Nyílt ajtók mögött

Nyitott kapcsolatok – női szemmel

Még most is tisztán emlékszem, amikor egy parázs péntek este egy szórakozóhelyen észrevettem egy nőt, két férfival karöltve. Először nem tudtam eldönteni, mire gondoljak, de a többiek reakciója világossá tett mindent. Csodáltam, ahogy a nő a rá szegeződő gyilkos szempárok kereszttüzében életben maradt, sőt – meglepetésemre –, mintha lepergett volna róla minden. A mai napig kíváncsi vagyok arra, hogy megpróbált-e bárki is benézni az elénk táruló látvány kulisszái mögé ahelyett, hogy azt hajtogatta volna: ilyet egy rendes lány sosem csinál!

Merthogy a nő még a 21. században sem rúghatja fel a konvenciókat azzal, hogy neki karrier kell, család pedig nem, vagy egyéjszakás kalandokra vágyik, netán nyitott kapcsolatba kezd – sokan gondolkodunk így, ezt várja el a társadalom, noha a mérleg a nemi szerepek tekintetében manapság már egyre kiegyenlítődni látszik. Nem kell különösen részleteznünk a tényt: ha egy férfi úgy dönt, hogy kikacsint a kapcsolatából, akkor nem kerül rá skarlát betű, ellenben mi rögtön Hester Prynne-é válunk egy ilyen eset után. Ezt Dóra is így látja, aki két éve él nyitott kapcsolatban a szerelmével: „Ha elmegyünk szórakozni, tulajdonképpen az összes ember cédának néz, ha két férfival vagyok. Eleinte ezt nagyon nehéz volt feldolgozni, de ma már sikerül ettől elvonatkoztatnom” – vallja.

Persze hiába a szúrós tekintetek, megvan annak az oka, hogy miért kezd valaki ilyen viszonyba. Általában az emberek úgy gondolják, így tapasztalatot gyűjthetnek és újdonságot csempészhetnek a szürke és ellaposodott hétköznapokba. Ez pedig nem is biztos, hogy csoda: a statisztikák szerint tavaly 23.200 házasság végződött válással Magyarországon. Érdekes lenne azt is számszerűsítve látni, hogy hányan maradnak együtt csendes rezignáltságban és még érdekesebb, hogy hányan próbálnak ellene tenni is valamit. Végtére is, miért annyira elképzelhetetlen, hogy valaki a kiutat a rideg valóságból nem a szétválásban látja, hanem egy nyitott kapcsolatban, még akkor is, ha ez sokunk számára normaszegésnek tűnik?

Nyílván szokványosabb, hogy inkább maradunk az állóvízben, vagy újabb szerelembe esünk, amikor a szenvedély szenvedésre vált, ugyanakkor az is igaz, hogy ez valamilyen szinten megalkuvás. Dóra is így gondolja, és inkább kap megvető pillantásokat – főként nőktől –, mintsem hogy boldogtalanul éljen. Attól még, hogy ő vagy bárki más így érzi jól magát, nekünk nem kell ugyanígy tennünk, elég, ha elfogadjuk, hogy ők emellett az életforma mellett döntöttek. A lesújtó pillantásoktól függetlenül pedig az a legfontosabb, hogy egy ilyen szerelemben mindenki ugyanazt akarja. „Csak akkor menjen bele valaki, ha úgy érzi, bírni fogja. Ezzel a szabadsággal okosan kell tudni élni, és bátorság kell hozzá”. Mert egy biztos: sokak szemében egy ilyen nő mindig Hester Prynne marad.