Boszorkányok, seprű nélkül

A Harry Potter-franchise hatalmas sikere miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem minden boszorkány olyan, mint Hermione Granger. Kongóban például egészen más hagyománya van az állítólagos varázshatalommal bíró nőknek és gyerekeknek. Lóránt Attila számol be az afrikai „boszorkány”-okról és üldözőikről.

A Harry Potter-franchise hatalmas sikere miatt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem minden boszorkány olyan, mint Hermione Granger. Kongóban például egészen más hagyománya van az állítólagos varázshatalommal bíró nőknek és gyerekeknek. Seprű és varázspálca helyett szegénység és lincselés: Lóránt Attila számol be az afrikai „boszorkány”-okról és üldözőikről.

„Boszorkány pedig többféle is létezik. Azoknak a szerencsétleneknek, akiket azzal vádolnak, hogy másokat bántottak vagy mások halálát okozták, rettenetes a sorsuk. Ha nem lincselik meg őket, akkor is mind szociálisan, mind gazdasági értelemben a társadalom perifériájára sodródnak. Sok fiatal kislányból ily módon válik gyermekprostituált, sok idős az otthonából elűzve egyszerűen éhen hal, gyakran így válnak utcagyerekké az otthonukból kitagadott kisfiúk. Léteznek olyan asszonyok, akiket nem űznek el a faluból, pedig ők is a láthatatlan világgal szövetkeznek. Csakhogy ők más módon teszik, vagy legalábbis másként ítéli meg szerepüket a közösség. Ők gyógyítók, vajákos asszonyok, boszorkánydoktorok, vagy – ahogy a gyerekmesékben szerepelnek – ők a jó boszorkányok. Ügyesen használják a babonákat, a hiedelmeket és a gyógyulásba vetett hit erejét, esetleg ismerik a gyógyfüvek titkait. Egy-egy betegük meg is gyógyul, így a gyógyítót körülvevő misztérium egyre nő. Ritkán a boszorkányt szent emberként tisztelik, ami kiváltságokkal is járhat, de nem könnyű sors – mint a nyugat-kongói albínó ikrek esetében, akiket elzárva tartanak egy kunyhóban, egyszerre rettegik és szentként tisztelik őket. Fogságban élnek, de a közösség bőven ellátja őket élelemmel. Ők szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen az albinók nehéz helyzete egész Közép- és Kelet-Afrikában súlyosabbá vált az ezredfordulót követően. Sokukat megölik, a testrészeiket vagy a bőrüket mágikus gyógyerejükért pénzért árusítják. Persze nem véletlen, hogy leggyakrabban gyerekeket vagy idős embereket vádolnak boszorkánysággal. Mielőtt bárki tisztán vallási okokat keresne az események hátterében, érdemes megfigyelni az egyértelműen jelenlévő gazdasági összefüggéseket is. Kinshasában sokszor azokból a családokból kerülnek ki boszorkányok, ahol már túl sok az éhes száj, esetleg az egyik gyerek nehezebben kezelhető a többinél, sok baj van vele. És akkor is könnyű találni valami indokot a boszorkányság bűnére, ha a család szeretne megszabadulni a haszontalanná vált hajlott korú rokontól. A több mint tízmilliósra duzzadt megapoliszban tömegek tengetik életüket egyik napról a másikra, az erkölcsi normák és az etikai szempontok a környezet szorításának engedve dinamikusan változnak és süllyednek elképzelhetetlen mélységekbe. A szegénység és a kilátástalanság sok mindenre ráveszi az embereket, különösen akkor, ha néhány napnál hosszabb időre nem tudnak tervezni. Ha fogalmuk sincs róla, hogy miből tartják fenn a családjukat a következő héten. Ezeket a gazdasági okokat az is igazolja, hogy 15-25 évvel ezelőtt még gyakorlatilag ismeretlen volt a gyermekboszorkányság fogalma.” Ha kíváncsiak vagyunk még Attila élményeire a kongói boszorkányvilágban, lapozzuk fel az Elle magazin január-februári számát!