Elválunk vagy együtt maradunk?
A házasság intézménye sokat vesztett régi fényéből, a nyugati civilizáció legtöbb országában csökken a házasságkötések, és nő vagy stagnál a válások száma. Aki mégis az esküvő mellett dönt, az bízik a sikerben, de rengeteg a csalódás. Belső és külső körülmények, úgy tűnik, egyre nehezebbé teszik, hogy megálljuk a helyünket a kötelékben és boldogan éljünk együtt, míg meg nem halunk. Magyarországon jelenleg 10 házasságkötésre nagyjából 6 válás jut, ez Európában középmezőnyt jelent, az amerikainál pedig rosszabb eredményt. Az óceán túlpartján, ahol évtizedek óta divat terápiára járni, a páros segítségkérés is sokkal elterjedtebb, mint nálunk, sőt, több államban nem is lehet elválni anélkül, hogy a házaspár ne venne részt előbb ingyenes pszichológiai tanácsadáson, családterápián. A sikeres terapeuták igazi sztárok, akik kutatási eredményeikkel valóban hatással tudnak lenni a társadalomra.
Szerelem a laborban
Közéjük tartozik John Gottman pszichológus professzor is, aki vette a fáradságot, és immár 50 éve folytatja megfigyeléseit a sikeres és sikertelen házasságokról. Meggyőződése, hogy sokkal több házasság lenne megmenthető, mint azt a statisztikák sugallják, ha a mítoszok helyett a tudomány egzakt válaszaihoz tartanánk magunkat. Seattle-ben berendezte „A szerelem laboratóriumát", amely valójában egy bekamerázott stúdiólakás, és több száz véletlenszerűen kiválasztott friss házast hívott meg, hogy megfigyelhesse a viselkedésüket és választ kapjon a mindenkit régóta kínzó kérdésekre: Miért van az, hogy egyes kapcsolatok működnek, mások meg felrobbannak, mint egy időzített bomba? És vajon meddig menthető egy házasság? Az évtizedek alatt felvett adatok és elemzések végül is oda vezettek, hogy Gottman ma 91 százalékos valószínűséggel meg tudja jósolni egy párról, akivel negyedórát beszélget, el fognak-e válni a következő hét évben. Ez így önmagában még nem lenne túl pozitív, Gottman nem is erre büszke igazán, hanem az általa kidolgozott Hét Alapelv rendszerére, amely a visszajelzések alapján hathatós segítséget nyújt a válás megelőzésében.
A legelső tudnivaló, mint mondja, tökéletesen egyszerű: a hosszú távon boldog párok abban különböznek a boldogtalanoktól, hogy a mindennapokban olyan dinamikára találtak, amiben az egymás iránti negatív gondolataikat és érzelmeiket – amik mindenkinél megvannak – felülmúlják a pozitívak. Ehhez a legjobb út – tadam! - a barátság. Gottman alig beszél szexről és szerelemről, viszont könyveiben rendszeresen lelkünkre köti, hogy a boldog házasságok mély barátságon alapulnak, ahol a felek kölcsönösen ismerik, tisztelik egymást és élvezik egymás társaságát. A barátság a legjobb védelem az ellenségességgel szemben, ezért ezt kell erősíteni, és a hozzá szükséges érzelmi intelligencia tanulható. The Seven Principles for Making Marriage Work (Hét alapelv a jól működő házassághoz) című sikerkönyvében elméleti és gyakorlati tanácsok sokaságával segít a fejlődésben.
Ne nézz vissza haraggal!
Gottman írásában az a jó, hogy nem ex cathedra mondogatja, mit és hogy kéne csinálni, hanem az általa látott jó bevált példákból okulva mesél. Már mindjárt az első alapelvnél így fogalmaz: „Az érzelmileg intelligens párok bensőséges ismeretséget ápolnak egymás világával. Emlékeznek a másik életének jelentős történéseire, és mindig friss információkkal rendelkeznek a tényekről és érzésekről, amik a másikban nyomot hagynak. Ismerik egymás életcéljait, aggodalmait, reményeit". Az első elv tehát így szól: tágítsd a „szeretettérképet". Jobban megismerni a másikat és megosztani vele legbelsőbb énedet egész életen át tartó folyamat, de busásan megtérül: aligha adhat egymásnak nagyobb ajándékot két ember, mint a mély megértettség örömét.
Közhely, de igaz, hogy a szerelem elmúlik, a szeretetet és csodálatot viszont meg kell őrizni. Ez Gottman második alapelve. Párterápiában sokszor látni, hogy a sok ellentét alatt még ott él ennek a két alapvető összetevőnek a rendszere, ilyenkor a házasság megmenthető. Ha azonban ezek teljesen hiányoznak, a dolog reménytelen. A legjobb eszköz a szeretet és csodálat feltárására az, hogy a párokat a kapcsolat múltjáról beszéltetik. Sajnos, a sok negativitás elburjánozhat, mint a rosszindulatú rák, és képes időben visszafelé is felemészteni a pár jó emlékeit. Még mielőtt ez megtörténne, kezdjük el tudatosítani magunkban a párunk minden apró lépését, ami tetszik nekünk, és mondjuk is el neki, ajánlja a szakember. Lehet, hogy hülyén érezzük majd magunkat, amikor ilyeneket mondunk: „Nagyon tetszett, ahogy tegnap a szülőin felszólaltál", de nem kell attól félni, hogy ezzel csak látszatra szépítjük a kapcsolatunkat. Ezek az észrevételek segítenek, hogy újra a maga realitásában lássuk a másikat.
Az ördög a házasságban is a részletekben rejlik. Gottman szerelemlaboratóriumában kiderült: azok lesznek boldogok, akik a mindennapok apró momentumaiban kapcsolódnak egymáshoz, azaz minduntalan egymás felé fordulnak. Az interperszonális kommunikációban sokszor csak apró jelzéseket küldünk a másik felé, hogy reagáljon ránk (például: Nézd csak azt a madarat!, vagy: Egész helyes volt Jancsi unokatestvére, nem?). Ezeket nem szabad elszalasztani, mert valójában a veszekedések nagy része nem is a pénzről, vagy a szexről szól, hanem azért robban ki, mert az ilyen minijelzésekre elmaradtak a válaszok. Következhet ez rossz természetből, fáradtságból, vagy a digitális eszközök térnyeréséből, mindenesetre szigorúnak kell lennünk, ha a jelenség felüti a fejét.
Cikkünk folytatását az ELLE aktuális, augusztusi számában találják meg!
Fotó: Getty Images / Caiaimage
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!