Hashtag- feminizmus

A hashtag forradalomról...

2015-re a hashtag-aktivitás, más néven hashtivizmus csúcsokat döntögetett. A Twitteren 2012 és 2015 között a feminizmussal kapcsolatos bejegyzések 300%-kal emelkedtek meg, és olyan óriáskampányok hódították meg a világot, mint az Emma Watson közreműködésével indított #HeForShe, mely a férfiakat is bevonta a legújabb kori feminizmus ügyébe. Beyoncé, mint az online tér legbefolyásosabb popikonja, rengeteget tett eddigre azért, hogy a feminizmus elveszítse korábbi szitokszó jellegét, vagy, ahogy Emma Watson fogalmazott, kellemetlen voltát.

Az új feminizmus visszatér a gyökerekhez, végletekig csupaszítva a fogalmat: feminista az, aki hisz a nemek egyenjogúságában.

A magunk részéről hozzátesszük, hiszünk a szabad választás jogában is, azaz leghőbb vágyunk, hogy a nők olyan életet élhessenek, amilyet ők maguk szeretnének, legyen az egy hétgyerekes anyáé vagy egy, a karrierjére koncentráló nőé, vagy ezek egyvelege, váltakozása, és még milliónyi egyéni kombináció.

Mellbimbók és nőgyűlölet

Ma már szinte nem zárulhat úgy ELLE-sztárinterjú, hogy a hírességet ne kérdezte volna meg az újságíró, vajon feministának vallja-e magát, és az a jó, hogy ezt a fejlett világ nőknek szánt sajtótermékeiben egyre több férfitől is megkérdezik. Naponta új hashtagek születnek a feminizmus ernyője alatt, a #freethenipples-től – mely a mellbimbók szabadságát hirdeti – a #yesallwomen-ig, mely egyenesen a nőgyűlölet ellen küzd. Rengeteg a konkrét ügyekhez kapcsolódó online véleménynyilvánítás is, mint a #Bringbackourgirls, amely akkor robbant, amikor a Boko Haram elrabolt 273 nigériai iskolás lányt. Vagy hogy egy friss példát említsünk, a #FreeKesha, amit az énekesnő, Kesha védelmében kezdtek használni a rajongók, aki szerződést bontana a Sonyval, arra hivatkozva, hogy a producere éveken át szexuálisan bántalmazta, ám a bíróság egyelőre nem látja jogosnak a kérelmét.

Uralni a virtuális terepet

Rendben, ez mind szép és jó, de vajon mit ér el a hashtag-feminizmus a való életben? Az biztos, hogy felkelti a figyelmet a téma iránt. Az emberek az utóbbi években az online terekben bizonyíthatóan többet beszélnek róla, hogy a szexuális erőszak milyen gyakori, egyre erősebb a szembenézés azzal, hogy a nemi erőszak eseteiből milyen keveset jelentenek be a rendőrségen, és azoknak is milyen töredékrészéből lesz ítélet. Terítékre került a beleegyezés témája – vagyis hogy teljes és egyértelmű hozzájárulás kell mindkét részről a szexuális aktushoz –, és Kanadában vagy az Egyesült Államokban már arról is beszélnek, hogy ezt az elvet az alaptanterv kötelező részévé kéne tenni. A nemierőszak-történetek igazi hírekké váltak az újságok címlapján, és nem csak a rendőrségi közleményekben.

Az, hogy a nőket érintő kérdések ilyen mértékben felszínre kerültek a közösségi médiában, végül is nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy ezt a terepet alapvetően nők uralják. Morra Aarons-Mele internetes piackutató, a Women Online alapítója szerint a napi Facebook-aktivitás 62%-át globálisan a nők generálják, és ők teszik ki a Twitter-felhasználók 53%-át. Sokkal termékenyebb tweetelők, mint a férfiak, és az olyan oldalakon is aktívabbak náluk, mint a Pinterest, a Tumblr és az Instagram.

A közösségi médiában folyó aktivizmus egyik lelkes amerikai kutatója, Tom Watson – aki olyan könyveket írt, mint a Getting Involved, Changing the World (Vegyél részt, változtasd meg a világot!) – hozzáteszi:

„A szabadság, hogy a nők megoszthatják egymással igazi érzelmeiket – dühöt, szomorúságot, ellenérzést, örömöt – adja azt a különleges erőt, ami a közösségi hálókon szárba szökkent feminizmust belülről hajtja.
És van az aktív feministáknak egy rendíthetetlen, összehangolt koalíciója, amely pillanatok alatt áll fel, ha szükséges, hogy fellebbentse a fátylat a szexista támadásokról.”

Az cikk folytatását az ELLE aktuális, áprilisi számában olvashatjátok!