„A parfüm: mágia” - Interjú Minya Viktóriával

Egy magyar parfümőr Párizsban

Mi volt a legelső illatélményed?

Legelső és legmeghatározóbb illatélményem gyerekkoromban volt, amikor apukám vágta a füvet. A gyönyörű tavaszi napsütésben mindent átjárt a friss fűszálak illata.

Melyik volt életed első parfümje?

Már gyermekkoromban rajongtam az illatokért, mániákusan gyűjtöttem az illatmintákat, és mozi előtt mindig rávettem a barátnőimet egy gyors látogatásra a szomszédos parfümériába. Általános iskolában ajándékoztunk egyik Mikuláskor, és ott kihúzott egy srác (akibe egyébként 13 évesen halálosan szerelmes voltam), aki Salvador Dalí Dalissime nevű parfüméből ajándékozott nekem egy kis illatmintát. Ez mindössze hat milliliter volt, de a mai napig őrzök belőle pár cseppet, olyan nagy becsben tartom. Ez a kis parfümminta egy óriási lavinát indított el, az elkövetkezendő években mániákusan gyűjtögettem a kis üveges parfümöket.

Közgazdászból lettél parfümőr. Az út melyik része volt a legnehezebb?

Talán azok az évek, amíg a parfümőrképzésre gyűjtöttem. Én már gyermekkoromban tudtam, hogy valami hasonlót akarok majd csinálni, a szüleim viszont nagyon szerették volna, hogy valami „normális” szakmám legyen, ezért elvégeztem a közgazdász szakot. Ennek utolsó évét Párizsban töltöttem. Itt döntöttem el, hogy „Orr” szeretnék lenni. A divat és fények fővárosa nagyon inspiráló volt, de az igen költséges képzés elvégzésére friss diplomásként nem volt elég pénzem. Kellett egy olyan munka, amivel elő tudom erre teremteni az anyagiakat. Több éven át dolgoztam humán-erőforrás menedzserként, de ez idő alatt az ebédszüneteimet mindig a céggel szomszédos Guerlain parfümériában töltöttem az illatok között.

Mesélnél az első saját parfümödről, a Hedonistról? Mi inspirált a készítés során, és miben rejlik a különlegessége?

Grasse-ba jártam iskolába, ami kivételesen fontos hely egy parfümőr életében. Minden leendő parfümőrnek el kell itt töltenie néhány évet az élete során. Kultúrtörténeti szempontból is nagyon érdekes, mert ez a hely valójában a modern parfümkészítés bölcsője. Az iskolában parfümtörténelmet is tanultunk, és az ütött szöget a fejembe, hogy mennyire más most már egy parfüm, mint ami régen volt. Még ötven évvel ezelőtt is különleges szerepet töltött be az emberek életében: rituális dolognak számított, exkluzív volt. Ehhez képest napjainkra lecsökkent a jelentőségük. Szerettem volna, hogy az a termék, amit először megalkotok, visszahozza az illat aranykorát, és azt akartam, hogy ugyanazokat az érzéseket váltsa ki a nőkből, akik viselik, mint régen: hogy mágikus ereje van.

Rengeteg olyan visszajelzést kapok a Hedonistról, hogy nagyon tetszik a férfiaknak, sokan azt mondják, hogy ehhez az illathoz nem fogható semmi más.

Egy új illatkompozíció elkészítéséhez mi alapján választasz összetevőket?

Minden fejben dől el. Amikor beindul az inspirációs folyamat, és egy idő után annyira erős az ihlet, hogy szinte az ereiben érzi az ember, na akkor érdemes papírra vetni az alapötletet. Hosszú kísérletezés következik, aztán a századik vagy ezredik próbálkozás után megalkotja azt az illatot, ami a legközelebb áll a tökéleteshez.

Melyik a kedvenc alapanyagod?

Nagyon szeretem a mandarinolajat, főleg borongós, hideg estéken. Valószínűleg a gyerekkori emlékeim miatt minden alkalommal „Télapós” hangulatba hoz.

Mi inspirál Párizsban?

Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de legjobban talán az Eiffel-torony: szerintem tudat alatt a rajta óránként villódzó fények ihlették a Hedonist csillogását, vagyis az üvegben található aranyló kristályokat.

Van még valamilyen szenvedélyed az illatokon kívül?

Nagyon szeretek táncolni. Egy ideig professzionális szinten hastáncoltam, most már sajnos nincs erre időm, de voltak fellépéseim itt Párizsban is.

Min dolgozol most?

November végén jelentek meg az új parfümök, többek között a Tokaji Aszú akkordokkal fűszerezett Eau De Hongrie, ami azonnal nagyon népszerű lett. Ez az újragondolt „Magyar Királyné Vize”, amit a XIV. században Erzsébet királyné készíttetett. A rozmaringot is tartalmazó illat a legenda szerint annyira varázslatos volt, hogy minden betegséget enyhített, sőt még szebbé is tette viselőjét.  Amikor erről az illatról tanultunk Grasse-ban, büszke voltam arra, hogy Magyarország ilyen szinten kapcsolódik a parfümkészítéshez, és eldöntöttem, hogy én ezt újra szeretném alkotni. Nem másolni akartam, csak egy olyan új parfümöt létrehozni, ami az orvoslásra is alkalmas.

Jelenleg is új illatokon dolgozok, de ezekről még nem beszélhetek. A parfümkreáción kívül workshopokat és előadásokat tartok a parfümőrök titokzatos világáról. Illetve személyre szabott illatotokat is készítünk, az egyikre különösen büszke vagyok: egy különleges feketeribizlis parfümről van szó, el is neveztük „tündér-illatnak”, annyira éteri és varázslatos.