Védett házak: hogyan működnek Magyarországon?

Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni nem csak lelkileg rettenetesen megterhelő: az áldozatoknak gyakran a saját és gyermekeik biztonsága mellett a lakhatásukról, megélhetésükről és teljes életük újrakezdéséről is gondoskodniuk kell. Magyarországon mindössze 286 férőhely áll rendelkezésre a kapcsolati erőszak elől menekülők számára – a terepen dolgozó szakembereket és áldozatsegítő szervezetek képviselőit kérdeztük arról, hogyan működik a hazai ellátórendszer, milyen segítséget kaphatnak az érintettek, és hol vannak a legnagyobb hiányosságok.

 

A hazai ellátórendszer működéséről Földes Esztert és Rácsok Balázst, a kapcsolati erőszak áldozatainak krízisellátásával foglalkozó Ökumenikus Segélyszervezet intézményvezetőit, valamint két civil szervezet munkatársait kérdeztük: Péter Nadát, a nők és gyermekek elleni erőszak megelőzésével, az áldozatok támogatásával és érdekképviseletével foglalkozó NANE Egyesület szociális szakértőjét, illetve Spronz Júliát, az elsősorban jogi segítségnyújtásra és érdekvédelemre specializálódott PATENT Egyesület jogászát.

Milliókat érint a kapcsolati erőszak, mégis alig van hová menekülni

A párkapcsolati és családon belüli erőszak Magyarországon súlyos társadalmi probléma. Egy 2024-es, Héra, Füstös és Mészáros által készített hazai kutatás szerint a felnőtt lakosság mintegy 31 százaléka, vagyis hozzávetőleg 2,5 millió ember tapasztalta már meg a kapcsolati erőszak valamely formáját. Ehhez képest az áldozatok biztonságos elhelyezésére szolgáló intézményekben jelenleg összesen 300-nál is kevesebb férőhely áll rendelkezésre.

Pedig a bántalmazó kapcsolatból való kilépés nemcsak érzelmileg rendkívül megterhelő, hanem komoly szervezési nehézségekkel és veszélyekkel is járhat. A különköltözés, a válás kezdeményezése vagy a gyermekekkel való menekülés fokozhatja a bántalmazó fenyegető, kontrolláló és agresszív viselkedését. Az áldozatoknak ráadásul gyakran úgy kell újrakezdeniük az életüket, hogy nincs hová menniük, és nincs kire támaszkodniuk.

A bántalmazás következtében elszigetelődhettek családtagjaiktól és barátaiktól, anyagilag függő helyzetbe kerülhettek, vagy attól tarthatnak, hogy a bántalmazó azokon is bosszút áll, akik segítenek nekik.

Éppen ezért különösen fontos lenne, hogy ebben a kiszolgáltatott és veszélyes időszakban olyan intézményi háttér álljon rendelkezésükre, amely biztonságot, stabilitást és valódi segítséget nyújt. Földes Eszter és Rácsok Balázs hangsúlyozzák, hogy a segítségkéréshez nem szükséges megvárni a fizikai erőszakot. A rendszeres megalázás, a fenyegetés, az elszigetelés, az anyagi függőségben tartás vagy a mindennapok folyamatos ellenőrzése önmagában is indokolhatja a biztonságos elhelyezést. Magyarországon jelenleg három, egymásra épülő ellátási forma segítheti a bántalmazás elől menekülőket: a krízisközpontok, a titkos menedékházak és a félutas házak.

Mit nyújtanak a védett házak?

Az úgynevezett védett házak olyan, a kapcsolati erőszak áldozatainak és velük együtt menekülő gyermekeiknek biztonságos, átmeneti lakhatást biztosító intézmények, amelyek a közvetlen veszélyhelyzet kezelésén túl szociális, pszichológiai és jogi segítséget is nyújtanak az érintetteknek. Az OKIT, azaz az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot működtető Ökumenikus Segélyszervezet munkatársainak tájékoztatása alapján a jelenlegi ellátórendszer három, egymásra épülő intézménytípusból áll: a krízisközpontok és a titkos menedékházak a közvetlen krízishelyzet kezelését szolgálják, míg a félutas házak már az önálló élet újrakezdését támogatják. A krízisközpontok legfeljebb nyolc hétre biztosítanak elhelyezést és elsődleges feladatuk a közvetlen veszélyhelyzet kezelése, az áldozat stabilizálása és a továbblépés lehetőségeinek feltérképezése, míg a titkos menedékházakban akár hat hónapig is maradhatnak az érintettek.

A hosszabb idő lehetőséget ad arra, hogy ne csupán az azonnali krízist kezeljék, hanem a bántalmazás összetettebb következményeivel is foglalkozzanak és ezalatt elindulhatnak például a válással, a szülői felügyelettel vagy a kapcsolattartással összefüggő jogi eljárások.

Mindkét intézménytípusban biztosíthatják az alapvető szükségleteket, az étkezéstől és ruházattól az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésig. Emellett szociális munkások, pszichológusok és jogászok segítik a menekülőket, bár a teljes körű jogi képviseletet az intézmények általában nem tudják vállalni. A következő lépcsőfokot a félutas házak jelenthetik, amelyek akár öt évig biztosíthatnak lakhatást. Ide jellemzően olyanok kerülhetnek, akik már rendelkeznek önálló jövedelemmel, és vállalják az előtakarékosságot. A cél a fokozatos önállósodás, a munkavállalás és a tartós lakhatás megteremtése.

A biztonságos menedék mellett az önállóság visszaszerzése is cél

A védett házakba történő bekerülést jellemzően az OKIT koordinálja: a telefonszolgálat munkatársai felmérik a segítséget kérő helyzetét, veszélyeztetettségét és szükségleteit, majd szükség esetén megszervezik az elhelyezését. A fogadásról az adott intézmény dönt, a titkos menedékházak pontos címe pedig biztonsági okokból nem nyilvános.

Az állami ellátórendszernek és a védett házak munkatársainak azonban nem pusztán az a feladatuk, hogy biztonságos környezetet teremtsenek az áldozatok számára. A tartós bántalmazás ugyanis súlyosan károsíthatja az érintettek önbizalmát és önértékelését, valamint korlátozhatja a lelki, gazdasági és fizikai erőforrásokhoz való hozzáférésüket. A bántalmazásnak gyakran része az áldozat elszigetelése a családjától és a barátaitól, az anyagi függőség kialakítása, valamint az életének akár legapróbb részleteire is kiterjedő kontroll. A bántalmazás elszenvedői közül sokan hosszú időn keresztül még olyan hétköznapi kérdésekben sem dönthettek önállóan, mint hogy milyen ruhát viseljenek, kivel találkozzanak vagy mire költsék a pénzüket.

Nem az a feladatunk, hogy helyettük hozzunk döntéseket, hanem hogy támogassuk őket saját erőforrásaik felismerésében, önbizalmuk megerősítésében és a következő életszakaszuk megtervezésében

– fogalmaznak az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai.

Külön figyelmet igényelnek a menekülő gyermekek is, akik akkor is elszenvedői a családon belüli erőszaknak, ha fizikailag nem bántalmazzák őket. A menekülés számukra is veszteségekkel járhat: el kell hagyniuk otthonukat, iskolájukat és barátaikat. Ezért fontos, hogy saját szükségleteikhez igazodó pszichológiai és szükség esetén fejlesztőpedagógiai segítséget kapjanak.

286 férőhely, több millió áldozat

Magyarországon jelenleg 20 krízisközpont és nyolc titkos menedékház működik, összesen 286 férőhellyel. Emellett több mint 120 családok átmeneti otthona is fogadhat bántalmazás elől menekülő szülőket és gyermekeiket, ezek azonban nem kifejezetten a kapcsolati erőszak áldozatai számára kialakított intézmények. Az OKIT évente körülbelül 11 ezer hívást kezel, és 1500–2000 elhelyezést kezdeményez. Korábbi statisztikái szerint az esetek mintegy 95 százalékában sikerült szabad férőhelyre elhelyezést kezdeményezni. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy elegendő intézmény működne. Földes Eszter és Rácsok Balázs szerint egy országos figyelemfelhívó kampány hatására a férőhelyek szinte azonnal betelnének, és akár a jelenlegi kapacitás két-háromszorosa is kevés lehetne.

Kapcsolódó tartalom Nem kell megütnie ahhoz, hogy bántalmazzon – a kapcsolati erőszak láthatatlan formái

A NANE Egyesület munkatársa, Péter Nada arra is rámutat, hogy az ellátórendszer egyik legsúlyosabb problémája éppen az, hogy a biztonságba helyezés nem feltétlenül jelent valódi kiutat a bántalmazó kapcsolatból. A menekülő nőket gyakran több száz kilométerre helyezik el korábbi lakóhelyüktől, ennek következtében elveszíthetik munkahelyüket, elszakadhatnak támogató kapcsolataiktól, gyermekeiknek pedig új iskolába kell kerülniük.

A biztonság nem feltétlenül jár együtt a stabilitással, hiszen a kezdeti nyolc hét elteltével könnyen lehet, hogy egy másik városban vagy megyében található intézménybe kell költözniük.

A NANE tapasztalatai szerint ilyen körülmények között rendkívül nehéz önálló életet kezdeni, különösen azoknak, akik már a menekülés előtt is gazdasági erőszakot szenvedtek el: partnerük nem engedte őket dolgozni, elvette a keresetüket, vagy minden jelentősebb vagyontárgy kizárólag a bántalmazó nevén volt. A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő utánkövetési adatok arról, hányan térnek vissza a bántalmazójukhoz, és milyen okok állnak a visszatérés mögött. Álláspontjuk szerint a visszatérés nem magyarázható kizárólag a bántalmazó kapcsolatok pszichológiai dinamikájával. Sok nő azért kerülhet vissza korábbi élethelyzetébe, mert az intézményi ellátás után sem rendelkezik lakhatással, megfelelő jövedelemmel vagy olyan támogatással, amely lehetővé tenné az önálló újrakezdést.

Párhuzamos rendszerek, hiányzó együttműködés

Spronz Júlia, a PATENT Egyesület munkatársa szerint komoly hiányosságok vannak az állami intézmények és a kapcsolati erőszak áldozataival évtizedek óta foglalkozó független civil szervezetek együttműködésében. A probléma már az OKIT 2005-ös létrehozásakor jelentkezett.

A területen akkor már évek, évtizedek óta egyedüliként dolgozó független, civil nőszervezetek tudására, tapasztalatára nem kívánt egyik kormány sem támaszkodni, így a mi működésünkkel párhuzamosan építették ki a saját ellátórendszerüket

– fogalmaz. Emiatt a civil szervezeteknek ma sincs érdemi rálátásuk az intézmények működésére és a szolgáltatások minőségére.

A NANE anonim lelkisegély-vonalat működtet, elhelyezést azonban nem tud biztosítani. Tapasztalataik szerint az ellátórendszerből gyakran hiányzik a traumatudatos, áldozatközpontú szemlélet.

Előfordulhat, hogy a szakemberek nem ismerik fel megfelelően a bántalmazás dinamikáját, összemossák az elkövető és az áldozat felelősségét, vagy éppen az anyát kérik számon azért, hogy miért nem hagyta el korábban a bántalmazót

– mondja Péter Nada.

A menekülőknek egyszerre lehet szükségük rendőrségi védelemre, jogi, pszichológiai és gyermekvédelmi segítségre, valamint lakhatásra. Az intézmények közötti együttműködés hiányában azonban nekik kell eligazodniuk a különböző szolgáltatások között. Különösen nehéz azok helyzete, akik pszichiátriai vagy függőségi problémákkal is küzdenek.

A NANE ezért a férőhelyek bővítése mellett az intézmények közötti együttműködés fejlesztését is sürgeti. A szervezet önkormányzatokkal közösen már kidolgozott olyan együttműködési modelleket és szakmai kézikönyveket, amelyek az áldozatok összehangolt ellátását segítik. Péter Nada szerint ezek más településeken is alkalmazhatók lennének.

Az Isztambuli Egyezmény szerepe

Magyarország 2014-ben írta alá a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését célzó Isztambuli Egyezményt, annak ratifikációjára azonban azóta sem került sor. Az egyezmény átfogó intézkedéseket ír elő a megelőzés, az áldozatvédelem és az elkövetők felelősségre vonása területén. A ratifikáció érdekében október 11-én Rácz Zsuzsa író kezdeményezésére 13 magyar női lap – a Dívány, az ELLE, az Éva, a Femina, a GLAMOUR, a JOY, a Marie Claire, az nlc.hu, a Nők Lapja, a Story, a Best, a Terézanyu és a WMN.hu – szerkesztősége indított közös kampányt, a november 12-i miniszterelnöki bejelentés alapján pedig most megindulhat a ratifikáció folyamata. Földes Eszter és Rácsok Balázs szerint az egyezmény ratifikálása elősegíthetné a menedékhelyi férőhelyek bővítését, a speciális ellátások kialakítását és az áldozatok jogainak hatékonyabb védelmét. A férőhelyek növelése mellett ugyanakkor elengedhetetlen a hosszú távú lakhatási és anyagi biztonság megteremtése, valamint az intézmények közötti együttműködés javítása is, hiszen a biztonságos elhelyezés önmagában még nem garantálja az önálló újrakezdés lehetőségét.