A globális felmelegedés menekültjei

2050-ben már 250 millióan lesznek: ők a klímabevándorlók, olyan emberek, akik élelem, víz és erőforrások híján nem tudnak többé életben maradni a saját országukban. Egy piros riasztás, mely mindenkinek szól. 

Víz alá került zátonyok, lerombolt házak, a viharos tenger által elárasztott termőföldek. Amikor szigeteiket elnyelte a tenger, Carteret lakosai azt gondolták, ez őseik büntetése ez rossz cselekedeteikért. Állatáldozatokat mutattak be és kegyelemért imádkoztak. A pusztításra azonban nem a szél súgja meg a választ, hanem a klímaváltozás, mely a Pápua Új-Guinea partjainál elhelyezkedő hat szigetecskéből álló csoportot a figyelem középpontjába helyezi. A tenger dühét még a szigetvilág elé épített gátak sem csillapították, melyeket idővel a vihar elsöpört. A szigetek nagy része már 2005-ben lakatlanná vált, és a zátonyokat elhagyták. 

Miért meséltük el ezt a történetet? Azért, mert az UNESCO szerint Carteret szigetlakói a globális felmelegedés első hivatalos menekültjei. A tengerszint-emelkedés által veszélyeztetett közösségek között találjuk a csendes-óceáni kis szigeteket, melyek – paradox módon – a legkevésbé (kevesebb mint 1%-ban) felelősek az üvegházhatású gázok kibocsátásáért. Kis korallzátonyokról vagy gyűrű alakú gátszigetekről van szó, melyek mindössze pár méterrel a tengerszint felett helyezkednek el, és pont emiatt különösen ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak. A világnak ezen a részén, ahogy a föld más területein is, a klímaváltozás kockázata nem egy apokaliptikus feltevés, hanem a valóság: a természeti katasztrófák, a tengerszint-emelkedés okozta területvesztés, a szárazság és az elsivatagosodás, valamint a víz- és energiaforrásokért folyó harcok elől menekülő emberek hada. Az ENSZ főbiztosa és a Nemzetközi Migrációs Szervezet szakemberei kijelentették, hogy 2050-re 200 és 250 millió közé emelkedik a környezeti menekültek száma, ami azt jelenti, hogy évente átlagosan 6 millió ember kényszerül elhagyni az otthonát. 

Mikor válik egy egyszerű menekült klímamenekültté? Általában a menekült „személyes kényelme”, a jobb anyagi és szociális életfeltételek keresése miatt dönt az elvándorlás mellett, nem külső körülmények nyomására. A klímamenekültek viszont azért kénytelenek elindulni, mert eredeti élőhelyükön a túlélés nem biztosított, mivel nem férnek többé hozzá a földjükhöz, a vízhez és a megélhetéshez. A potenciális éghajlati menekülésről szóló adatok már most piros riasztásnak felelnek meg: a Világbank egyik tanulmánya szerint a világ három legnépesebb területén zajló klímaváltozás 2050-re 143 millió ember belső vándorlását fogja eredményezni. Vannak területek, melyeket jobban érint a jelenség, mint Közép-Ázsia, ahol a vízhiány népvándorláshoz vezet, és ami hatással van a helyi gazdaságra, elszegényedést okoz, és kivándorlásra ösztönzi az embereket.

Aztán ott van Afrika, mely az elsivatagosodás miatt egyre inkább helyi konfliktusok színterévé válik a mezőgazdasági földterületek és a víz, valamint az energiaforrások felhalmozása miatt. Jelenleg a megművelt területek több mint kétharmadánál az eltűnés veszélye áll fenn. A FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) szerint a Száhil öv Niger és Szenegál közötti részén a mezőgazdasági területek termőképessége a felére fog csökkenni 2050-re. És ez még nem minden. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), az Egyesült Nemzetek hosszú távú éghajlati forgatókönyveket megfogalmazó szervezete világosan fogalmazott. Pontosította, hogy az „éghajlati változás fokozni fogja az emberek vándorlását. Az olyan népek, melyek a tervezett migrációhoz nem rendelkeznek forrásokkal, jobban ki vannak téve a szélsőséges meteorológiai eseményeknek, különösen az alacsony jövedelmű fejlődő országokban”. És Olaszországban? Az Atmoszféra-szennyezés Kutatóintézet (Cnr-Iia) nemrégiben publikált egy tanulmányt a nemzetközi Environmental Research Communications nevű folyóiratban, melyben megerősíti a klímaváltozás elsődleges szerepét a migrációs áramlások befolyásolásában, az afrikai Száhil övtől egészen Olaszországig.

A tanulmány szerint az Olaszországba irányuló migrációs áramlás nagy része környezeti tényezőktől függ, különösen a klímaváltozástól, és bemutatja az időjárási viszonyok hatását mint a tömeges vándorlás egyik fő mozgatórugóját. Az elemzésben részt vett kutatók az 1995-től 2009-ig terjedő időszakot vették figyelembe, így kizárták az olyan konfliktusokat, melyek hatással voltak a migrációra, mint az arab tavasz és a szíriai polgárháború. Ezeknek a jelenségeknek a kizárásával a tanulmány képes volt csak azokat a tényezőket kihangsúlyozni, melyek összefüggést mutatnak az éghajlati tényezők és a migrációs áramlások között. A jelentés szerint a Száhil övből Olaszországba irányuló bevándorlás körülbelül 90%-a a klímaváltozással függ össze. Ebben az összefüggésben a mezőgazdaság erősen kapcsolódik a klímahelyzethez, és a migrációs jelenséget a túlélésért folytatott igazi harccá alakítja. Egyre kevesebb termés, szárazság és hőhullámok teszik kemény próbára az érintett területek mezőgazdaságát, a területeikről származó élelmiszer-kínálat drasztikus csökkenését okozva.

Hogyan lehet megállítani a menekültáradatot? Mindenekelőtt fel kell ismerni az elsivatagosodást, és ki kell dolgozni a leromlott területek helyreállítását célzó politikát. Ez lehetővé tenné a helyi lakosok számára, hogy folytathassák mezőgazdasági tevékenységüket, és így túlélhessenek a hazájukban. Mindenekelőtt viszont a fosszilis forrásokról a megújuló energiára való átállás felgyorsítására van szükség. Ez az egyetlen módja annak, hogy megállítsunk egy olyan vándorlási hullámot, mely a felismerhetetlenségig megváltoztatná a bolygót.