Ita O’Brien újragondolta és forradalmasította a filmvásznon megjelenő szexualitást – a forgatásokon megélt tapasztalatait mi is hasznosíthatjuk magánéletünkben.
Ki ne emlékezne azokra a fiatalkori filmes élményeire, melyekben szexualitással találkozott? Eleinte lenyűgöztek minket az olyan jelenetek, mint a Gossip Girlben a limuzin hátsó ülésén egymásnak eső szerelmesek, vagy a tökéletes romantika pillanatai a Szerelmünk lapjaiban. A mára klasszikusnak számító kultfilmben, a Kegyetlen játékokban is teljesen normálisnak, mi több, fétisszerűnek láttuk a zsarolással szexre kényszerítést. Csakhogy ez minden volt, de nem valóság: hiányoztak belőle olyan természetes dolgok, mint a kínos pillanatok, az esetlen tapogatózás, az óvszerhúzás, vagy éppen tabuként kezelték a szeméremszőrzet, a menstruáció témáját.
A média világa sem a filmekben, sem a televízióban nem vállalta fel a párkapcsolatok valódi bemutatását és a szexuális nevelés felelősségét. Az iskolában nem kaptuk meg a szexuális életünkben szükséges ismereteket, ezért különböző rossz szokásokat vettünk fel, teljesíthetetlen elvárásokat támasztottunk magunkkal szemben és olyan dolgokkal kapcsolatban kezdtünk szégyent érezni, amikkel nem kellett volna. Pedig ezekben a filmes szexjelenetekben a színésznők sorsa a (nagy többségben férfi) rendezők kezében van, és bizony nem egyszer előfordul, hogy a forgatáson tapasztalt élmények mély hegeket hagynak bennük. Így járt Salma Hayek színésznő is, aki az 1995-ös Desperado című filmben szerepelt először erotikus jelenetben, és nemrég vallotta csak be a nagyközönségnek, hogy nemcsak sírt tőle, de azóta is fájó, maradandó nyomot hagyott benne. Az Armchair Expert podcast beszélgetésében emlékezett vissza rá, hogy az eredeti forgatókönyvben nem is szerepelt szex, csak a forgatás előtti utolsó pillanatban merült fel annak ötlete.
Maria Schneider színésznő története is hasonló, akinek egész életét végigkísértette annak a meglehetősen ellentmondásos és erőszakos jelenet emlékének gyötrelme, amelyet Marlon Brandóval forgattak 1972-ben az Utolsó tangó Párizsban című filmben. A színésznőt manipulálták és félrevezették, személyes hozzájárulása és megfelelő információk nélkül kényszerítették olyan méltatlan helyzetbe, mely korábban nem is volt a forgatókönyvben.
A #MeToo mozgalom egyre erősebb visszhangjának köszönhetően Hollywood továbbra is folyamatos megrovásban részesül a szexuális visszaéléssel kapcsolatos ügyekben. A színészek biztonságát és komfortérzetét biztosítani ma már elengedhetetlen, adott jelenetekben meg kell erősíteni beleegyezésüket a forgatásoknál – ez az intimitási koordinátorok feladata. Ita O’Brien az első olyan elismert és figyelemreméltó szakember ebben a szerepkörben, aki valóban hiteles abban, amit csinál.
Ita éveket töltött a a forgatás alatt meghatározott, szexualitással összefüggő irányelvek tanulmányozásával, mielőtt megalapította az Intimacy On Set elnevezésű tanácsadói és érdekképviseleti szervezetet. Itt televíziós és filmes forgatásoknak, illetve színházaknak nyújtanak szakértői szolgáltatást, valamint képzést is tartanak a szakmában dolgozó művészeknek. Ita elsőként a 2018-ban debütált a Szexoktatás (Sex Education) című sorozat első évadában hivatalos intimitási koordinátorként, amit azóta is széles körben dicsérnek valósághű szexuális ábrázolásáért. Ezt követően olyan műsorokban tevékenykedett, mint a Normális emberek (Normal People), a Tönkretehetlek (I May Destroy You) és az Ez bűn (It’s a Sin).
„Nem kérek elismerést azért, hogy részt vettem a forgatókönyvek átírásában, mivel éppen az a munkám, hogy ezeknek a nagyszerű műsoroknak az elkészültét segítsem. Az a feladatom, hogy ne legyen a jelenetek között olyan indokolatlan szexuális tartalom, amely nem illeszkedik az adott karakter történetéhez” – jegyezte meg. „Én biztosítom, hogy a színészek tisztában legyenek vele, mi az, amit pontosan várnak tőlük, és olyan, könnyen követhető 'koreográfiát' készítek számukra, amit ha követnek, biztonságban és magabiztosan érezhetik magukat.”
O’Brien úgy gondolja, hogy a mostani, átgondoltabb forgatókönyvek és a női rendezők növekvő száma miatt könnyebb lesz a szexualitás valósághűbb és autentikusabb ábrázolásának biztosítása, ami a nézők számára is kiváló lehetőséget nyújt majd arra, hogy abból tanulhassanak, értékelhessék saját teljesítményüket és a gyakorlatba is átültethessék majd a látottakat.
A brit ELLE-nek adott interjújában hét olyan technikát osztott meg az elavult és káros filmes jelenetek tapasztalataiból táplálkozva, amivel saját párkapcsolatunkon és szexuális életünkön is javíthatunk, emellett felfedezhetünk eddig ismeretlen területeket.
A Szexoktatás az a sorozat, aminek örültünk volna, ha már serdülőkorunkban vetítik. Mítoszromboló, szétzúzza a szürreális elvárásokat (mint például a közösen elért orgazmus) és normalizál olyan szégyentől átitatott helyzeteket, mint a szexuális zavar vagy maszturbáció. „Különösen fiatal férfiak esetében érvényes az a tapasztalat, hogy már azelőtt úgy érzik, tudniuk kell, hogyan kell szexelni, mielőtt azt valaha megtapasztalták volna. Emiatt a pornóhoz fordulnak tanulási szándékkal” – mondta O’Brien.
A National Union of Students 2015-ben végzett felmérése alapján a brit fiatalok 60%-a nézett pornót azzal az indokkal, hogy így jusson szexszel kapcsolatos információkhoz, annak ellenére, hogy a diákok 75%-a tisztában volt azzal, mennyire valótlan képeket látnak majd bennük.
„Vegyünk egy példát: ha elhatározod, hogy motorozni fogsz, senki sem gondolja úgy, hogy már azelőtt tudnod kellene, hogyan kell vezetni, mielőtt ráülnél. Nos, ugyanez a helyzet a szexszel is” – folytatja O’Brien. „A műsor arra tanítja a fiatalokat, hogy tisztában legyenek vele: rendben van az, ha nem tudod, mit csinálj egy bizonyos helyzetben, és nem gond, ha gátlásaid vannak ezzel vagy azzal kapcsolatban. Arra ösztönzi őket, hogy kérdezzenek, közös ”felfedezőútra” induljanak és együtt tanuljanak a párjukkal.”
A Normális emberek című sorozatban Marianne életének első alkalma Connell-lel talán a lehető legegészségesebb első szexuális együttlét volt, ami megtörténhet. Sok néző ilyen első alkalomról álmodozott, és nem azért, mert annyira zökkenőmentes vagy romantikus lett volna, sokkal inkább , mert érezhető volt az a tisztelet, amivel Connell Marianne érzéseire figyelt. „Ha szeretnéd, hogy abbahagyjam, csak szólj nyugodtan” – mondja Connell a jelenetben. „Ha fáj, megállhatunk. Nem lesz kínos.”
Mi, nők, ezt hallva, egyszerre aléltunk el a gyönyörtől. Érzelmileg ugyanis számos nő érzi magát nyomasztóan szexuális együttlétei során, mert fél attól, hogy valami olyat fog tenni, amivel kínossá teszi majd a helyzetet. Azt látni, hogy ebben a jelenetben mindkét fél számára komfortos helyzetet teremtett, igazán figyelemreméltó volt.
Nagyon is ismerős helyzet számunkra, ahogy Marianne fején elakadt a melltartó, vagy mikor Connell elesett a nadrágjában. Az itt látott képsorok arra is emlékeztettek bennünket, hogy a védekezés kérdése egyáltalán nem ’rombolja’ a kialakult intim légkört, szenvedélyt. Sally Rooney forgatókönyvének köszönhetjük ezeket az őszinte pillanatokat, és O’Briennek, aki elengedhetetlen szerepet játszott abban, hogy a behatolás pillanatát ne szépítsék vagy homályosítsák el túlságosan. Ez a jelenet a fiatalabb nézők számára is világosan megmutatja, hogy az első alkalomnak nem kell azonnal kellemesnek vagy mindent elsöprőnek lennie - sok esetben kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas is lehet.
„Na ez az a rész, amiért már én is elismerést kérek” – mosolygott O’Brien. „Nagyon fontos volt számomra, hogy Marianne esetében láthassuk a szüzessége elvesztése okozta kellemetlenséget, ezzel kifejezve, hogy ez a különleges helyzet nem azt jelenti, hogy a szex rossz, hanem azt, hogy valóságos.”
Arra már fel sem kapjuk a fejünket, ha női melleket pillantunk meg a képernyőnkön, de mi a helyzet a férfi meztelenséggel? Ha látjuk, akkor sem tudjuk teljesen hova tenni. A Normális emberek sorozatban látott valóságos meztelenség segített a testünket természetes formájában látni – nemcsak a fanszőrzetet, hanem minden mást is.
„Nem akartuk a meztelenséget elrejteni, de azt sem akartuk, hogy teljesen a fókuszba kerüljön” – mondta O’Brien, aki elmagyarázta, hogy Lenny Abrahamson rendező, és Nan Goldin fotós munkáit használta inspirációként az alkalmankénti meztelenség megjelenítésére. „Ezek a pillanatok abban a tekintetben nagyon fontosak, hogy normalizáljuk saját pucér testünk látványát. Nincs tárgyiasítás vagy szexuális helyzet, csak egyszerű, hétköznapi dolgok állnak a csupasz testünk mögött.”
Mindannyian emlékszünk olyan iskolai pillanatokra, amikor azzal vádoltak meg lányokat, hogy önkielégítést végeznek, és emiatt valamiféle büntetésbe kerültek. Ezért éppen ideje volt már, hogy olyan ábrázolások is megjelenjenek a képernyőn, amik lerombolják a maszturbáció megbélyegzését. A Szexoktatás egyik jelenetében — amiben Aimee és Otis karaktere között zajlik egy intim beszélgetés— Aimee a fiú segítségével éli át élete első maszturbációját, otthoni környezetben tanul a szexualitásról és fedezi fel saját testét. „Félretéve a női maszturbációt övező szégyent és bűntudatot, Aimee megtapasztalása egy valódi, örömteli győzelem” – tette hozzá O’Brien.
A BBC saját gyártású pénzügyi drámájában, az Iparban (Industry) – amiben szintén O’Brien dolgozott – a történet arra világított rá, hogy a szexuális vágy ugyanolyan mértékben van jelen a nőkben, mint a férfiakban. Mindkét nem szokott szexet kezdeményezni – csakúgy, mint a való életben – és sorozatban még sosem láttunk korábban olyat, hogy ennyi női karakter részesüljön az előjáték örömeiben. „Az Ipar megmutatta, hogy teljesen normális, ha az emberek – legyenek nők vagy férfiak – szexuális étvágya és vágyai nem feltétlen kapcsolódnak folyamatos monogám párkapcsolathoz, és ezt látni nagyon felemelő érzés.”
Michaela Coel Tönkretehetlek című sorozatát sokunknak nehéz élmény volt megnézni, mert könnyű volt vele azonosulni, és komoly visszhangot keltett bennünk. A sorozat előrehaladtával a szexuális beleegyezés számos olyan aspektusát fedezhettük fel, ami miatt rengetegen aggódva tekintettünk vissza korábbi szexuális együttléteinkre.
Abban az intim jelenetben, amikor Zain Arabella tudta nélkül – titokban és céltudatosan -– szex közben levette az óvszerét, egyértelművé vált számunkra, hogy nemi erőszakot látunk. „Hihetetlenül nagy tanulság és sokk volt mindenkinek, aki ezt látta, beleértve nekem is” – mesélte O’Brien. „16 éves kora után öt nőből egy már átesett valamiféle szexuális bántalmazáson, ezért is nagyon fontos kiemelni, hogy ezekben a helyzetekben nem minden fekete-fehér.”
A megértésnek ez a szintje képessé tesz bennünket arra, hogy elősegítse az erről való beszélgetést, és arra is ösztönzi a nézőket, hogy ők is képesek legyenek észrevenni az ehhez hasonló “ragadozó” magatartást. Ahelyett, hogy magukban tartanák negatív tapasztalataikat, inkább a barátaikkal osztják majd meg ezeket, megadva ezzel önmaguknak a kellő magabiztosságot, hogy szükség esetén segítséget kérjenek és a környezetük figyelmét is felhívják erre.
A Tönkretehetlek című sorozat nemcsak megemlíti a menstruációt, hanem szexuális környezetbe is illeszti azt, ahol az erre érkező reakció végre nem az elutasítás - ez egy igazán őszinte és formabontó megoldás volt, amit a képernyőn láthattunk. Mielőtt az említett jelenetben Arabella és Biagio szexelni kezdenek, a fiú kiveszi a lány tamponját, és ámulattal szemléli azt, ujjaival játszva az alvadt vérrel.
„Az emberek fele életének 40 évében havonta egy teljes hetet menstruál, de mégis, milyen gyakran ábrázolják ezt a filmekben? Pedig a menstruáció életünk szerves része” - hívta fel a figyelmet O’Brien. „Így a férfiak és nők megtanulhatják, hogy a nehéz napok alatti szex nem valami kínos dolog vagy olyan, ami csak titokban történhet meg.”
Ebben a jelenetben Arabella egyszerre visel betétet és tampont, amit a Biago-t játszó Marouane Zotti színész először egyáltalán nem értett. “Marouane meglepődve kérdezte tőlem, hogy ilyen tényleg létezik? El kellett magyarázzam neki, hogy igen, hiszen van, akinek kifejezetten erős a vérzése, és így biztosítja, hogy véletlenül se ázzon át” - mesélte az initimitáskoordinátor. „De tényleg olyan ritkán látunk bármit a képernyőn, ami a menstruációval kapcsolatos, hogy az tanulságos lehet a nézőknek és alkotóknak is egyaránt.”
Mind a Szexoktatás, mind a Tönkretehetlek tökéletes betekintést nyújt számunkra az LMBTQ párkapcsolatok és szexualitás természetébe, de az Ez bűn volt az a sorozat, ami igazán hitelesen megmutatta ennek valódi élvezetét is. Ebből a szempontból Richie zenekari zenével kísért szexjelenete igazi győzelmi ének.
„Russel T. Davis, az Ez bűn forgatókönyvírója egy önmagát nyíltan vállaló queer férfi, így a történet hitelessége nem lehet kérdéses. David gondoskodott róla, hogy mind a film szereposztásában, mind a színfalak mögött annyi queer színészt és szakembert alkalmazzon, amennyit csak lehet, hogy így hitelesen képviselhessék közösségüket” - mondta O’Brien. „Ami igazán figyelemreméltó ebben a történetben, az az, hogy amellett, hogy rávilágít, mekkora bátorság kellett a 80-as években a homoszexualitás stigmájával együtt élni, megmutatja azt is, hogy ilyen nehéz időszakban hogyan lehetséges két férfi számára mégis őszintén szeretni egymást.”
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!