Itt a válasz – ezért buknak el az újévi fogadalmak még januárban

Az újévi fogadalmak általában nagyon hamar elbuknak, és ennek jó oka van. 

Az év utolsó napjaiban általában úgy érezzük, hogy január 1. egyfajta varázsgomb, és ha eljön az éjfél, akkor tiszta lappal indulhat minden, és teljesen más emberek leszünk. Ekkor jönnek általában az olyan újévi fogadalmak, minthogy korábban kelünk, többet mozgunk, tudatosabban eszünk. Az első pár napban igyekszünk is tartani magunkat az elképzeléseinkhez, de aztán a hónap közepe környékén szépen, lassan elengedjük ezeket, mintha a varázs elpárologna. Mindez kudarcnak tűnhet, de mi van akkor, ha nem az, hanem teljesen normális? 

Miért bukik el a legtöbb fogadalom már januárban?

A helyzet az, hogy a klasszikus újévi fogadalmak nagy része már a születésük pillanatában kudarcra vannak ítélve. Nem, nem azért, mert gyengék vagy lusták vagyunk, hanem azért, mert rosszul fogalmazzuk meg őket. 

Túl nagy, túl gyors, túl tökéletes

• „Idén minden nap sportolok.”
• „Soha többé nem eszem cukrot.”
• „Mától teljesen új életet kezdek.”

Ezek jól hangzanak, de a probléma az, hogy egyik sem valódi cél, sokkal inkább fantázia. Nincsenek konkrétumok, kitűzött mérföldkövek, csak egy elképzelés, hogy mostantól minden más lesz. A helyzet azonban az, hogy a fenti fogadalmak mögött egy olyan kimondatlan elvárás áll, ami azt sugallja, egyik napról a másikra eltűnik a régi énünk, és felhagyunk minden rossz szokásunkkal, de lássuk be, ez valójában lehetetlen. Senki sem tud kivetkőzni teljesen magából, és valójában nem is kell. 

A dátumra koncentrálunk, nem a folyamatra

Január 1-jét sokan úgy kezeljük, mintha egy új élet startvonala lenne. Pedig a valóságban csak egy nap a sok közül: fáradtsággal, munkával, családdal, stresszel. Ha a motiváció csak dátumhoz kötött, természetes, hogy pár hét alatt kifullad.

A fogadalom gyakran büntetés, nem gondoskodás

A fogadalmaink gyakran inkább büntetések, amik ahhoz kapcsolódnak, amit nem szeretünk. Sokan például azt gondolják, 

utálom, ahogy kinézek, ezért kényszerítem magamat az edzésre.

Ezzel csak az a baj, hogy amikor a fogadalom mögött szégyen, önutálat vagy folyamatos önkritika áll, a lelkünk ösztönösen védekezik, és természetesen ellenáll. Tudnod kell, addig nem jön el a tartós siker, amíg nem azért cselekszel, mert szereted és tiszteled magad annyira, hogy jót tegyél a testednek és a lelkednek. 

A fogadalmak nem arról szólnak, hogy új embert faragj magadból, hanem arról, hogy önmagad legjobb verziójává válj. 

Nem baj, ha elbuknak a fogadalmak

Éppen ezért egyáltalán nem baj, ha az újévi fogadalmaid elbuknak, hiszen emberből vagy, és lesz, amikor elbotlasz, a kérdés már csak az, képes vagy-e ebből felállni. Igen, lesz olyan hét, amikor semmi nem jön össze, de olyan is, amikor simán teljesíted, amit elterveztél. Mindkettő része az emberi létezésnek. Egy kihagyott edzés, egy fánk, egy „ma sem ment” nap nem törli a teljes évedet.

Mindent és néha semmit

Nem kell a „mindent vagy semmit” gondolkodás csapdájába esni: a fejlődés sokkal inkább „mindent és néha semmit” mottójában rejlik. A legjobb fogadalmak ráadásul nem azok, amiket január elsején kötelezően megfogalmazol vagy leírsz. Igazán az számít, mit teszel önmagadért a szürke hétköznapokon. Ha január végére elfelejted a nagyszabású fogadalmakat nincsenek semmi gond, hiszen az újrakezdés nem egyetlen naptól függ, hanem bármelyik reggeltől, pillanattól, amikor azt érzed, „oké, próbáljuk meg újra”.

(via)