Brooke Shields megrázó titkot árult el: először beszélt arról, hogy megerőszakolták

Brooke Shields egy rendezővel közösen az életéről készített dokumentumfilmet, melyben egy fájdalmas vallomást tett. 

A Sundance filmfesztiválon debütált Brooke Shields dokumentumfilmje, a Pretty Baby: Brooke Shields. A címet a színésznő egyik korai filmjéről, a Csinos kislányról kapta, amiben még tinédzserként szerepelt.

Évekbe telt mire Brooke Shields feldolgozta a nemi erőszakot

A színésznő a dokumentumfilmben elárulta, hogy évekkel ezelőtt, miután befejezte a főiskolát megerőszakolták. A színésznő frissen diplomázott, és a tinédzserkori sikerek után szeretett volna komolyabb szerepeket kapni. Brooke nehezen talált szerepeket, ezért nagyon izgatott volt, amikor lehetősége adódott találkozni egy barátjával, aki azt ígérte, megpróbál neki segíteni. 

Brooke és a férfi, akinek a színésznő nem árulta el a nevét, egy szállodában találkoztak. A vacsora után felajánlotta neki, hogy a szobájából hív neki egy taxit, várja meg ott. Brooke felment a szobába, ahol a férfi meztelenre vetkőzött, és rávetette magát. 

Teljesen lefagytam. Az egyetlen „nem”-nek elégnek kellett volna lennie. És csak arra gondoltam: „Maradj életben, és szállj ki.” És egyszerűen kizártam. És az isten tudja, hogy tudtam elszakadni a testemtől.

A színésznő ezután hazament a barátjába lakásába, az út alatt pedig végig zokogott. Sok időbe telt neki, amíg fel tudta dolgozni a történteket, de az erőszakról nem mert szólni senkinek. Attól tartott, véget érne a karrierje. 

Az egészet ki akartam törölni az elmémből és a testemből, és csak haladni azon az úton, amelyen jártam. És a rendszer még egyszer sem jött, hogy segítsen nekem, tudod? Szóval egyedül kellett megerősödnöm.

A színésznő ezután sokáig nem úgy gondolt az esetre, mintha nemi erőszak lenne. Csak évekkel később egy biztonsági szakértő hatására tudta felismerni, hogy őt ténylegesen bántalmazták szexuálisan. Ezután képes volt apránként feldolgozni az esetet, és egy csípős levelet is írt a támadójának. 

Eljöttem egy olyan helyre, és eljutottunk egy olyan időszakhoz a társadalmunkban, ahol sokkal nyíltabban beszélhetünk ezekről a dolgokról. Fogalmam sem volt, hogy ki fogom mondani. Azt hiszem, megérkeztem erre a helyre, és két kislány édesanyjaként úgy érzem, remélem, hogy már az esetem hallatán is hozzájárulhatok ahhoz, hogy szószóló legyek. Mert ez minden nap megtörténik, és nem szabadna megtörténnie. Úgy éreztem, olyan helyre érkeztem, ahol beszélhetek róla. Sokáig tartott. 

Via