlatot.

Gyakran előfordul, hogy amint a szülők értesülnek lányuk elrablásáról, ők maguk beszélik rá a házasságra, így megkímélve a családot a szégyentől. A hagyományok szerint ugyanis, ha egy nő olyan férfi házába teszi be a lábát, aki nem a család tagja, automatikusan tisztátalanná válik, függetlenül attól, hogy volt-e szexuális érintkezés vagy sem. Hatalmas a társadalmi nyomás, így hogy elkerüljék a megbecstelenítést és család szégyenbe hozását, a nők 84 százaléka belemegy a házasságba. A konzervatív kirgiz társadalomban egy nő szerepét az határozza meg leginkább, férjnél van-e, és hány gyereke van. Ha egy nő mégis ellenáll, és nem enged az erőszaknak, rendkívüli belső erőről és bátorságról tesz tanúbizonyságot. Vannak olyan modern gondolkodású családok is, ahol a szülők nem törődnek a szégyennel, és ha nem akarják, hogy a lányuk ott maradjon, akkor érte jönnek és hazaviszik.

A házasságra kényszerített nők sokkal nagyobb arányban válnak családon belüli erőszak áldozatáva, és követnek el öngyilkosságot. Pontos adatok nincsenek, mert az esetek többségében az áldozatok vagy azok hozzátartozói nem tesznek feljelentést. Az is gyakori eset, hogy miután egy nőt elrabolnak, megerőszakolják még az esküvő előtt, ezzel is arra ösztökélve, hogy férjhez menjen. Azok akik nem tudják elfogadni ezt a szégyent, gyakran követnek el öngyilkosságot. Nemrégiben egy 18 éves lány akasztotta fel magát, miután hozzákényszerítették egy nála jóval idősebb férfihez. A családja nem jelentette a történteket, a rendőrség pedig szemet hunyt az eset felett, mert nem szívesen ártják családi ügyekbe magukat.