Miért nem ünnepeljük a szakmai sikereket úgy, mint a személyeseket?

„Igent mondani a lánykérésre a barátomnak, Christophernek, életem egyik legjobb pillanata volt. De nem a legnagyobb teljesítményem.”

Amikor megszereztem a mesterfokozatot újságírásból, megosztottam a hírt a Facebookon. Szerénykedés nélkül mondhatom, végtelenül boldog és büszke voltam. A poszt 17 like-ot és 7 kommentet kapott a barátoktól. Ugorjunk évekkel későbbre a tavaly nyári eljegyzésemhez. Amikor pár héttel utána kiposztoltam 170 like-ot és 93 kommentet kaptam, az Instagramon 289 like és 178 komment érkezett. Soha nem próbáltam és nem is fogok influenszer-szintű számokat elérni a közösségi mediában, de akkor is; az a mennyiségű figyelem, amit az eljegyzésem kapott összehasonlítva a szakmai sikerekkel, amiket megosztottam, megdöbbentő volt.

Igent mondani a lánykérésre a barátomnak, Christophernek, életem egyik legjobb pillanata volt. De nem a legnagyobb teljesítményem. A kapcsolatunk többnyire egyszerű. Ami viszont nem volt az, az megszerezni a diplomámat, átköltözni az ország másik felébe és elérnem a mesterfokozatot, majd megkapni az első álommunkát egy újságnál és később megalapozni egy sikeres szabadúszó karriert. Akkor miért gratulálunk mégis olyan gyorsan azoknak a fontos eseményeknek, melyek megerősítik a tradicionális női szerepeket?

Természetesen férjhez menni és gyerekeket szülni azoknak, akik ezt az utat választják, fontos és izgalmas esemény, amit meg kell ünnepelni – és elismerem, hogy ezek erőfeszítésbe kerülnek. Én mindig gratulálok a barátaimnak és nagyon örülök is nekik. De mindig szakítok időt arra, hogy gratuláljak azoknak a barátaimnak is, akik elindítottak egy vállalkozást, elvégeztek egy iskolát vagy megosztottak egy történetet, amire büszkék. Tapasztalatom szerint az utóbbiból nincs elég és aggódom, hogy ez mit mond el a nőkkel szembeni mélyen gyökerező kulturális megítélésről és hozzáállásról az online és a való világban egyaránt.

„Igent mondani a lánykérésre a barátomnak, Christophernek, életem egyik legjobb pillanata volt. De nem a legnagyobb teljesítményem.”

Ezt a nézetet Avery Francis, a Sunday Showers alapítója is osztja. Ez az eseménysorozat a nők szakmai eredményeit ünnepli és workshoppokal, valamint befolyásos nők előadásaival motiválja a vendégeket. „Mielőtt elkezdtem a Sunday Showers-t, két sikeres üzletet is elindítottam egy év alatt, de nem mentem férjhez és nem is szültem gyereket, ezért nem számított” – mondja Francis. Kezdetben még az édesanyja és a testvére is az gondolta, hogy Sunday Showers ötlete nevetséges. „Ez elgondolkoztatott, mi van akkor, ha én sose megyek férjhez és nem lesznek gyerekeim, vagy azok, akiknek nem lehet gyerekük, őket nem kell megünnepelni?” (A Szex és New York sorozat rajongói talán emlékeznek Carrie Bradshaw hasonló felháborodására a 6. évad egyik epizódjában.)

Ez a jelenség ugyanakkor nem jellemző a férfiakra. Megnéztem a vőlegényem közösségi média-felületeit és sokkal kisebb különbség mutatkozik a szakmai és a személyes posztjaira kapott like mennyiség között. Némely esetben úgy tűnik, a férfiak több figyelmet kapnak akkor, amikor munkával kapcsolatos posztot tesznek ki, jegyzi meg Francis.

Az egyetlen alkalom, amikor kétszer is meggondolom, hogy kitegyek valamit a közösségi felületekre, az az, amikor munkával, vagy új munkahellyel kapcsolatos hírt osztok meg. Az önbizalomhiánynak a gyökerénél ott van a félelem, hogy a posztot csak a cricketek (akkor írják ki ezt a szót, ha senki nem válaszol egy posztra) fogadják – ahogy gyakran így is van –, vagy egyenesen az fogják gondolni rólam az emberek, hogy arrogáns vagyok. Viszont ezekre egyszer sem gondoltam, amikor az eljegyzésem hírét osztottam meg. A vancouveri Natasha John az új munkájával egy kétéves kislány anyukájaként birkózik meg. „Vicces, hogy mikor megosztottam a hírt a terhességemről, olyan emberek bukkantak fel, akikről évek óta nem hallottam – mondja Natasha. Soha nem osztottam meg az előléptetésemet a közösségi médiában. Nem tűnt megosztható tartalomnak. Úgy éreztem olyan lenne, minta kérkednék, annak ellenére, hogy keményen megdolgoztam az előléptetésért.”

Talán megünnepelni egy eljegyzést, vagy terhességet egyszerűen reflex, hiszen évszázadok óta azt sulykolta a társadalom a nőkbe, hogy ez életük egyetlen célja – az örökség, ami miatt aggódnunk kellene. „Megértjük, hogy gratulációkat várnak, virtuálist vagy személyest, olyan bejelentéskor, mint az eljegyzés, és talán kevésbé hagyományos a karrierben elért sikerekért gratulálni” – mondja Mary Chapman, a British Columbia Egyetem angol professzora, akinek a női választójog és nők a politikában a szakterülete. A társadalmi szokás olyan mélyen rögzült, hogy félünk nyilvánosan beszélni a szakmai sikereinkről, de legjobb esetben is szükségét érezzük, hogy lebecsüljük őket.

„Mi van akkor, ha én sose megyek férjhez és nem lesznek gyerekeim, vagy azok, akiknek nem lehet gyerekük, őket nem kell megünnepelni?”

Végül is, nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy találjunk egy társat és családot alapítsunk nem magától értetődő. Míg a születés és a halál egyetemes élmény, ami érthető módon együttérzést szül, a szerelemmel nem mindig ez a helyzet. Mi van azokkal, akik az egyedüllétet választják, vagy másképp határozzák meg a családot, a férj, feleség és gyerekek keretein kívül?

„Ez az, amit az emberek ismernek – mondja Francis. A Sunday Showers egy valós élmény és esemény, mert azt szeretnénk, hogy a nők megtapasztalják, milyen érzés, ha megünnepelik őket, és ha megünnepeljük mások szakmai sikereit.” Minél gyorsabban normalizáljuk ezt a helyzetet, annál jobbak lesznek a munkalehetőségeink nőként. A Catalyst, egy globális non-profit szervezet tanulmánya, mely a nők munkahelyi körülményeire fókuszált, bemutatta, hogy az összes taktika közül, melyet a nők használtak, hogy előbbre jussanak a munkahelyükön, csak az működött és azzal érték el a fizetésemelést, hogy bemutatták az eredményeiket.

Szakmai sikereink megosztása a közösségi médiában semmilyen módon nem kisebbíti azokat a nőket, akik azt választották, hogy családot alapítanak és gyerekeket nevelnek. De azzal, hogy nem beszélünk nyíltan a sikereinkről saját magunknak és a jövő nemzedékének okozunk kárt. Ha a fiatal lányok csak az eljegyzés és a gyerekszületés megünnepelését látják, hogy fognak másért lelkesedni és az erőfeszítéseiket összpontosítani?

Jobb munkát is végezhetünk, hogy dinamikusabb képet alkossunk arról, hogyan fest a női siker és boldogság. Folytassuk a személyes eredményeink ünneplését, de legalább olyan izgatottak legyünk a szakmai sikereink iránt is. Legközelebb mikor egy barátunk az új munkájáról, egy nagy lehetőségről, vagy egy díjról posztol, amit elnyertek, álljunk meg egy pillanatra és „like-oljuk”. „A családom és a közeli barátaim boldogok voltak, amikor megkaptam az előléptetést, de senki nem rendezett partit, vagy vett egy nadrágkosztümöt nekem” – jegyzi meg Natasha. De nem lett volna fantasztikus, ha megtettük volna?